A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kézműves technika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kézműves technika. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. április 20., szerda
megjegyzés (0)
Hú, de rég írtam! Lassan azt sem fogom tudni már, hogy hol hagytam abba. Na, azért még nem kell Cavington… :) Tudom, hogy mivel lógok, észben is van. Apránként itt is lesz, csak győzzétek kivárni! ;)
Most nincs kedvem néprajzi mélységekig belemenni a húsvéti szokáskörbe. Lehet, hogy ez is csak késik… Inkább kicsit kreatív oldalával foglalatoskodom – itt is.
Mostanában éledezek. Kiderült végre – részben – számtalan orvosi vizsgálatot követően, hogy mi a bajom. Súlyosan vérszegény vagyok. Ezért éltem alig, meg voltam beteg átlag két hetente. Ennek meg felszívódási zavar az oka, aminek a refluxom is köszönhető, ezek okozója meg még beazonosítatlan ételallergia. Szóval még futok pár kört az ügyben. Múlt héten 17 kémcső vérem vették hozzá, abból a kevésből… :(
Nem fárasztalak benneteket tovább az egészségügyi állapotommal. Megnyugtatásul közlöm: azért már kicsit jobban vagyok. A hiánybetegségeim pótolom ezerféle vitaminnal, nyomelemmel, ásványi anyaggal, normalizálódni látszó étrenddel, napfénnyel. Lassan utolérem magam a pihenésben. Éjszaka alszom végre, sőt időben lefekszem, s korán kelek, már szinte magamtól. Azt hittem erre képtelen vagyok, éjjeli bagoly lévén. Lám minden megfordítható, s az ember belső órája tényleg visszaáll, ha eleget van napfényen. Ezt a harcos reggeleket megélő bagolytársaknak üzenem! :)
A mindent utolsó pillanatra hagyóknak- mint amilyen én is vagyok – pedig azt: hogy holnap délelőtt van az utolsó időpont, amikor még belföldre, postai úton feladhatunk húsvéti képeslapot, s így az még – elvileg - késedelem nélkül érkezik meg – bár a Posta nevében nem beszélhetek. Csak saccperkábé a határideje a még biztos befutásnak. Legalábbis, ha ilyen „régimódi” módiban kívánunk megörvendeztetni valakit azzal, hogy gondolunk rá!
Ehhez kínálok egy – nekem – fantasztikus technikával kivitelezhető képeslapot. Mindjárt gyorsan én is összedobok egyet, s holnap útjára bocsátom. Saját verziót majd később mutatom!
Ez pedig az Írisz papír technika. Egyszerű, de annál nagyszerűbb. Nem utolsósorban könnyedén újrahasznosíthatjuk vele a kallódó csomagolópapírjainkat. Nem kell hozzá nagy kézügyesség sem. Csak olló, papír, ragasztó (cellux), vonalzó és türelem. Angolul: Iris folding paper technic – A fényképezőgépek objektívének rekesznyílásának elvére épül. A papírcsíkokat megfelelő sorrendben kell felragasztani a kivágott forma fonákoldalára. Gyakorlatban úgy a legkönyebb kivitelezni, ha a „szabásmintára” fektetjük a kivágott minta színét, s fonákoldalon dolgozunk. A megadott sorrendben kell haladni, a mintának megfelelően, cellux-szal rögzíteni a félbehajtott csomagolópapírt, vagy kartoncsíkokat. Általában nagyon könnyen követhető minták találhatóak a neten.
Most nincs kedvem néprajzi mélységekig belemenni a húsvéti szokáskörbe. Lehet, hogy ez is csak késik… Inkább kicsit kreatív oldalával foglalatoskodom – itt is.
Mostanában éledezek. Kiderült végre – részben – számtalan orvosi vizsgálatot követően, hogy mi a bajom. Súlyosan vérszegény vagyok. Ezért éltem alig, meg voltam beteg átlag két hetente. Ennek meg felszívódási zavar az oka, aminek a refluxom is köszönhető, ezek okozója meg még beazonosítatlan ételallergia. Szóval még futok pár kört az ügyben. Múlt héten 17 kémcső vérem vették hozzá, abból a kevésből… :(
Nem fárasztalak benneteket tovább az egészségügyi állapotommal. Megnyugtatásul közlöm: azért már kicsit jobban vagyok. A hiánybetegségeim pótolom ezerféle vitaminnal, nyomelemmel, ásványi anyaggal, normalizálódni látszó étrenddel, napfénnyel. Lassan utolérem magam a pihenésben. Éjszaka alszom végre, sőt időben lefekszem, s korán kelek, már szinte magamtól. Azt hittem erre képtelen vagyok, éjjeli bagoly lévén. Lám minden megfordítható, s az ember belső órája tényleg visszaáll, ha eleget van napfényen. Ezt a harcos reggeleket megélő bagolytársaknak üzenem! :)
A mindent utolsó pillanatra hagyóknak- mint amilyen én is vagyok – pedig azt: hogy holnap délelőtt van az utolsó időpont, amikor még belföldre, postai úton feladhatunk húsvéti képeslapot, s így az még – elvileg - késedelem nélkül érkezik meg – bár a Posta nevében nem beszélhetek. Csak saccperkábé a határideje a még biztos befutásnak. Legalábbis, ha ilyen „régimódi” módiban kívánunk megörvendeztetni valakit azzal, hogy gondolunk rá!
