2010. február 12., péntek
Bejegyezte:
Skippo
Küldés e-mailben
BlogThis!
Megosztás az X-en
Megosztás a Facebookon
Hogy mégis miket alkotgatok? Kezdetben gyurmafigurákat, ceruzarajzokat. Majd ahogy cseperedtem, elkezdtem fazekas szakkörre járni. De nem volt tehetségem benne. Viszont szerettem odajárni, mert senki nem dörgölte az orrom alá. Meglepő, de ott a legtehetségesebb egy olyan lány volt, akinek az egyik keze nem fejlődött ki. Valami genetikai hiba folytán icipici kézfeje, s ujjai voltak az egyik kezén. Mintha egy magzat keze volna. Kiterjedése azért nem volt ilyen kis mértékű, csak a külalakja. De így is ő korongozott a legszebben. Mondom, nincsenek korlátok, csak az, ami a fejedben van. Az enyémben elég sok. De legalább tudok róla, s igyekszem tenni ellene. Aztán gimiben inkább verseket írtam, s ötvösnek készültem. Aztán az élet más irányba sodort. Végül textilművesnek tanultam. Legalábbis ez az egyik szakmám. Mostanában varrogatok. Kezdem újra felfedezni a textileket, csak más aspektusból.
Nyűveim a Picasa webalbumomban láthatók, vagy a blogon, diavetítés formájában.
Nagy szívfájdalmam, hogy rengeteg munkámról nincs kép, mert akkoriban még nem volt fényképezőgépem. A vázlataim még megvannak. Lehet idővel majd felteszem őket.
Kép forrása: http://www.patternmart.com/pati/20081207060303.jpg
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése