ReKreáció

Megfertőztek. Elég komolyan. Nem kell megijedni! Nem valami csúf betegségről van szó, hanem a horgolás szenvedélyéről, ami nagyon elkapott az utóbbi hetekben. S hogy kitől kaptam el? Hát, mint több babafórumos topiktárs is - Stigi áldozata lettem. :) Belekukkantottam ugyan az őáltala linkelt kis horgolt cipős videóba, de túl magasröptűnek tűnt első ránézésre. S hiába csorgattam a nyálam hasonló kis szépségek után – úgy éreztem, én erre képtelen lennék… De aztán láttam élőben hogyan, s milyen gyorsan készül egy ilyen kis csoda, s egyre inkább elirigyeltem ezt a tudást. Megtudtam, hogy Stigi sem így született, - persze kell hozzá a jó érzék -, de sok mindent az Interneten szerzett ismeretek alapján sajátít el, rengeteg gyakorlással. Kitartó, s addig próbálgatja, míg nem sikerül. Gondoltam kipróbálom én is ezt a hozzáállást. Sajnos a bemutatójából – végtelen kedvességén, s türelmén kívül - szinte semmit nem tudtam megjegyezni, így elővadászva a videót többször megnézve próbálgattam egy hétig, mire szinte jó kiscipők születtek. Persze egyáltalán nem úgy, ahogy a videóban szerepel. Sok-sok változtatással. De ez a kis féligsikerült cipőcske is olyan jó érzéssel töltött el, hogy ez az én kezeim közül került ki, hogy le nem lehet írni.
Aztán elkezdtem kutakodni horgolás témában. Letöltöttem a youtube-ról vagy három DVD-nyi horgolós videót német, s angol nyelvű oktatóktól. S azóta szinte minden nap a kezembe akad a horgolótű. Kb. három hete horgolok.

Azelőtt cirka 15 éve volt a kezemben utoljára horgolótű, s csak láncszemeket tudtam horgolni. Azokból akartam valami hálószerű felsőt összekontárkodni. De ez most egy kicsit komolyabb próbálkozás. Horgolós kalandozásaim során keveredtem erre a közösségi blogra. Még nem iratkoztam fel, de nagyon jó leírásokat találtam. Többek közt ezt. Itt is köszönöm Elinek a fáradozását, hogy elkészítette a képes leírást. De akármilyen szépen összehozott tutorial is, nekem csak nem sikerült olyan szép kis sapkát összehozni, mint amiket a blog alkotói. Pedig próbáltam, de a szaporítás valahogy még nem az igazi. Még nem éreztem rá teljesen. Próbálgattam, visszabontottam vagy háromszor, de csak nem sikerált a fejre tapadó forma létrehozása. A terítő kinézetből lassan eljutottam a barett formáig. Aztán örültem, hogy egyáltalán fejre lehet tenni, s megáll, valami sapkaféle kezdett kibontakozni belőle. De még az sem volt egyértelmű, hogy végül rám, vagy a csöpp lánykámra lesz jó. :)
A végeredmény látható: önhibáján kívül - gombakalap született. Akármilyen kis esetlen is lett, azért az enyém, s nagyon büszke vagyok magamra, hogy én ilyet is tudok! Mert ez még csak az első, s biztos lesz jobb is! De nekem ez az első, s az olyan, mint az első gyerek… Ezért jó a horgolás, mert végsősoron nem olyan bonyolult, ha hozzám hasonló nehézfejűek is tudnak valamit kihozni belőle, s garantált sikerélmény. Csupa pozitív energia! :))) S erre most nagy szükségem van!
Szóval lett a lurkónak őszi kalapja. Ugyanis kicsit még nagy (no de őszig még nő a fejecske is), s persze a színei sem épp a kikeletet idézik. Tervben a következő, egy igazi tavaszi darab.
Kézimunkás próbálkozásiamhoz akad most egy jó könyv segítőnek. Nem épp olcsó darab, de az a szerencse ért, hogy férjuram nyert egy könyvutalványt a munkahelyén. Egy szép összeget lehetett levásárolni, így futotta erre a könyvre. Szuper. Egyszerű, közérthető, nagyon jó technikai összefoglalókkal. Imádom! Most ez a bibliám.
