ReKreáció

November utolsó napjait éljük. A római „novem” szóból származik, ami jelentése: kilenc, mely az év kilencedik hónapjára utal. Az évszak utolsó hónapja, őszutó, katolikusoknál Szent András hava, régen a köznyelvben a beszédes Disznótor hava nevet viselte, a székely-magyar naptár pedig az Enyészet havaként tartja számon. Már befejeződtek a betakarítások, s a ködös, csapadékos idő után megérkeznek a varjak, s az első hó. A téljósló megfigyelések időszaka. Ilyenek a következők:
„- ha Mindenszentek napján hó esik, nem olvad el márciusig;
- ha Mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik;
- Márton olykor fehér lovon jár;
- ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál;
-Szent Erzsébet napja, tél erejét szabja. Ha az Örzsébet a "hópendelyét" alaposabban megrázta, abból enyhe decemberre és lágy télidőre következtettek;
- ha Katalin kopog, a Karácsony locsog;
- amilyen Katalin napja, olyan a január, amilyen a következő nap, olyan a február.”*
/Milyen is volt? :)/

Még népi mondóka is szól róla:
„Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.”*

A 100 éves naptár szerint hosszú és kemény télre számíthatunk, ha a madarak ősszel „feltankolnak”, kövérek, ha sok a makk és a keménymagú gyümölcs, ha október hideg és viharos, és ha november száraz, nem fagyos. Ezek szerint nem sok jó kecsegtet bennünket… :)

De nem csak az időt jósolták eleink, hanem arra is kíváncsiak voltak a lányok és legények, mikor, s kivel kötnek házasságot. Katalin napjához is kapcsolódnak férjjósló babonák. Ha a lányok gyümölcsfaágat, ún. Katalin ágat állítanak a vízbe és az karácsonyra kihajt, akkor közeleg a menyegző. A legények, ha e napon böjtölnek, akkor álmukban megláthatják a jövendőbelijüket. Számos vidéken Katalin nap dologtiltó, azaz az ekék nem szántanak, a malmok nem őrölnek, kenyeret nem sütnek.
De november 30., András, azaz a beszédes „disznóölő” napja is hasonló „bolondságokkal” telt anno. A Művészeti suliban - mint már itt utaltam rá - mi is főztünk fiúnevekkel töltött gombócot, mely azt mutatta meg, hogy hogy fogják hívni a jövendőbeli férjed. Amelyik nevű gömböc először tempózott fel a víz színére... Na ebben nem vettem részt. De öntöttem ólmot, ami öntvénye meg a jövendőbeli foglalkozására utal. Az enyém eredményére sajnos már nem igazán emlékszem… Talán meg sem tudtuk fejteni, mert csak egy massza lett. :) /Valahol talán még megvan?!/ Viszont élénken él bennem, hogy a művtöri tanárnőmnek virágcsokorhoz volt hasonlatos, s tényleg kertész a férje. :)
A régi lányok viszont még több praktikát is bevetettek, például ha a párna alá rejtettek férfi ruhaneműt, akkor jósálomban jelent meg a jövendőbeli vőlegény képe. Mondás volt: „Aki böjtöl András napján, Vőlegényt lát iccakáján.” Lefekvéskor mondták :”Ágyláb, léplek Szent András kérlek, mondd meg, hogy ki lesz férjem!”
Vagy, ha a disznóólat megrugdalva a cucu visszaköszönvén röfögött, a röffentések száma jelezte, hogy hány évig marad még pártában a leányzó. A Zemplénben még annak is külön jelentése volt, hogy milyen korú disznó szólt. Ha anyadisznó röffent először az özvegyet jelzett, ha malacka, akkor legényt. De még a zsindelyes ház ereszét is megrázták, s a kötényükbe hulló magokból jósoltak a következő szerint: „Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik”**
De még bizony a trágyadombra se röstelltek felmászni, hogy kifüleljék merről ugat a kutya, mert a vőlegény is arról várható.
Szóval hajadonok hajrá! Itt az egész nap, no meg az éjszaka a hasonló praktikákra. Az idei – Márton, Zemplénben inkább András „bírálta” - újbort is meg lehet hozzá kóstolni! ;)

Nektek hogy telt a november? :)))

Forrás:
*Szoboszló Képeskönyve
**Magyar Néprajz Lexikon

Kép forrása:
http://www.pink.hu/data/cikk/2/1/96/12/cikk_2019612/alom_490X370.jpg