2010. március 24., szerda
Egy jóiedeje nem írtam. Így kezdeni is egy kissé felesleges volt, hisz aki olvas, az láthatja – ha van egyáltalán olyan. :)
Több ok közül az egyik az, hogy közelítve a harmadik X-hez sem sikerült még egy valamirevaló napirendet kialakítanom - nagy bánatomra. Nincs egy épkézláb rendszer az életemben. Elkeseredésemben még a FlyLady életmódprogramhoz is hozzányúltam, de olybá tűnik, hogy még abban is csődöt mondok. :( Tény, hogy képtelen vagyok rendet tartani. Csinálni szoktam, a tisztasággal egetverő probléma nincs a lakásunkban… Nem rosszabb, mint másnál – szvsz. Kivéve egyes részeket… Cica „házatája”. De azon is igyekszem változtatni. De szerintem ilyen fehérfolt (mint a régi térképeken a még felfedezésre váró tájak/vadon) minden házban akad…
No de
a rend! Az nem megy… :( Túl sok a lom, s ha szelektálok is, hamarosan többedmagával tér vissza. Elkeseredett küzdelemmel igyekszek úrrá lenni a káoszon. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy cirka félévente, évente átrendezem a lakást. Így kikerül pár fölös cucc, valami kis rend(szer) is kialakul, s nem utolsósorban egyúttal megvan a nagytakarítás. Most ott tartunk, hogy régi vágyam látszik megvalósulni: lesz GYEREKSZOBA! :) Végre. A kisszoba nálunk eddig lomtár, műhely, számítógépterem volt, s mindezt 8 négyzetméteren. Brrr. Hetente próbáltam újra, s újra utat vágni bele a varrógépig. Naná, hogy a varrásra szánt idő végül rendrakással telt el. S a „szép” a dologban, hogy egyáltalán nem volt látszatja. Esküszöm, mintha csak egy elvarázsolt szoba volna. Újfent ruhakupacok, dobozhegyek nőttek benne. De ennek vége! Már csak penészt kell irtani. Sajnos a kipakolással a szoba felfedte szörnyű titkát, mit már korábban sejtettem. Csúnyán penészedik az egyik sarok. Nem nagy területen, de épp eléggé, hogy aggódjak miatta. Azt mindenképp el kell intézni, mielőtt a lurkó birtokba venné a szobát. Utánaolvastam, s egyenlőre az ecetes permetezéssel fogok próbálkozni. Aztán ha nem működik, jöhet a bórax. További tippeket is szívesen fogadok. :)
Képek forrása: http://dl9.glitter-graphics.net/pub/411/411029vlqhpf6ozi.jpg, http://3.bp.blogspot.com/_PxZyE6Jgabo/Sm9URRekP5I/AAAAAAAAFKQ/CK32WdhSiJg/s400/housework+2.gif
Egy jóiedeje nem írtam. Így kezdeni is egy kissé felesleges volt, hisz aki olvas, az láthatja – ha van egyáltalán olyan. :)Több ok közül az egyik az, hogy közelítve a harmadik X-hez sem sikerült még egy valamirevaló napirendet kialakítanom - nagy bánatomra. Nincs egy épkézláb rendszer az életemben. Elkeseredésemben még a FlyLady életmódprogramhoz is hozzányúltam, de olybá tűnik, hogy még abban is csődöt mondok. :( Tény, hogy képtelen vagyok rendet tartani. Csinálni szoktam, a tisztasággal egetverő probléma nincs a lakásunkban… Nem rosszabb, mint másnál – szvsz. Kivéve egyes részeket… Cica „házatája”. De azon is igyekszem változtatni. De szerintem ilyen fehérfolt (mint a régi térképeken a még felfedezésre váró tájak/vadon) minden házban akad…
No de
a rend! Az nem megy… :( Túl sok a lom, s ha szelektálok is, hamarosan többedmagával tér vissza. Elkeseredett küzdelemmel igyekszek úrrá lenni a káoszon. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy cirka félévente, évente átrendezem a lakást. Így kikerül pár fölös cucc, valami kis rend(szer) is kialakul, s nem utolsósorban egyúttal megvan a nagytakarítás. Most ott tartunk, hogy régi vágyam látszik megvalósulni: lesz GYEREKSZOBA! :) Végre. A kisszoba nálunk eddig lomtár, műhely, számítógépterem volt, s mindezt 8 négyzetméteren. Brrr. Hetente próbáltam újra, s újra utat vágni bele a varrógépig. Naná, hogy a varrásra szánt idő végül rendrakással telt el. S a „szép” a dologban, hogy egyáltalán nem volt látszatja. Esküszöm, mintha csak egy elvarázsolt szoba volna. Újfent ruhakupacok, dobozhegyek nőttek benne. De ennek vége! Már csak penészt kell irtani. Sajnos a kipakolással a szoba felfedte szörnyű titkát, mit már korábban sejtettem. Csúnyán penészedik az egyik sarok. Nem nagy területen, de épp eléggé, hogy aggódjak miatta. Azt mindenképp el kell intézni, mielőtt a lurkó birtokba venné a szobát. Utánaolvastam, s egyenlőre az ecetes permetezéssel fogok próbálkozni. Aztán ha nem működik, jöhet a bórax. További tippeket is szívesen fogadok. :)Visszatérve: A nagyszobában már mindennapos a rendrakás, s felmosás. Ott már én győztem! :) Így adta magát a dolog, hogy a legtöbb felfordulással járó funkciót (kreatív sarok), no meg egy-két (gyerekszobába) fölös polcot átköltöztessünk. Így a kisszoba nagyrészét sok tervezéssel, töprengéssel, rengeteg munkával, rendezgetéssel, átszervezéssel sikerült integrálnom a nagyszobába úgy, hogy nem tűnik bútorraktárnak. Kész csoda!. Sőt, saját textiles szekrényem lett. :) Ugyanis a pár doboznyi anyag pár hónap leforgása alatt szépen kinőtte magát. Most azt hiszem meg kéne állni a további vásárlásokat, míg le nem fogyasztok belőle egy-két sort. De ez olyan mint a narkó. Anyagból sosem elég! :)
A számítógépterem pedig egy felszabadításra váró sarokba száműzzük hamarosan.
Végezetül, hogy mégse legyen happyend, lehet, hogy mindez fölösleges erőfeszítés volt/lesz. Nagyon elképzelhető, hogy hamarosan elköltözünk, falura, nagymamám – jelenleg nem lakott, de sűrűn látogatott, s viszonylag rendbentartott – kertes házába. Ami azért egy felújításra szorul, jelenleg kicsit életveszélyes (van egy omladozó fala), így el fog telni egy kis idő, míg léphetünk abba az irányba. De ez csak félmegoldás a lakhatási problémáinkra. Aztán lehet, hogy szerencsénk lesz, s azidő alatt (ami reményeim szerint rövid lesz) születik egy véglegesebb megoldás is. Nem lenne rossz, ha kevesebb bizonytalanság volna az életünkbe, így kisgyerekkel…
De mégsem szomorkodom, hisz végre emberi körülmények között élhetünk majd, s nem egy betonketrecben egy panelnyi szomszéddal megverve. Ez utóbbi a fő ok, hogy megyünk, s nem várunk tovább a végleges megoldásra. Anyagi körülményeink (értsd úgy, hogy még hitelképesek sem vagyunk jelenleg) sajnos még mindig nem segítik elő az álmaink megvalósulását, a saját kertesházat. De itt már nincs tovább maradás. Annyira elmérgesedett a helyzet, hogy már a saját testi épségünk, s a józan eszünk a tét. Nem vagyunk biztonságban… :( De hagyjuk is, nem akarom újfent felhúzni magam. Addig is igyekszem továbbra is otthoná/otthonosabbá varázsolni (mert ehhez már tényleg misztikus képességek kellenek) ezt a sötét lyukat. Nagy álmom, hogy húsvétra szép rend, s külön gyerekszoba lesz. Bele kell húzzak, hisz már nincs messze az ünnep. Még ablakot is kéne pucolni. Jajj, de nem szeretem… :(
