Megígértem, de elfelejtettem beszámolni legutóbbi kirándulásunkról. Erdőhorvátiban voltunk, a Zemplénben, Tokaj hegyhez, s hozzánk is viszonylag közel. Síkvidéki emberként, akik csak a „lapos szerpentint” ismerik /így hívják a megyében található, rengeteg kacskaringós utat, amit anno még részeg kocsisok vágtak a porba :) / - szívesen járunk fel a hegyekbe, ha tehetjük. /Mostanság ritkán. :(/ Maga a település is figyelemreméltó a mindenhol - központban is -emelkedő pincehalmokkal. Akár Középfölde Megyéje… :) Egy kellemes panzióban volt a szállásunk, falu végén, közvetlenül a patakparton. Gyakorlatilag az udvar része volt maga a patak is a kis híddal, s túloldalon pincesor, ahol a házigazdánk pincéje tartalmát kóstolgathattuk a finom, helyi, „kerek perec”-cel :) egyetemben. Aktív kikapcsolódás volt. Sokat sétáltunk, hegyet másztunk. /A libát ugye le kellett járni! :)/ No meg súlyzóztunk a poharakkal. :) Hétvégi kikapcsolódásnak nagyon ajánlom az Északi-középhegységet, mert sok felfedezni való „kincs” rejtőzik a hegyek között! :)
A fa mögött kandikáló telihold képét már hazaérkezvén készítettem az udvarunkon. :)
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése