Tavaszodik

2011. március 17., csütörtök megjegyzés (0)

ReKreáció - Vizköpő 

Hát mégsem lett vége a szünetnek. :) Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele? De nekem olykor szükségem van ilyen „elvonulásokra”, amikor helyre teszek magamban dolgokat. Talán a hosszú tél, talán a munkanélküliség, a főállású anyaság… Nem kell semmi komolyra gondolni! De sokmindenen el kellett gondolkoznom mostanában. Nem vagyok depressziós, csak időszakosan, olyan évente szeretek tükröt tartani magam elé, s körültekinteni, hogy éppen hol vagyok. Megvakarni a fejem, mert olykor már nem is emlékszem merre is „indultam”? Hová tartok? Mit akarok? Egyáltalán elértem-e már? Erről szól a (újra)tervezés. Még mindig csak körvonalazódik az út, amin járni szeretnék, de már kicsit közelebbinek érzem azt, hogy rá is lépjek. Amikor ilyen nagy döntések előtt állok, egy kicsit mindig megtorpanok. Meg ugyebár van az a fránya szokásom, aminek leküzdésén most dolgozok. Ez pedig a halogatás. Szeretem elodázni a dolgokat, s aztán a bűntudat miatt rágom magam, hogy nem tettem meg, amit elterveztem. De még ez sem elég motiváló erő. Aztán a végén felgyűlnek a dolgok, átcsapnak a fejem felett, fojtogatnak… Már tehetetlennek érzem magam, s utálom az egészet, úgy ahogy van. Akármennyire is szerettem volna... El kell ezt fogadjam, s minden nap tenni ellene, figyelmeztetni magam, ha rajtakapom, s egy-egy feladat előtt magamra pirítani: „Tedd meg most!” :)
Így született meg most ez a bejegyzés is. Mert a blogolást legalább egy hónapja tolom. Mennyi bejegyzést szerettem volna… :) No meg azt, ha a nap 48 órából állna! :) Már megint a maximalizmus, s túl sok elvárás magammal szemben. Az örök feladat! :)))
Kép forrása: Notre Dame
Skippo

Segítsünk együtt

2011. február 28., hétfő megjegyzés (0)



Lidércke kezdeményezésére elindult egy kézműves összefogás, hogy egy kis - tőlünk telhető - segítséget nyújtsunk egy nehéz helyzetbe került négy gyermekes családnak. Több általunk készített tárgy került felajánlásra, s a belőlük befolyt összeg egyből a család számlájára kerül utalásra. Kérlek nézzetek körül a blogon a felajánlott tárgyak közt, s - ha lehetőségetek van - Ti is segítsetek valamilyen úton-módon! Az általam felajánlott tárgy:
ReKreáció - Horgolt hajpántA képre kattintva a Lidércke blogján lévő aukcióhoz kerülsz!Skippo

Nemezelés

2011. február 18., péntek megjegyzés (0)



Már ígértem, hogy írok a nemezelési tapasztalataimról. Azóta Vacskamati is írt róla egy posztot. Tény, hogy nagyon jó kis újrahasznosítási módszer, de a technika alkalmazható akár új, általad készített horgolt, vagy kötött tárgyon is. Persze ilyenkor az eredetinél nagyobbat kell készíteni 25-35 %-kal, mert legalább ennyit fog zsugorodni. (Itt található egy videó az Etsy-ről, ahol work in progress-ben mutatja be az alkotó (Vanessa), hogy hogyan csinál a horgolt kiscipőből nemezelt cipőcskét.)
A lényeg az alapanyag. Én csak 100 %-os tisztaságú gyapjúval kísérleteztem. (Turkálókban könnyedén lehet ilyeneket lelni!) A birkagyapjúval vannak jobb tapasztalataim.ReKreáció - NemezelésA kasmír (ami kecskeszőrből van), s alapból nagyon-nagyon finom, s kényes kelme, ha lehet még finomabb, puhább lett, s így már nyugodt szívvel mosható gépben, s nem csak gyapjú mosószerrel a jövőben is, hisz már nem kell félni – mint alapesetben -, hogy összemegy. Mert alapból nagyon hajlamos rá! De jó hír, hogy a nemezelést követően már nem zsugorodik tovább. A nemezelés hatására (a nedvesség, hő-és mechanikai hatásra) a kibolyhosodott szálak szépen összetömörödnek, filcesednek. Magyarán összemegy a pulóver. A (kézi) nemezelés ugyanezen elv alapján működő technika. Addig gyúrják, nyújtják a gyapjút, míg annak szálai szépen össze nem tapadnak, s össze nem áll egy vastagabb filclappá. Mivel itt már eleve feldolgozott gyapjúval, gyapjúfonálból (általában gépi kötéssel) készített pulóverekkel dolgozunk tovább, így ezek a darabok az eljárás hatására elvékonyodnak, s zsugorodnak. Vékony filccé állnak össze.
Méréseim alapján a gyapjú olyan 65-70 %-nyira ment össze, a kasmír ennél kicsit kevésbé. Ha kíváncsi vagy rá, s ki szeretnéd kísérletezni, hogy milyen hőfokon, milyen módszerrel, melyik típusú alapanyag hogyan viselkedik, akkor egyszerű dolgod van, csak előtte, s utána is le kell mérni bizonyos részét (pl. ujja hosszát), s az utána mértet elosztani az előtte mérttel, így megkapod, hogy hány %-nyira ment össze.
Az eljárás menete, ahogy én csináltam, benne egy-két baki, amit Ti már NE kövessetek el /Kövessétek el a sajátjaitokat! :)/:
- Lehet kézzel is, de véleményem szerint – hatékonyabb, s kevésbé fárasztó, ha mosógéppel csináljuk.
- Erre a leírásra hallgatva egy régi farmert tettem mellé, ami már nem ereszti a színét, hogy az tovább dörzsölje, s 60 fokon kimostam, csak gyapjú mosószerrel. Elsőre nem voltam elégedett az eredménnyel. Nem gyapjú mosószert kellett volna használnom, hisz az épp véd a zsugorodástól. Valamint, mivel nem tettem párnahuzatba (mosózsákba), minden csupa-csupa szösz volt.
- Így második nekifutásra először beáztattam, s mosószappannal alaposan beszappanoztam őket. Kicsit kefélgetve közben, rövid szőrű kefét használva. Már a kezem közt éreztem, hogy húzódik össze.
- Majd sima mosószert adva az alaposan beszappanozott, párnahuzatba kötött cucchoz ment mégegy kört 60 fokon. Én nem mertem magasabb hőfokot beállítani, bár, ha másodjára nem hozta volna azt a minőséget, amivel már elégedett voltam, lehet megkockáztatom… (Mint olvasom, mások bátrabban, magasabb hőfokon - 90-95 fok-on - is dolgoztak már.)
- Fektetve megszárítottam őket.
Érdekes, hogy Vacskamati azt írja, hogy a bolyhokat előzetesen érdemes leszedni. Én úgy tudom, hogy épp ki kell bolyhosítani (ruhakefével, kisállatkefével) a gyapjút, hogy aztán a szétnyílt szálak közé jutva a szappan szépen összetapassza, s így áll össze, tömörödik a gyapjú nemezzé. De akinek helyes információi vannak ezzel kapcsolatosan, az kérem írja meg kommentben! Bár a nagyobb göböktől tényleg jobb rövid úton megszabadulni.
Van még egy jó tanács Vacskamati posztjában, amit érdemes lehet még megfontolni: mielőtt zsugorítjuk a pulóvereket, érdemes kibontani a varrásaikat, mert a nemezelést követően, már lehetetlen lesz. Én erre nem gondoltam. Igaz a varrástól cakkos szegélyt ígyis-úgyis levágtam volna. Bár a szabást megkönnyítheti… Én egyben mostam, s aztán vágtam széjjel, s vágtam le róla a varrott szegélyt. Kinek mi válik be?!
Skippo

Bálint nap

2011. február 14., hétfő megjegyzés (0)



ReKreáció - Bálint-napA mai napon Szent Bálint-napját ünnepeljük. Nem Valentin-napot, mint az angolszászok! Bálint a latin eredetű angolszász Valentin magyar megfelelője. A Bálint név kialakulása az m1 szerint Valentin cirill betűs nevének magyar olvasatából eredeztethető. (A B a cirillben V-nek felel meg.) Így lett először Balent, majd később Bálint.
Szokás nevezni a szerelmesek napjának is. Hagyományai – mint a legtöbb katolikus ünnepé, ókori eredetre nyúlik vissza. Az ókori Rómában két pásztorünnepet is ültek február idusán, Pán és Lupercalia tiszteletére. Ezek termékenységi ünnepek voltak. Valamint ekkor ünnepelték a hajadon leányok – szerelmi jóslatokkal – Junót (Jupiter főisten feleségét), a házasság pártfogóját.
Szent Bálint a szerelmesek, epilepsziások és lelkibetegek szentje, a 14. században vált a jegyesek, fiatal házasok védőszentjévé Angliában és Franciaországban. Az ókori Rómában több, megközelítőleg három Valentinus nevű keresztény mártír is létezett. Leggyakrabban Interamna püspökével azonosítják, de pontos kiléte nem ismert. A Valentinus név népszerű családnévnek számított az antik birodalomban, mivel jelentése „erős, egészséges”.
Valentinus keresztény házasságkötéseket celebrált. Azt tartották, hogy ezek a frigyek jó csillagzat alatt születtek. A római katonákat is kiházasította, akiknek akkoriban tiltott volt a nősülés. Valószínűleg ezért tartoztatták le. A Valentin-napi hagyományokat (üzenetküldést) onnan eredeztetik, hogy a mítosz szerint a püspök Vantinus meggyógyította a börtönőr vak leányát. Februrár 14-i kivégzése előtt egy üzenetet küldött a leánynak, melyet „A Te Valentinod”-ként írt alá. A virágadás szokását pedig azzal magyarázzák, hogy a hálás ifjú jegyesek kertjük virágaival köszöntötték fel egymást a szertartáskor. Ez eredeztethető abból a római szokásból, mely szerint Junó napján a férjek virágot vittek feleségeiknek.
A római liturgiában 1970 óta már nem Szent Bálintot ünnepelik, mivel történelmileg nem bizonyítható az eredete. Azóta ez a nap a szent testvérpár, Konstantin-Cirill és Szent Metód ünnepe.
Elsősorban kapitalista megfontolások miatt – virágüzletek népszerűsítése végett – hozták vissza reklámok segítségével a köztudatba, s terjesztették el világszerte. E napon ugyanis hagyomány, hogy a szerelmesek megajándékozzák egymást. Ezért is visszatetsző sokak szemében, mert jó marketingfogás.
Magyarországon a betelepített svábok közt volt igen népszerű Szent Bálint, templomaikban is gyakran ábrázolták. Bólyban ma is található egy Szent Bálint kápolna. De a Bálint név már a középkorban is népszerű (1522-ben a legkedveltebb szegedi) keresztnévnek számított, s akkoriban általában keresztény nevet választottak a gyermekeknek. Ebből lehet következtetni rá, hogy Bálint már a német betelepítéseket megelőzően is ismert szent volt hazánkban. Az Érdy-kódexben olvashatóak alapján az epilepsziások viseltek a nyakukban ún. Bálint-keresztet, „frászkeresztet”, hogy megvédje őket a „nyavalyatörés” ellen.
Az e naphoz kötődő népszokások hasonlóak Szent András napjához köthetőekhez, böjt, dologtilalom, szerelmi jóslások. Időt is jósoltak a mai napi időjárásból: ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, jó termés várható. Népi megfigyelések úgy tartják, hogy a verebek is e napon választanak párt, valamint a tavasz hírnökei, a vadgalambok is ekkor térnek vissza. /A maiak már el se mennek. :(/ Több helyütt, pl. Mindszenten ezért szokás megetetni a (vad) madarakat. De a termés, elsősorban a szőlő védelméhez is köthetők népszokások: Cserszegtomajban, ha a gazda napfelkelte előtt megkerüli a birtokát, akkor az védve lesz a tolvajok és madarak ellen. Balatongyörökön ezokból metszik meg a szőlőültetvény négy sarkában a tőkéket.
Magyarországon elfeledett ünnepét a rendszerváltás után – az addig tiltott amerikai hatásra – élesztették újjá.

Forrás:
Wikipédia – Bálint-nap
Wikipédia – Szent Bálint
Harmonet – Bálint nap

Kép forrása: http://fun-gallery.com/pictures/cute-and-cuddly/children-kiss-2269/

Skippo

SzüNet vége

megjegyzés (0)


ReKreáció - BetegségMint azt a Facebook-on, s a hírlevélben írtam, tartottam egy kis szünetet. Ami azért kellett, s annak indult, hogy összekaparjam magam maradványaimból a megsemmisítő vizsgaidőszak után. Nahát ez nem jött be! Ugyanis a dolgosnak szánt szünet kényszerpihenővé vált betegségek okán. :( Még most is eléggé ki vagyok nyúlva, mert alaposan legyengült a szervezetem, s a közérzetem is elég pocsék. Azért próbálom a – kissé kitolódott – terveimet megvalósítani. Drukkoljatok! :)


Skippo

Kép forrása: http://i.dailymail.co.uk/i/pix/2008/12/25/article-0-02E3FDA8000005DC-450_468x472.jpg

Két táska - egy eset

2011. január 6., csütörtök megjegyzés (10)

Mint ahogy ígértem sorban mutatom a karácsonyi ajándékokat. Íme a két táska, amiket a két nővéremnek készítettem:
Táska - ReKreáció
Táska - ReKreáció
Egy szabásminta, egy alap alapanyag /svéd, madárkás – vennem kell még ilyet, mert imádnivaló!/… Mégis két külön egyéniség sikeredett. Igyekeztem a személyiségükhöz passzolóvá, de ugyanakkor „ReKreációsan” elkészíteni őket. Egyik kicsit modernebb, másik kicsit romantikusabb. Mindkettő nagyon „nőcis” lett. Nekem sikerült mindkettőbe beleszerelmesedni. El is határoztam, hogy majd elkészítem a saját verziómat is! Csak lehet már nem maradt hozzá elég anyagom. Csak 50 centit vettem. :(
Hogy ne legyenek teljesen ugyanolyanok – mert már gyerekkorunkban sem csíptük, ha ugyanazt kaptuk – egyik fekete felsőrészt, s bélést kapott egy nadrágból, s így kicsit rövidebb lett, míg a másikat csokibarnával kombináltam. (Mert volt egyszer a tesóm kezében egy mei tai ezzel a színkombinációval, s nagyon megtetszett neki. Egy hasonlót varrtam is, ugyanezekből az anyagokból, szintén csipkéset.) Hasznos belsőt kaptak: cipzáras és telefontartó zseb, kulcscsomó-tartó karabiner, italtartó.

Skippo

GPS az élethez

2011. január 5., szerda megjegyzés (0)