A másik dolog, ami – szó szoros értelmében - távol tartott az internetezéstől az, hogy túlságosan elszálltam az utóbbi időben a monitor bámulásával. /Ez valahol az elsőből jön, a rendszertelen életvitelből. :(/ De szerencsére észrevettem magam, s megpróbáltam változtatni a dolgon. Sikerült elérnem, hogy már csak max. fél órára ragadok ide, a gép elé. Viszont a legtöbbször csak 5 percekre kukkantok be. S – ami nagy haladás – nem megy egész nap a masina, képernyőkímélővel, hanem szépen kikapcsoljuk, ha befejeztük a dolgunkat rajta. /A férjem is, s ez már nagy szó! :)/ Így már nincs az a kísértés, hogy hát úgyis megy, csak az egeret kell arrébb pöccinteni, s már száguldozhatunk is a kibertérben. Na nem! Ezt soha többé! :)
Eleinte viszketett a seggem. Furcsa volt, hogy szellőzött, hisz nem állandóan egy széken püffeszkedett, mint korábban. A szemem is tikkelt… Na persze ez már csak vicc. :) Nem volt olyan nehéz, mint gondoltam. A cigiről való leszokással is így voltam. Egyszerűen csak meg kell szokni, hogy hiányzik. Ennyi. De minden nappal egyre kevesebbet gondol rá az ember, mint az elmúlt szerelmére. Minden távol töltött perccel kiszeret egy kicsit belőle… Viszont tényleg nehezen találtam föl magam, hogy a felszabaduló óráim!(!) mivel is kéne elütni. Nem egyből éreztem rá a szabadság ízére, így első körben a kötelező tevékenységek jöttek – ld. fentebb. Valószínű ha a tévézéssel is felhagynék, akkor már mindenre jutna időm, még olvasni is. Átkozott trubadúrláda! :D Régen azért jutott időm verseket olvasgatni, képzőművészeti albumokat nézegetni, zenét hallgatva táncolni, bambulni, unatkozni… Még ez utóbbi is nagyon hiányzik olykor. Igaz, akkor még otthon laktam, s gondoskodtak rólam. :D De jó is volt!
Tényleg mindenkinek arra van ideje, amire szán. Csak ha sokáig otthon van az ember lánya… De ezeket a csapdákat szerintem minden kisgyermekes anyuka ismeri már, legfeljebb nem sétál bele úgy, mint én… De kikecmergek! :)
Azért kicsit más dolgokat is nyűveltem az elmúlt hetekben. De ezt majd egy következő postba, ha sikerül a képeket letöltenem...
A számítógépterem pedig egy felszabadításra váró sarokba száműzzük hamarosan.
Végezetül, hogy mégse legyen happyend, lehet, hogy mindez fölösleges erőfeszítés volt/lesz. Nagyon elképzelhető, hogy hamarosan elköltözünk, falura, nagymamám – jelenleg nem lakott, de sűrűn látogatott, s viszonylag rendbentartott – kertes házába. Ami azért egy felújításra szorul, jelenleg kicsit életveszélyes (van egy omladozó fala), így el fog telni egy kis idő, míg léphetünk abba az irányba. De ez csak félmegoldás a lakhatási problémáinkra. Aztán lehet, hogy szerencsénk lesz, s azidő alatt (ami reményeim szerint rövid lesz) születik egy véglegesebb megoldás is. Nem lenne rossz, ha kevesebb bizonytalanság volna az életünkbe, így kisgyerekkel…
De mégsem szomorkodom, hisz végre emberi körülmények között élhetünk majd, s nem egy betonketrecben egy panelnyi szomszéddal megverve. Ez utóbbi a fő ok, hogy megyünk, s nem várunk tovább a végleges megoldásra. Anyagi körülményeink (értsd úgy, hogy még hitelképesek sem vagyunk jelenleg) sajnos még mindig nem segítik elő az álmaink megvalósulását, a saját kertesházat. De itt már nincs tovább maradás. Annyira elmérgesedett a helyzet, hogy már a saját testi épségünk, s a józan eszünk a tét. Nem vagyunk biztonságban… :( De hagyjuk is, nem akarom újfent felhúzni magam. Addig is igyekszem továbbra is otthoná/otthonosabbá varázsolni (mert ehhez már tényleg misztikus képességek kellenek) ezt a sötét lyukat. Nagy álmom, hogy húsvétra szép rend, s külön gyerekszoba lesz. Bele kell húzzak, hisz már nincs messze az ünnep. Még ablakot is kéne pucolni. Jajj, de nem szeretem… :(
A másik dolog, ami – szó szoros értelmében - távol tartott az internetezéstől az, hogy túlságosan elszálltam az utóbbi időben a monitor bámulásával. /Ez valahol az elsőből jön, a rendszertelen életvitelből. :(/ De szerencsére észrevettem magam, s megpróbáltam változtatni a dolgon. Sikerült elérnem, hogy már csak max. fél órára ragadok ide, a gép elé. Viszont a legtöbbször csak 5 percekre kukkantok be. S – ami nagy haladás – nem megy egész nap a masina, képernyőkímélővel, hanem szépen kikapcsoljuk, ha befejeztük a dolgunkat rajta. /A férjem is, s ez már nagy szó! :)/ Így már nincs az a kísértés, hogy hát úgyis megy, csak az egeret kell arrébb pöccinteni, s már száguldozhatunk is a kibertérben. Na nem! Ezt soha többé! :)
Eleinte viszketett a seggem. Furcsa volt, hogy szellőzött, hisz nem állandóan egy széken püffeszkedett, mint korábban. A szemem is tikkelt… Na persze ez már csak vicc. :) Nem volt olyan nehéz, mint gondoltam. A cigiről való leszokással is így voltam. Egyszerűen csak meg kell szokni, hogy hiányzik. Ennyi. De minden nappal egyre kevesebbet gondol rá az ember, mint az elmúlt szerelmére. Minden távol töltött perccel kiszeret egy kicsit belőle… Viszont tényleg nehezen találtam föl magam, hogy a felszabaduló óráim!(!) mivel is kéne elütni. Nem egyből éreztem rá a szabadság ízére, így első körben a kötelező tevékenységek jöttek – ld. fentebb. Valószínű ha a tévézéssel is felhagynék, akkor már mindenre jutna időm, még olvasni is. Átkozott trubadúrláda! :D Régen azért jutott időm verseket olvasgatni, képzőművészeti albumokat nézegetni, zenét hallgatva táncolni, bambulni, unatkozni… Még ez utóbbi is nagyon hiányzik olykor. Igaz, akkor még otthon laktam, s gondoskodtak rólam. :D De jó is volt!
Tényleg mindenkinek arra van ideje, amire szán. Csak ha sokáig otthon van az ember lánya… De ezeket a csapdákat szerintem minden kisgyermekes anyuka ismeri már, legfeljebb nem sétál bele úgy, mint én… De kikecmergek! :)
Azért kicsit más dolgokat is nyűveltem az elmúlt hetekben. De ezt majd egy következő postba, ha sikerül a képeket letöltenem...
Képek forrása: http://dl9.glitter-graphics.net/pub/411/411029vlqhpf6ozi.jpg, http://3.bp.blogspot.com/_PxZyE6Jgabo/Sm9URRekP5I/AAAAAAAAFKQ/CK32WdhSiJg/s400/housework+2.gif
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Szerintem próbáld újrakezdeni a Flylady-t. Pici gyerek mellett alaposan megváltozik az élet, jól jön segítségnek egy rendszer.
Anyaghalmozást úgy sikerült kordában tartanom, hogy jóideje NEM megyek turkálóba.
Nem rossz a rendszer, de teljes egészében nem tudok azonosulni vele. Túl szabályozott. Vannak elemek, amiket idővel átemelek az életembe, s megpróbálok beépíteni. Amúgy sokmindent csináltam már FL előtt is. Pl. bevásárlólistát mindig írok. De nem teszem azt csak szerdán. Szóval én csak lazán bírom ezt. :)
Az anyaghalmozással én is úgy vagyok, hogy most egy ideig stop. A szekrényem kapacitása a maxon van. Több szekrényt már nem tudok beáldozni a célra. :)
Nálunk az a fő gond, hogy kicsi a lakás (45nm), s nekünk annyi bútorunk, cuccunk van, ami egy kétszer ekkorát megtöltene. De már azért fogy, csak nem látványosan. Már legalább 2 éve mást sem csinálok, csak rendszerezek... :)
Megjegyzés küldése