Ehhez kínálok egy – nekem – fantasztikus technikával kivitelezhető képeslapot. Mindjárt gyorsan én is összedobok egyet, s holnap útjára bocsátom. Saját verziót majd később mutatom!
Ez pedig az Írisz papír technika. Egyszerű, de annál nagyszerűbb. Nem utolsósorban könnyedén újrahasznosíthatjuk vele a kallódó csomagolópapírjainkat. Nem kell hozzá nagy kézügyesség sem. Csak olló, papír, ragasztó (cellux), vonalzó és türelem. Angolul: Iris folding paper technic – A fényképezőgépek objektívének rekesznyílásának elvére épül. A papírcsíkokat megfelelő sorrendben kell felragasztani a kivágott forma fonákoldalára. Gyakorlatban úgy a legkönyebb kivitelezni, ha a „szabásmintára” fektetjük a kivágott minta színét, s fonákoldalon dolgozunk. A megadott sorrendben kell haladni, a mintának megfelelően, cellux-szal rögzíteni a félbehajtott csomagolópapírt, vagy kartoncsíkokat. Általában nagyon könnyen követhető minták találhatóak a neten.
A technikát lépésenként bemutatva: My Kinda’ Living oldalon
Szívecskés: Bulb in Blue.com-ról
Aktuális, azaz húsvéti képeslap és leírása innen: Lucine-től
2011. február 18., péntek
megjegyzés (0)
Már ígértem, hogy írok a nemezelési tapasztalataimról. Azóta Vacskamati is írt róla egy posztot. Tény, hogy nagyon jó kis újrahasznosítási módszer, de a technika alkalmazható akár új, általad készített horgolt, vagy kötött tárgyon is. Persze ilyenkor az eredetinél nagyobbat kell készíteni 25-35 %-kal, mert legalább ennyit fog zsugorodni. (Itt található egy videó az Etsy-ről, ahol work in progress-ben mutatja be az alkotó (Vanessa), hogy hogyan csinál a horgolt kiscipőből nemezelt cipőcskét.)
A lényeg az alapanyag. Én csak 100 %-os tisztaságú gyapjúval kísérleteztem. (Turkálókban könnyedén lehet ilyeneket lelni!) A birkagyapjúval vannak jobb tapasztalataim.
A kasmír (ami kecskeszőrből van), s alapból nagyon-nagyon finom, s kényes kelme, ha lehet még finomabb, puhább lett, s így már nyugodt szívvel mosható gépben, s nem csak gyapjú mosószerrel a jövőben is, hisz már nem kell félni – mint alapesetben -, hogy összemegy. Mert alapból nagyon hajlamos rá! De jó hír, hogy a nemezelést követően már nem zsugorodik tovább. A nemezelés hatására (a nedvesség, hő-és mechanikai hatásra) a kibolyhosodott szálak szépen összetömörödnek, filcesednek. Magyarán összemegy a pulóver. A (kézi) nemezelés ugyanezen elv alapján működő technika. Addig gyúrják, nyújtják a gyapjút, míg annak szálai szépen össze nem tapadnak, s össze nem áll egy vastagabb filclappá. Mivel itt már eleve feldolgozott gyapjúval, gyapjúfonálból (általában gépi kötéssel) készített pulóverekkel dolgozunk tovább, így ezek a darabok az eljárás hatására elvékonyodnak, s zsugorodnak. Vékony filccé állnak össze.
Méréseim alapján a gyapjú olyan 65-70 %-nyira ment össze, a kasmír ennél kicsit kevésbé. Ha kíváncsi vagy rá, s ki szeretnéd kísérletezni, hogy milyen hőfokon, milyen módszerrel, melyik típusú alapanyag hogyan viselkedik, akkor egyszerű dolgod van, csak előtte, s utána is le kell mérni bizonyos részét (pl. ujja hosszát), s az utána mértet elosztani az előtte mérttel, így megkapod, hogy hány %-nyira ment össze.
Az eljárás menete, ahogy én csináltam, benne egy-két baki, amit Ti már NE kövessetek el /Kövessétek el a sajátjaitokat! :)/:
- Lehet kézzel is, de véleményem szerint – hatékonyabb, s kevésbé fárasztó, ha mosógéppel csináljuk.
- Erre a leírásra hallgatva egy régi farmert tettem mellé, ami már nem ereszti a színét, hogy az tovább dörzsölje, s 60 fokon kimostam, csak gyapjú mosószerrel. Elsőre nem voltam elégedett az eredménnyel. Nem gyapjú mosószert kellett volna használnom, hisz az épp véd a zsugorodástól. Valamint, mivel nem tettem párnahuzatba (mosózsákba), minden csupa-csupa szösz volt.
- Így második nekifutásra először beáztattam, s mosószappannal alaposan beszappanoztam őket. Kicsit kefélgetve közben, rövid szőrű kefét használva. Már a kezem közt éreztem, hogy húzódik össze.
- Majd sima mosószert adva az alaposan beszappanozott, párnahuzatba kötött cucchoz ment mégegy kört 60 fokon. Én nem mertem magasabb hőfokot beállítani, bár, ha másodjára nem hozta volna azt a minőséget, amivel már elégedett voltam, lehet megkockáztatom… (Mint olvasom, mások bátrabban, magasabb hőfokon - 90-95 fok-on - is dolgoztak már.)
- Fektetve megszárítottam őket.
Érdekes, hogy Vacskamati azt írja, hogy a bolyhokat előzetesen érdemes leszedni. Én úgy tudom, hogy épp ki kell bolyhosítani (ruhakefével, kisállatkefével) a gyapjút, hogy aztán a szétnyílt szálak közé jutva a szappan szépen összetapassza, s így áll össze, tömörödik a gyapjú nemezzé. De akinek helyes információi vannak ezzel kapcsolatosan, az kérem írja meg kommentben! Bár a nagyobb göböktől tényleg jobb rövid úton megszabadulni.
Van még egy jó tanács Vacskamati posztjában, amit érdemes lehet még megfontolni: mielőtt zsugorítjuk a pulóvereket, érdemes kibontani a varrásaikat, mert a nemezelést követően, már lehetetlen lesz. Én erre nem gondoltam. Igaz a varrástól cakkos szegélyt ígyis-úgyis levágtam volna. Bár a szabást megkönnyítheti… Én egyben mostam, s aztán vágtam széjjel, s vágtam le róla a varrott szegélyt. Kinek mi válik be?!
A lényeg az alapanyag. Én csak 100 %-os tisztaságú gyapjúval kísérleteztem. (Turkálókban könnyedén lehet ilyeneket lelni!) A birkagyapjúval vannak jobb tapasztalataim.
A kasmír (ami kecskeszőrből van), s alapból nagyon-nagyon finom, s kényes kelme, ha lehet még finomabb, puhább lett, s így már nyugodt szívvel mosható gépben, s nem csak gyapjú mosószerrel a jövőben is, hisz már nem kell félni – mint alapesetben -, hogy összemegy. Mert alapból nagyon hajlamos rá! De jó hír, hogy a nemezelést követően már nem zsugorodik tovább. A nemezelés hatására (a nedvesség, hő-és mechanikai hatásra) a kibolyhosodott szálak szépen összetömörödnek, filcesednek. Magyarán összemegy a pulóver. A (kézi) nemezelés ugyanezen elv alapján működő technika. Addig gyúrják, nyújtják a gyapjút, míg annak szálai szépen össze nem tapadnak, s össze nem áll egy vastagabb filclappá. Mivel itt már eleve feldolgozott gyapjúval, gyapjúfonálból (általában gépi kötéssel) készített pulóverekkel dolgozunk tovább, így ezek a darabok az eljárás hatására elvékonyodnak, s zsugorodnak. Vékony filccé állnak össze.Méréseim alapján a gyapjú olyan 65-70 %-nyira ment össze, a kasmír ennél kicsit kevésbé. Ha kíváncsi vagy rá, s ki szeretnéd kísérletezni, hogy milyen hőfokon, milyen módszerrel, melyik típusú alapanyag hogyan viselkedik, akkor egyszerű dolgod van, csak előtte, s utána is le kell mérni bizonyos részét (pl. ujja hosszát), s az utána mértet elosztani az előtte mérttel, így megkapod, hogy hány %-nyira ment össze.
Az eljárás menete, ahogy én csináltam, benne egy-két baki, amit Ti már NE kövessetek el /Kövessétek el a sajátjaitokat! :)/:
- Lehet kézzel is, de véleményem szerint – hatékonyabb, s kevésbé fárasztó, ha mosógéppel csináljuk.
- Erre a leírásra hallgatva egy régi farmert tettem mellé, ami már nem ereszti a színét, hogy az tovább dörzsölje, s 60 fokon kimostam, csak gyapjú mosószerrel. Elsőre nem voltam elégedett az eredménnyel. Nem gyapjú mosószert kellett volna használnom, hisz az épp véd a zsugorodástól. Valamint, mivel nem tettem párnahuzatba (mosózsákba), minden csupa-csupa szösz volt.
- Így második nekifutásra először beáztattam, s mosószappannal alaposan beszappanoztam őket. Kicsit kefélgetve közben, rövid szőrű kefét használva. Már a kezem közt éreztem, hogy húzódik össze.
- Majd sima mosószert adva az alaposan beszappanozott, párnahuzatba kötött cucchoz ment mégegy kört 60 fokon. Én nem mertem magasabb hőfokot beállítani, bár, ha másodjára nem hozta volna azt a minőséget, amivel már elégedett voltam, lehet megkockáztatom… (Mint olvasom, mások bátrabban, magasabb hőfokon - 90-95 fok-on - is dolgoztak már.)
- Fektetve megszárítottam őket.
Érdekes, hogy Vacskamati azt írja, hogy a bolyhokat előzetesen érdemes leszedni. Én úgy tudom, hogy épp ki kell bolyhosítani (ruhakefével, kisállatkefével) a gyapjút, hogy aztán a szétnyílt szálak közé jutva a szappan szépen összetapassza, s így áll össze, tömörödik a gyapjú nemezzé. De akinek helyes információi vannak ezzel kapcsolatosan, az kérem írja meg kommentben! Bár a nagyobb göböktől tényleg jobb rövid úton megszabadulni.
Van még egy jó tanács Vacskamati posztjában, amit érdemes lehet még megfontolni: mielőtt zsugorítjuk a pulóvereket, érdemes kibontani a varrásaikat, mert a nemezelést követően, már lehetetlen lesz. Én erre nem gondoltam. Igaz a varrástól cakkos szegélyt ígyis-úgyis levágtam volna. Bár a szabást megkönnyítheti… Én egyben mostam, s aztán vágtam széjjel, s vágtam le róla a varrott szegélyt. Kinek mi válik be?!
2010. november 6., szombat
megjegyzés (0)
Végre fotóztam. :) Mutatóba hoztam pár „alkotásom”. Egy része azoknak, amiket mostanság készítgettem. Apróságok, de nekem nagyon kedvemre való ezek készítése.
Valamint úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Meskán történő árusítást. Drukkoljatok! Ha esetleg Ti magatok is érdeklődnétek az általam készített tárgyak iránt, úgy katt ide! Vagy az aktuális kirakatom megtalálható az oldalsávban is. Folyamatosan fogom bővíteni!
Valamint úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Meskán történő árusítást. Drukkoljatok! Ha esetleg Ti magatok is érdeklődnétek az általam készített tárgyak iránt, úgy katt ide! Vagy az aktuális kirakatom megtalálható az oldalsávban is. Folyamatosan fogom bővíteni!
A dróttal történő horgolást is ki kellett próbálnom! Inkább csak láncszemek horgolása mutat jól, látványosan. A pálcák horgolása kicsit problemás. Legalábbis elsőre nem tűnt szépen kivitelezhetőnek. De majd gyakorolom még, meg utánanézek! :) Tetszik. Egyszerű gyöngyfűző dróttal készítettem, fém horgolótűvel. S kicsit utánanézve a neten olyan csuda dolgokat találtam, amiket ezzel a technikával lehet csinálni. Azt hiszem új szerelem van születőben. :) Nagyon szeretem az olyan dolgokat, amikhez nem kell sok különleges szerszám, nehezen beszerezhető alkatrész, hozzávaló, egyéb, vagy áram… Ezért élvezem ennyire a horgolást. Mert tényleg megadja az alkotás szabadságát. Ott csinálhatom, ahol csak akarom, s ez nagyon jó. Szeretek fémmel is dolgozni, hisz valaha ötvösnek készültem. Ha nem lenne fémallergiám talán még jobban élvezném! :) Bár inkább csak a rézzel vannak gondjaim. Hajtogatni is jó, bár úgy több forgács, apró fémszemcse keletkezik, ami a bőrömmel kontaktot alkothat… Valamint izgibb csak horgolni, mert akkor nem kell egy csomó fogó, csak egy horgolótű, drót, gyöngy, s kész. De még a gyöngy is lehet csak másodlagos, akár… :)
Lám a művészek milyen furcsaságokat is horgolnak, vagy kötnek olykor. Nagyon klasszak. Izgalmas, mozgalmas. Sosem gondoltam bele, hogy milyen egyszerűen készítik valójában ezeket. Horgolva, vagy kötve. Fantasztikus! Persze munkás darabok, de akkor is csak kötő- vagy horgolótű kellett hozzájuk, meg jó sok drót. Pofonegyszerű, s épp ezért csodálatos!
Karen Searle drótcsodája
Joan Dulla fantasztikus szobra
Érdemes a galériáikat végigpörgetni. :)
Karen Searle drótcsodája
Joan Dulla fantasztikus szobra
Érdemes a galériáikat végigpörgetni. :)
2010. február 25., csütörtök
megjegyzés (6)
Sokan belefognak mostanában a házilagos textilfestésbe. Vagy mert drága az óhajtott szín, vagy nem kapható. Tény, hogy gazdaságosabban kijöhet így az ember, pláne, ha olcsón jut az alapanyaghoz, s általában a fehér vásznak olcsóbbak. De beszerezhető jó áron molinó, ami festeni is jó. Akármennyit is változott a világ, mióta én ezt tanultam. Akármennyivel jobb minőségű, sokadik generációs festékek jönnek ki a gyárakból, festeni továbbra is a természetes alapanyagú textileket érdemes. Példaképp pamutot, lent, gyapjút, selymet (de azt inkább csak hidegen, vagy nem túl melegen, mert kényes).
Azért írom le most ezt a bejegyzést, hogy segítséget nyújtsak a kezdetekhez. Igaz, rég nem festettem, de még emlékszem, hogyan kell. :) A bejegyzés nagy része az, amit már máshol, fórumokon is írtam. Nem célom semminemű reklám, vagy termék-lejáratás, csak a saját tapasztalatok megosztása.
Vannak már jobb, s lényegesen drágább festékek is a Columbusnál, de ez az ami árban olcsó, s szinte minden vegyi boltban kapható, tehát helyileg is elérhető. Állítólag a Procion sokkal jobb minőséget produkál. Azt még nem próbáltam, de tervezem. Viszont az Iberiát igen, még a műszálasra való termékét is. Nem voltam elájulva tőle. Szebb, erősebb színt hoztam ki a Columbusból. Aki a pasztellesebb színeket kedveli, annak az Iberia való, vagy a kihűlt Columbus-lé. :) Mindenesetre kezdetben, a kipróbálás fázisában nem javaslok senkinek nagybefektetést. Ha esetleg mégsem tetszik neki az ilyen jellegű pepecselés, könnyen a nyakán maradhat a túl nagy kiszerelés, vagy a túl drága festék. A mai festékek használhatók akár mikróval is, vagy egyszerűen a mosógépben (un. hidegbatik festékek). Ilyen újításokat én még nem próbáltam, az én tanulmányaim idején a hagyományosabb eljárások dívtak. Így én csak ezt tudom továbbadni.
A Columbus por alakban, kis papírtasakokban kapható, rengeteg színben. Ezek egymással jól keverhetőek. Nem utolsó szempont az sem, hogy hazai termék. Van egy színtáblázatom, amin elég sok szín textilmintában van meg. Anno a suliban festegettük meg, hogy lássuk melyik milyen. Alkalomadtán fellököm, de most nem tudom merre leledzik.
Festés előtt az anyagot be kell avatni. De persze elképzelhető festés közben is némi zsugorodás – anyagfüggő -, hisz főzzük. Tehát szabni inkább festést követően érdemes. A Columbust a jó színhatás kedvéért érdemes főzni, legalább egy marék sóval, mert főzés közben a hő és a só fixálja. Ehhez kell némi biztonsági óvintézkedés. Gumikesztyű, fakanál, gyerek eltakarítása a tűzhely mellől. Ráadásul egy lábost be kell fogni a művelethez. Azt később másra már nem használható, legalábbis főzéshez tuti nem. :) Legalább akkorát, amiben a festendő anyag kényelmesen el tud merülni. Belekeverni a marék sót, a festéket, s forrás után mehet bele az anyag. Ezt követően kis lángon egy órán át kell főzni, kevergetve, ha élénk színt akarunk. De mint ahogy minden tűzhely más, ki kell tapasztalni, hogy milyen hőfok, s mennyi idő adja meg a kívánt színmélységet. A kifáradt festéklé, egy órán túl, vagy bizonyos idő elteltével, másodszori merítésre már fakóbb színt ad. Érdemes már a tűzhely mellé az ecetes öblítőt odakészíteni, lavórban. Így nem a forró leves edénnyel kell a házon átvágni a fürdőig. Igaz, így a lavór környékét, lehet a tűzhelyet magát is fel- és le kell majd mosni. Ha az idő letelt, akkor óvatosan kell átemelni a lavórba, esetlegesen a fakanállal az anyag alá nyúlva. (Persze ez is méretfüggő. Anno én nagy darabokat, farmereket festettem.) Nem kell félni az ecetszag miatt, kiszellőzik majd. Különben meg antibakteriéális, no meg vízkőtlenítő hatása sem elhanyagolható, amellett, hogy színmegkötő. (Tehát vízlágyító, ezért adagolható akár mosáshoz is, főképp öblítővízbe – az anyagot lággyá varázsolja. Én ecetessel mosok fel-le, ablakot, WC-t, mosógépvízkötlenítésre stb. Öko, biológiailag lebomlik, a gyerek, macska sem áll fejre tőle, max. kicsit szúros a szaga.) Száradást követően érdemes még átvasalni valami anyagon keresztül, fonákról, hogy még jobban fixálódjon. Elképzelhető, hogy az első mosásokkor ereszt, ezért külön kell mosni, s ecettel öblíteni.