Újévi fogadalmakat tenni mostanság nem divat. Sőt, mintha le is beszélnék egymást róla az emberek… Pedig álmodozni kell! Ez az élet sója. Az sem baj, ha nem jön össze. Legalább próbálkozunk szárnyat bontogatni. No és rengeteget tanulhatunk a csalódásokból, hibákból, az életről, magunkról… Ezek nem kudarcok – útjelző táblák! Megmutatják jó irányba haladunk-e, s figyelmeztetnek, ha nem.
A sors nem 100 %-ban eleve elrendeltetett. Ne hányjuk a felelősséget másra! A helyzetek adottak, de a döntés szabad! Ez persze újabb helyzeteket szül, s a karma kereke tovább forog szinte megállíthatatlanul… De nem mindegy, hogy azon a keréken éppen fent, vagy lent vagyunk. Ezért pedig tehetünk, s kell is tennünk! Szánjunk csak napi öt percet terveink megvalósítására, már többet tettünk, mint tavaly! Ha minden nap csak negyed %-ot fejlődünk, az már egy évben 91,25 %. Majdnem 100! Egyáltalán nem elérhetetlen…
De van a csalódásnak is ellenszere: az elérhető álmok kijelölése. Ehhez az kell, hogy legyen önismeretünk, s kívánjunk/fogadjunk meg olyanokat, amiket be is tudunk tartani. Ne egyből nagy dolgokra gondoljunk! Legyenek apró dolgok, apró lépések, egy nagy cél felé. Mert azért lehet nagyot is álmodni. De lássuk a hozzá vezető utat, legalább egy részét tisztán. Bontsuk le kisebb, könnyen teljesíthető szakaszokra. Ezt a folyamatot segíti a tervezés. Nem kell hozzá feltétlenül csilivili ppt-t gyártani! /De ha ahhoz van kedved…. :)/ Kezdetnek tökéletesen elegendő egy lap, amire felvezeted, hogy mit szeretnél (célok), mikorra (határidők), jelöljük ki a részeredményeket (alcélok, szintén szabhatunk nekik határidőt), majd írjuk le mit kell tennünk ahhoz, hogy elérjük ezeket (feladatok). Végül pedig tartsuk be, s cselekedjünk! Ennyi! Mert a sültgalambot lehet várni… Csak nem érdemes.
Mi van, ha eltérünk? Egyáltalán észreveszed, hogy mihez kellene igazodnod, ha nincs kijelölve az út? Nem csak lejegyezni kell, hanem olykor elővenni ellenőrzés céljából. Ha eltértél, semmi gond, bármikor könnyedén módosíthatod, jöhet - a gps-es mondtattal élve - „újratervezés”. Lehet még rövidíteni is tudsz ezáltal?! A tervezés egyik előnye éppen abban rejlik, hogy végiggondolva a folyamatot, felfedezhetsz előrelátható, elkerülhető buktatókat. Felkészülhetsz rájuk. Kevesebb lesz a meglepetés, s ezáltal a kockázata, hogy nem jön be. A tervhez igazodás önbizalmat is ad, mert megadja a „gyeplő az én kezemben van” érzetet. Már csak azért is húzzuk elő a fiókból olykor, hogy elégedetten mosolyogva pipálgathassuk ki azokat, amiket már megtettünk, s legyünk büszkék rá! Így válik igazán élvezetessé.
Persze az újévi időpont a fogadkozásra nem szerencsés, mert szokás. Társadalomból, kívülről származik. Tehát nem belülről jövő kényszer, mely cselekvésre buzdít. Kb. annyit ér, mint a majd „holnap kezdem” önbecsapó, s önbeteljesítő mondat. Ha mindig a jövőbe helyezzük a terveink megvalósításának kezdetét, akkor az sosem lépi át a jelen kapuját!
Tervezéshez pedig nincs jobb időpont az újévnél! Ilyen válságos időkben pedig kell is! Elsősorban a pénzügyeink kontrollja fontos. Jó, ha már év/hó elején átlátjuk a várható kiadásainkat. Mert kevés embernek nincs családja, s mondhatja, hogy csak a saját életével játszik, ha hanyag… Még annak is ajánlom, hogy nézzen a pénztárcája, s vásárlási, felhasználói szokásai mélyére, aki nem veszélyeztetett. Bárki simán megspórolhat egy-két ezret havonta, még az is, aki egyébként úgy gondolja, hogy már nem lehet tovább nyúzni azt a takarót. Mindig van egy-két apró trükk, amit még megtehetünk! S ha sok ilyet alkalmazunk, az összeadódva már– éves szinten legalábbis – egy jelentősebb összeg is összejöhet. Itt is sok apró cselekedet számít, ami összegződve hoz csak látványos eredményt. (Ezekről bővebben egy hasznos kis tanulmányból olvashatsz: HősNők) A pénzügyi tervezés így pénzgazdálkodássá válhat!