Persze az összeg elköltéséhez kétszer kellett elutazni a megyeszékhelyen található Plazában lévő könyvesbolthoz. Egy buta oknál fogva – hiába van webáruháza az adott könyvboltláncnak (lentebbi okok miatt nem írok nevet, nem szeretnék esetlegesen hírnévrontás miatt pereskedni) – kupont csak boltban váltanak be, s így nem jár a netes kedvezmény. Én bolti áron is szívesen megrendeltem volna netről, ha így megúszom az útiköltséget. Mert a netes készlet meg nem egyezik a boltiéval. Vagyis az adott bolt kínálata nem látható a neten. Én pedig kinéztem jópár könyvet, amit tudtam, hogy van a cégnek, de nem tudtam, hogy nincs a boltnak. Hosszadalmas, s kissé kellemetlen intézkedést követően sikerült elintézni, hogy bolti áron vásárolhassak a netes készletből. Lerendeltük a bolthoz ami nem volt, de két hetet kellett így is várni. Ráadásul a csöppet sem kedves, s csöppet sem készséges eladó hölgyike szájhúzogatások közepette méregetett, s firtatta, hogy egyáltalán komolyan gondolom-e a vásárlást, mielőtt ő még felemelné a telefont. Mondtam neki á nem, csak szórakozom. Passzióból utaztam ide cirka 50 kilométert gyereket nagyira bízva, benzinpénzt nem sajnálva…. Már nem tudom, hogy mindenkivel ilyenek-e, vagy csak én nem vagyok szimpatikus. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy kiszedem a pult mögül, s tanítok neki némi jómodort… Ennyit arról, hogy igyekszek spirituálisan fejlődni. Ejh, a karma kurvája vagyok. :( Mindenesetre úgy megjegyeztek minket, hogy mikor másodjára mentünk, még be se léptünk, már a pulton volt a rendelt könyvkupac. De legalább második alkalommal vittük magunkkal a csöpp lánykát. Ebben a Plázában van egy tuti kis csobogós tavacska telis tele teknőssel, aranyhalacskákkal, de még talán ponty is akad. Be kell valljam nem értek a halakhoz. Prüntyi meg volt veszve értük. Alig lehetett elhozni onnan, mikor már meguntuk az immáron harmadszori nézelődést. Egy széles, csempézett pereme volt, kör alakú, ami mentén a lánykám körbe-körbe ment, csodálva az érdekes kis lényeket. S ami a legmeglepőbb, az állatkák is olybá tűnt, megkedvelték a csöppöm, mert csapatba verődve követték, akármerre forgolódott. Gondoltam mindenkivel ezt csinálják. Kipróbáltam engem is követnek-e. Hát nem. Csak a lánykám, s szinte az összes odasereglett a peremhez, ahol volt. Pedig nem volt nálunk halkaja. Vagy a gyereket nézték volna annak? :D Szóval ezt nevezem én vonzerőnek. Nagy franc lesz a lányka, már most attól félek. Az egyik üzletben úgy kokettált a fiatal eladósráccal, hogy csak lestem. Nem elég, hogy „cija”, de még csókot is dobott neki, bezzeg mikor az apja kért puszit „nem” volt a felelet. :)
A beszerzés kellemetlenségeit leszámítva nagyon sok szép könyvvel gazdagodott a kis házikönyvtáram. Főképp gyakorlati kézikönyvekkel, amik inkább „szezonálisak”, s nem biztos, hogy sok újranyomást megélnek, vagy tartósan forognak kínálatban. Klasszikusokat, szépirodalmat ezért nem is válogattam be, mert egyrészt mindig kaphatók, másrészt antikvárban olcsóbbak. Mert persze hiányzik még egy-két darab, amiket szeretnék, hogy meglegyenek. De lesz még nekem szülinapom, egyebem! Legalább marad ajándék-alternatíva a családnak. :)