Elméletileg hidegvízzel keverve is festhető ez – s tudomásom szerint – a többi textilfesték is, akár ecsettel, vagy szivaccsal pacsmagolva. De akár merítve is Persze ezesetben nem lesz olyan élénk.
Ha nem egyszínű anyagra vágyunk, akkor több mintázási lehetőség is rendelkezésünkre áll. Különböző trükköket bevetve más-más eredményt érhetünk el. Számos ilyen technika van. Csak párat írok le, csak az alapokat. Otthon el lehet vele játszani, esetleg újabbakat kiötölni hozzá! Ez teljes mértékben gyakorlati, tapasztalaton alapuló technikai része a dolognak. Van itt egy jó kis fóruma a textilfestésnek, persze elsősorban Procionnal. De az általuk elért hatások talán más festékkel is működhetnek.
Pár batiktechnika:
A különböző batikhatások úgy érhetőek el, hogy például elkötözgetjük, vagy nagy fércöltésekkel elvarrhatjuk, ráncolhatjuk az anyagot. Az így keletkezett, lefedett ráncokba nem jut a festék. Ott a festés előtti szín fog látszani.
Ha csak összegyűrve belemerítjük a festékbe, akkor felhős, márványos hatás érhető el, pasztellszínnel.
Vagy akár hajtogathatjuk az anyagot, s csak a hajtott széleket dugjuk a festékbe, így lesz kockás, csíkos , vagy akár háromszögekkel, rombuszokkal tarkított.
Bizonyos sókkal különböző „robbantásos” hatások érhetőek még el. Pl. az effektsót selyemfestéshez használtam anno, ami a nedves festékre szórva, ahol az anyaghoz ért, sugárirányban szétkergette a festéket. (De láttam már Procionos festésnél buborékhatásokat elérni is. Sajnos nem tudom hogyan, de mindenesetre jól néz ki.)
S persze van a hagyományos viaszos batik technika is. Csak érintőlegesen: mivel ezek a festékek, akár a természetes festékanyagok, beleívódnak az anyagba, s a szálak közt futnak tova, ha kontúrosat akarsz festeni vele, akkor valamivel meg kell állítani a terjedését, s erre való a viasz. Melegen, ecsettel, vagy pipával vihető fel. Macerás, mert a felvitt viaszt utána el is kell távolítani az anyagból, nagyon sok-sok vasalással, vagy gyúlékony benzines kimosással. Ráadásul a kontúr színe az alapszín lesz, vagy több rétegben, mindig körülötte, rá takargatva az előző színekre, érhető el más színösszeállítás. S egy emberöltő míg az ember megszabadul a viasztól, s ha nem szeretne a viaszolt felület szélén kontúrt, akkor még ráadásul a végén az egészet le kell viaszolni, csak így lesz homogén. De vasalással soha nem lesz újra hajlékony az anyag. Nem tudod úgy visszaszedni, csak benzinnel. Az meg erősen gyúlékony. Suliban nem is próbálkoztunk vele. Még most sem vagyok elég bátor hozzá. :)
Ha kontúros munkát szeretne kivitelezni az ember, arra vannak más festékek, tégelyesek, nem por alakúak. Pl. a Deka, Südor, stb.. Szitafesték alapúak, vagy valami hasonló, legalábbis állagra nekem olyannak tűnnek. Nem szívódnak be az anyagba. A felületen maradva tapadnak meg. Kontúros munkákhoz azzal könnyebb bánni. Kisebb felületen. Nagyobbra már nem olyan könnyű ecsettel pepecselni. Akkor jöhet a stenciles kitakarósdi. Vagy tényleg a szita.
A selyemfestés pedig megint egy külön műfaj. Arra most nem térnék ki.