Sajnos ezt nem tanítják az iskolákban. Ami fontos, azt nem sajátítjuk el, sem a családban, s csak kemény leckék árán az életből, rosszabb esetben pedig egyáltalán nem… Ezek pedig:
- a helyes, egészséges táplálkozás – nélkülözhetetlen az életbennmaradáshoz,
- a tudatos (erőszakmentes) kommunikáció – nélkülözhetetlen az emberi kapcsolatokhoz, mert társas lények vagyunk,
- tervezés, pénzgazdálkodás – tetszik, nem tetszik nélkülözhetetlen az élhető élethez, mert a pénz a kulcs az élelemhez, lakhatáshoz, szórakozáshoz, stb.
Egy kis tanmese: Annak idején a szocializmusban még tényleges adatok alapján akarták felmérni a háztartási kiadások statisztikáit, de az fél év alatt kudarcot vallott. Mivel a családok, akiket megtanítottak háztartási naplót vezetni, hamarosan megtanultak spórolni, s máris nem volt reprezentatív a minta. :)
Ugyanez igaz a diétás naplóra. Akik vezetik, elvileg - a kontroll miatt – 10-20 %-kal csökkentik a bevitelt, tehát az ellenőrzés már önmagában fogyaszt.
Mindenkinek javaslom a jegyzetelés, tervezés, ellenőrzés jó szokásának elsajátítását! Nincs vesztenivaló! Max. 1 papír repül a kukába. Ennyit viszont meg kell tennünk önmagunkért!
Mert aki igazán komolyan gondolja a változást, az nagyon sok plusz energiát kap a megvalósításhoz, ha az újévben kezdi el. A tabula rasa-érzés miatt könnyebb ekkor. Kevesebb a bűntudat, több a bizakodás. Mint minden, persze ez is döntés, elhatározás kérdése. Tanuljunk meg optimistán gondolkodni! Tanulható képesség, éppúgy, mint az elégedettség…
Mert változni, fejlődni kell! Mindenkinek van miben. Nem kell hajszolni, de legyen meg a tettekben is megnyilvánuló törekvés, hogy jobb emberekké váljunk! Ez megint csak nem egy rossz szokás… :) Ez vezet majd az egyéni, társas - több egyéni, több társas, végül közösségi, több közösség által társadalmi, majd legvégül globális jóléthez. Nem a világot kell megváltani hozzá, csak magad! Ha benned béke van, az kisugárzik a környezetedre, a családtagjaidra (mert a legdurvább harcok nem a csatatereken mennek végbe, hanem az otthonainkban), munkatársaidra, s önrendező mechanizmussá válik, olyan erővé, mely apró hullámokban elsimítja, elcsendesíti körülötted az élet nagy hullámveréseit. Nem lesz tükörsima, de kisebb lesz a hullámzás, s ha tartod magad ehhez, talán elkerül a cunami… Talán? – kérdezheted. Nem tudni, kinek mit szőttek sorsfonalába a Párkák! Az, ami fontos, hogy megtanulod-e kezelni az adott szituációkat. Hogy tudsz-e játszani a kapott lapokkal? Mert játszani kell! Az fontos. A sok megpróbáltatás közepette, amikor igyekszünk jól vizsgázni, ne felejtsük el élvezni is azt! Az öröm éppolyan fontos a harmóniához, mint a lelki béke, s fegyelmezettség. Ezek együttesen vezetnek ahhoz a fajta elégedettség érzéséhez, ami a fenntartható boldogság alapja. Mert van ilyen is, s nem csak múló pillanatok! Légy nyitott!
Mondd csak mikor csodálkoztál rá gyermeki szemmel, s gyönyörködtél utoljára az élet apró szépségeiben? Emlékszel még régvolt gyerekkorodban milyen izgalmakat rejtett a felhők vonulását figyelni? Vagy csak egy madár röptét?

Ui.: Azért ilyen nagy a mellényem újévi fogadalmak kapcsán, mert egyik évben újévkor kezdett fogyókúrám 2,5 hónapig tartott, s 8 kilót fogytam. Sajnos az epém ráment, s nem másik étrendre váltottam, hanem vissza. Hiba volt, belátom. Nem volt vészforgatókönyv. /Ilyet is lehet készíteni pesszimistábbaknak. :)/ Csak kitartás volt bennem, sajnos nem egész évben, de azért az ötödéig így is becsülendő! /Ha még mozogtam is volna mellé… :) Azért az is fontos!/
Viszont beszámolhatok teljesen sikeres fogadalomról is: 3 éve újévkor szívtam el az utolsó slukkot, s azóta nem gyújtottam rá! Pedig 14 évig szívtam! Erre piszkosul büszke vagyok! :D

Skippo
Kép forrása: http://www.bbccanadashop.com/media/products/main_14937.jpg


Egy kis segítség a tervezéshez: személyre szabható falinaptárat küldök a hírlevelemre feliratkozóknak!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...