ReKreáció

Tegnap ismét jeles nap volt. November tizenegyedike, Szent Márton ünnepe. Ugyan mi nem vagyunk katolikusok, az egyetlen oka, amiért a Szent Márton napról megemlékezünk, az az, hogy van egy Marci nevű unokaöcsém. Bár mi rendhagyó módon csak jövőhét hétvégén üljük, nagycsaládilag. Azért nagyon boldog névnapot kívánok Marcika!
Igaz, nem ma van, de azért szeretnék itt a blogban is megemlékezni róla, s leírni e napnak és szokásainak eredetét.
Szent Márton a mai Szombathely területén született, 316-317-ben, egy római katonatiszt fiaként. Mivel apját áthelyezték, ezért Itáliában nevelkedett. Majd ő maga is katona lett, s Galliába vezényelték. Itt esett meg egy hideg téli estén az a legendás eset, hogy meglátott egy didergő koldust, megsajnálta, meg akarta vele osztani a köpenyét, ezért kettévágta azt, és a felét átnyújtotta a nélkülözőnek. Aznap éjjel Jézus a koldus képében jelent meg álmában. Ennek hatására otthagyta a hadsereget, megkeresztelkedett, s hittérítőként tevékenykedve segítette az embereket. Már életében legendássá tette jósága. Ezért akarta a nép 371-372-ben Tours püspökévé avatni. A monda szerint nem érezte méltónak magát erre a megtisztelő címre, így szerénységében elbújt egy libaólban. A libák gágogása viszont elárulta. Mivel a bújócskában megbukott, püspökké, később pedig szentté avatták. 397-ben Candes-ben halt meg. A hagyomány szerint november 11-én temették el Tours-ban. Sírhelye zarándokhely lett. A jószágok patrónusaként is számon tartják.
Középkorban annyira népszerű lehetett, mint most Szent Miklós. Kultusza nálunk már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István is nagyra becsülése jeleként festette zászlaira a hadvezér Márton képét. Pannonhalmán – korábban feltételezett szülőhelyén – épült bencés apátság a tiszteletére.
Nem csak katolikus ünnep. November tizenegyedike a téli negyedév kezdőnapja, gazdasági évzáró nap. Eddig szóltak a munkaszerződések, ekkor adták ki a járandóságokat, azaz a „Mártongarast” és a betakarításokból, állatvágásokból a természetbeni juttatásokat, hogy mindenki megtölthesse kamráját a tél előtt. Az éves bíróválasztás napja. Ekkor kóstolják meg az újbort, ekkorra forr ki, s „Márton a bírálója”, hogy jó, vagy rossz volt-e az évi termés, évjárat. A mesterek ”likprádlinak” is nevezett libapecsenyével vendégelték meg legényeiket. Ugyanis régi szokás ezen a napon tömött libát vágni. Mondás, hogy: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik." A libavacsora még az ókorból ered. A Római Birodalomban ezen a napon általában Mars hadisten állatát, libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallok támadásától. Holott a liba sokhelyütt szent állat, azért ez még senkit nem tartott vissza attól, hogy megegye. :)
A liba csontjából a téli időt jósolták meg. Havas tél jött, ha a liba mellcsontja fehér és hosszú volt, ha rövid és barna, akkor sáros. Az aznapi idő is előremutató volt: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható." Tegnap se köd, se hó… :)
Emlékezetes ünnep még, mert ez az utolsó neves lakoma az adventi 40 napos böjtöt megelőzően. Azért a protestánsok is emelgetik ezen a napon a poharaikat, de ők inkább Luther Mártonra emlékezve. :)
Nem csak nálunk ünnep, hanem a németeknél a vicces nevű, de nemes célú, un. Martinsumzug fáklyás felvonulás napja, amikor a fáklyák fénye jelképezi, s emlékezteti az embereket a jócselekedetek szívmelengető érzésére.
Ezen naphoz kötődő szólás arra, ha egy asszony csalja a férjét, azt úgy mondták, hogy: "Lúdnyom nem láccik meg a jégen..."

Felhasznált források:
http://martonnap.hu/
http://www.szoboszlokepeskonyve.hu
http://www.hirextra.hu/2010/11/11/a-marton-nap-eredete/

Kép forrása:
http://martonnap.hu/