Kékfestéshez meg nem értek, pedig az is izgalmas területe a szakmának, de az már inkább hasonlít az alkímiára… Házilagosan sem egyszerűen kivitelezhető. Csak olvastam róla, még nem próbáltam. Remélem, egyszer…
Ennél a leírásnál még lényegesen több trükkje van a textilfestésnek. Én csak nagyon az alapokat írtam le. Ha valakit mélyebben foglalkoztat, az keressen valamilyen szakirodalmat. :)
Ui.: Átlépte az 1000-et a számlálóm. :D Pezsgőt bontunk! :) Bár az is igaz, hogy legalább a negyede tuti én voltam! :P
Kép forrása: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/img/3-118b.jpg
Sokan belefognak mostanában a házilagos textilfestésbe. Vagy mert drága az óhajtott szín, vagy nem kapható. Tény, hogy gazdaságosabban kijöhet így az ember, pláne, ha olcsón jut az alapanyaghoz, s általában a fehér vásznak olcsóbbak. De beszerezhető jó áron molinó, ami festeni is jó. Akármennyit is változott a világ, mióta én ezt tanultam. Akármennyivel jobb minőségű, sokadik generációs festékek jönnek ki a gyárakból, festeni továbbra is a természetes alapanyagú textileket érdemes. Példaképp pamutot, lent, gyapjút, selymet (de azt inkább csak hidegen, vagy nem túl melegen, mert kényes).Azért írom le most ezt a bejegyzést, hogy segítséget nyújtsak a kezdetekhez. Igaz, rég nem festettem, de még emlékszem, hogyan kell. :) A bejegyzés nagy része az, amit már máshol, fórumokon is írtam. Nem célom semminemű reklám, vagy termék-lejáratás, csak a saját tapasztalatok megosztása.
Vannak már jobb, s lényegesen drágább festékek is a Columbusnál, de ez az ami árban olcsó, s szinte minden vegyi boltban kapható, tehát helyileg is elérhető. Állítólag a Procion sokkal jobb minőséget produkál. Azt még nem próbáltam, de tervezem. Viszont az Iberiát igen, még a műszálasra való termékét is. Nem voltam elájulva tőle. Szebb, erősebb színt hoztam ki a Columbusból. Aki a pasztellesebb színeket kedveli, annak az Iberia való, vagy a kihűlt Columbus-lé. :) Mindenesetre kezdetben, a kipróbálás fázisában nem javaslok senkinek nagybefektetést. Ha esetleg mégsem tetszik neki az ilyen jellegű pepecselés, könnyen a nyakán maradhat a túl nagy kiszerelés, vagy a túl drága festék. A mai festékek használhatók akár mikróval is, vagy egyszerűen a mosógépben (un. hidegbatik festékek). Ilyen újításokat én még nem próbáltam, az én tanulmányaim idején a hagyományosabb eljárások dívtak. Így én csak ezt tudom továbbadni.
A Columbus por alakban, kis papírtasakokban kapható, rengeteg színben. Ezek egymással jól keverhetőek. Nem utolsó szempont az sem, hogy hazai termék. Van egy színtáblázatom, amin elég sok szín textilmintában van meg. Anno a suliban festegettük meg, hogy lássuk melyik milyen. Alkalomadtán fellököm, de most nem tudom merre leledzik.
Festés előtt az anyagot be kell avatni. De persze elképzelhető festés közben is némi zsugorodás – anyagfüggő -, hisz főzzük. Tehát szabni inkább festést követően érdemes. A Columbust a jó színhatás kedvéért érdemes főzni, legalább egy marék sóval, mert főzés közben a hő és a só fixálja. Ehhez kell némi biztonsági óvintézkedés. Gumikesztyű, fakanál, gyerek eltakarítása a tűzhely mellől. Ráadásul egy lábost be kell fogni a művelethez. Azt később másra már nem használható, legalábbis főzéshez tuti nem. :) Legalább akkorát, amiben a festendő anyag kényelmesen el tud merülni. Belekeverni a marék sót, a festéket, s forrás után mehet bele az anyag. Ezt követően kis lángon egy órán át kell főzni, kevergetve, ha élénk színt akarunk. De mint ahogy minden tűzhely más, ki kell tapasztalni, hogy milyen hőfok, s mennyi idő adja meg a kívánt színmélységet. A kifáradt festéklé, egy órán túl, vagy bizonyos idő elteltével, másodszori merítésre már fakóbb színt ad. Érdemes már a tűzhely mellé az ecetes öblítőt odakészíteni, lavórban. Így nem a forró leves edénnyel kell a házon átvágni a fürdőig. Igaz, így a lavór környékét, lehet a tűzhelyet magát is fel- és le kell majd mosni. Ha az idő letelt, akkor óvatosan kell átemelni a lavórba, esetlegesen a fakanállal az anyag alá nyúlva. (Persze ez is méretfüggő. Anno én nagy darabokat, farmereket festettem.) Nem kell félni az ecetszag miatt, kiszellőzik majd. Különben meg antibakteriéális, no meg vízkőtlenítő hatása sem elhanyagolható, amellett, hogy színmegkötő. (Tehát vízlágyító, ezért adagolható akár mosáshoz is, főképp öblítővízbe – az anyagot lággyá varázsolja. Én ecetessel mosok fel-le, ablakot, WC-t, mosógépvízkötlenítésre stb. Öko, biológiailag lebomlik, a gyerek, macska sem áll fejre tőle, max. kicsit szúros a szaga.) Száradást követően érdemes még átvasalni valami anyagon keresztül, fonákról, hogy még jobban fixálódjon. Elképzelhető, hogy az első mosásokkor ereszt, ezért külön kell mosni, s ecettel öblíteni.
