ReKreáció

Az említett Márton napra ezt a vesszőparipát készítettem unokaöcsinek. Nem egészen ilyen volt a terv, no de így sikeredett. Javarészt újrahasznosított. Ami viszont nagyon pozitív, hogy unokaöcsi nagy örömmel fogadta. Az ő névnapja nagycsaládi esemény szokott lenni, hegyekbe történő elvonulással, libasütéssel, közös mókázással. Gyönyörű helyen voltunk. /De majd erről holnap! :)/ A népszámlálás is így nézett ki, hogy vagyunk 14-en és két lovacska. Ugyanis kettőt készítettem, hogy - eddigi tapasztalat alapján - ne legyen veszekedés. Meg amúgy is akartam az én kis hercegnőmnek is egy pacit. Csak neki lányos kivitelben. Sajnos annyira kapkodtam, hogy az első verzióban elkövetett szemfelvarrás kb. 10 percig bírta. Ezért nem szabad elsietni a dolgokat. Úgyis meg kell előbb-utóbb rendesen csinálni! Hát a második verzió látható a sarokban. Csillagszemű lett.


Nagy siker lett mindkettő, amitől hízik a májam. :D Olyannyira megbecsülték, hogy Marcika külön fektette le, párnára, s még be is takargatta. Első viszont nem az volt, hogy rápattant, hanem - meglepő mód - bábelőadásba fogta be a jószágot.
Végre tudom mi a becsületes neve - az általam jobbhíján csak botlónak becézett játéknak. Sógorom ránézve az első pillanatban megfejtette, amin én lassan egy éve gondolkodom. Hát igen, hajlamos vagyok túlbonyolítani a dolgokat. :)