Elméletileg hidegvízzel keverve is festhető ez – s tudomásom szerint – a többi textilfesték is, akár ecsettel, vagy szivaccsal pacsmagolva. De akár merítve is Persze ezesetben nem lesz olyan élénk.
Ha nem egyszínű anyagra vágyunk, akkor több mintázási lehetőség is rendelkezésünkre áll. Különböző trükköket bevetve más-más eredményt érhetünk el. Számos ilyen technika van. Csak párat írok le, csak az alapokat. Otthon el lehet vele játszani, esetleg újabbakat kiötölni hozzá! Ez teljes mértékben gyakorlati, tapasztalaton alapuló technikai része a dolognak. Van itt egy jó kis fóruma a textilfestésnek, persze elsősorban Procionnal. De az általuk elért hatások talán más festékkel is működhetnek.
Pár batiktechnika:
A különböző batikhatások úgy érhetőek el, hogy például elkötözgetjük, vagy nagy fércöltésekkel elvarrhatjuk, ráncolhatjuk az anyagot. Az így keletkezett, lefedett ráncokba nem jut a festék. Ott a festés előtti szín fog látszani.
Ha csak összegyűrve belemerítjük a festékbe, akkor felhős, márványos hatás érhető el, pasztellszínnel.
Vagy akár hajtogathatjuk az anyagot, s csak a hajtott széleket dugjuk a festékbe, így lesz kockás, csíkos , vagy akár háromszögekkel, rombuszokkal tarkított.
Bizonyos sókkal különböző „robbantásos” hatások érhetőek még el. Pl. az effektsót selyemfestéshez használtam anno, ami a nedves festékre szórva, ahol az anyaghoz ért, sugárirányban szétkergette a festéket. (De láttam már Procionos festésnél buborékhatásokat elérni is. Sajnos nem tudom hogyan, de mindenesetre jól néz ki.)
S persze van a hagyományos viaszos batik technika is. Csak érintőlegesen: mivel ezek a festékek, akár a természetes festékanyagok, beleívódnak az anyagba, s a szálak közt futnak tova, ha kontúrosat akarsz festeni vele, akkor valamivel meg kell állítani a terjedését, s erre való a viasz. Melegen, ecsettel, vagy pipával vihető fel. Macerás, mert a felvitt viaszt utána el is kell távolítani az anyagból, nagyon sok-sok vasalással, vagy gyúlékony benzines kimosással. Ráadásul a kontúr színe az alapszín lesz, vagy több rétegben, mindig körülötte, rá takargatva az előző színekre, érhető el más színösszeállítás. S egy emberöltő míg az ember megszabadul a viasztól, s ha nem szeretne a viaszolt felület szélén kontúrt, akkor még ráadásul a végén az egészet le kell viaszolni, csak így lesz homogén. De vasalással soha nem lesz újra hajlékony az anyag. Nem tudod úgy visszaszedni, csak benzinnel. Az meg erősen gyúlékony. Suliban nem is próbálkoztunk vele. Még most sem vagyok elég bátor hozzá. :)
Ha kontúros munkát szeretne kivitelezni az ember, arra vannak más festékek, tégelyesek, nem por alakúak. Pl. a Deka, Südor, stb.. Szitafesték alapúak, vagy valami hasonló, legalábbis állagra nekem olyannak tűnnek. Nem szívódnak be az anyagba. A felületen maradva tapadnak meg. Kontúros munkákhoz azzal könnyebb bánni. Kisebb felületen. Nagyobbra már nem olyan könnyű ecsettel pepecselni. Akkor jöhet a stenciles kitakarósdi. Vagy tényleg a szita.
A selyemfestés pedig megint egy külön műfaj. Arra most nem térnék ki.
Kékfestéshez meg nem értek, pedig az is izgalmas területe a szakmának, de az már inkább hasonlít az alkímiára… Házilagosan sem egyszerűen kivitelezhető. Csak olvastam róla, még nem próbáltam. Remélem, egyszer…
Ennél a leírásnál még lényegesen több trükkje van a textilfestésnek. Én csak nagyon az alapokat írtam le. Ha valakit mélyebben foglalkoztat, az keressen valamilyen szakirodalmat. :)
Ui.: Átlépte az 1000-et a számlálóm. :D Pezsgőt bontunk! :) Bár az is igaz, hogy legalább a negyede tuti én voltam! :P
Kép forrása: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/img/3-118b.jpg
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
.jpg)
