2010. február 24., szerda
Babavarró fórumtalálkozón jártam a hétvégén. Én az abszolút kezdő. De nagyon nagy szeretettel fogadtak. Igazi kikapcsolódás volt, mindenki elragadó, s kedves. Úgy volt megbeszélve, hogyha viszek, akkor kaphatok is ajándékot. Mert a vitt csomagocskák, mint egy tombolasorsoláson ment a közösbe, s mindenki húzott, jobb esetben nem a sajátját. Arra készülgettek mostanában ezek az apróságok: apróbaba, babamágnes, virágos babafej-könyvjelző, cipzárbarát-egérfityegő, poénos kártya (újságpapír-újrahasznosítás címén).
Az apróbaba baba szája, s a két keze is mágneses. Az eredeti elképzelés szerint az „ujját” is tudja szopni, vagy megfogni a cumit, vagy egy kis üzenetet a két kezével. Sajnos kicsit keményre tömtem a karját (rövidke is ehhez), s a mágnes is gyenge így magában hozzá (duplán kellett volna rakni), így ez a része nem funkcionál. Cumizni tud. Az a filc a szájánál „cumi”. Van neki kis takarója, ami pólyába hajtható, rátéve „cumilánc” lóg. W-szerű babafeje lett. Sok minden nem így lett tervezve, de így sikerált. Mondhatni prototípus, már ha készítek valaha még ilyet. Legfeljebb ilyesmit… Ezeket Szarvas Mici húzta. Nagyon féltem, hogy nem fog neki tetszeni, hisz ő már profinak számít, s elbűvölő teremtményei vannak. De szerencsére nem így van. :) Csak ő sincs kibékülve azzal, hogy nem funkcionál rendesen. :(
No persze étellel is készültünk. Azt idő hiányában végül a férjem kivitelezte, aki egyébként is tehetséges hobbiszakács. :) (Így kell jól férjhez menni… :D) Az étek maga végtelenül egyszerű. Ezért terveztem én – a kezdő koynhakontár – elkészíteni. Egy ismerősünktől csent - emlékezetben raktározott recept (ennyire egyszerű) – alapján, előzetesen megfőzött laskatészta, almával, dióval, dzsemmel rétegezve, a végén kis fajhéjas cukor lett rákaramellizálva a tetejére. Úgy láttam ízlett.:)
Jó kis találkozó volt, s ráadásul nem csak élményekkel, s új ismeretségekkel gazdagodva jöttünk el. Szerikától kaptam egy kis tavaszváró ajándékot, egy édes kis nyuszit – csak úgy. Meg is hatódtam ilyen kedvességtől. Én Illés Réka egyik szépséges babáját húztam. Valami kis keleti, szép színes, tavaszias ruhácskában. Csak olyan képem van még, amin a gyermekem kezében vannak. Sajnos a figurákból nem sok, de az örömből annál több látszik. Természetesen oda kellett adnom, miután egész nap odavoltunk. :( Először az ő kicsi életében. De nekem jobban hiányzott, mint fordítva, s láthatóan az ajándékoktól hamar meg is vigasztalódott. Estig elvoltunk, más programunk is lévén, ezért van ő már „bezsákolva”, ami persze – meglepő mód – a mozgásban őt egy cseppet sem gátolja. Persze, hisz kis örökmozgó, Perpetum Prüntyike. :) Sajnos a kameránkkal - vaku hiányában – csak napfénynél, vagy jó megvilágításnál lehet normális képeket készíteni. No meg kiscsaj megállíthatatlan, így művészet nem elmosódottat készíteni róla… :)
Az apróbaba baba szája, s a két keze is mágneses. Az eredeti elképzelés szerint az „ujját” is tudja szopni, vagy megfogni a cumit, vagy egy kis üzenetet a két kezével. Sajnos kicsit keményre tömtem a karját (rövidke is ehhez), s a mágnes is gyenge így magában hozzá (duplán kellett volna rakni), így ez a része nem funkcionál. Cumizni tud. Az a filc a szájánál „cumi”. Van neki kis takarója, ami pólyába hajtható, rátéve „cumilánc” lóg. W-szerű babafeje lett. Sok minden nem így lett tervezve, de így sikerált. Mondhatni prototípus, már ha készítek valaha még ilyet. Legfeljebb ilyesmit… Ezeket Szarvas Mici húzta. Nagyon féltem, hogy nem fog neki tetszeni, hisz ő már profinak számít, s elbűvölő teremtményei vannak. De szerencsére nem így van. :) Csak ő sincs kibékülve azzal, hogy nem funkcionál rendesen. :(
No persze étellel is készültünk. Azt idő hiányában végül a férjem kivitelezte, aki egyébként is tehetséges hobbiszakács. :) (Így kell jól férjhez menni… :D) Az étek maga végtelenül egyszerű. Ezért terveztem én – a kezdő koynhakontár – elkészíteni. Egy ismerősünktől csent - emlékezetben raktározott recept (ennyire egyszerű) – alapján, előzetesen megfőzött laskatészta, almával, dióval, dzsemmel rétegezve, a végén kis fajhéjas cukor lett rákaramellizálva a tetejére. Úgy láttam ízlett.:)Jó kis találkozó volt, s ráadásul nem csak élményekkel, s új ismeretségekkel gazdagodva jöttünk el. Szerikától kaptam egy kis tavaszváró ajándékot, egy édes kis nyuszit – csak úgy. Meg is hatódtam ilyen kedvességtől. Én Illés Réka egyik szépséges babáját húztam. Valami kis keleti, szép színes, tavaszias ruhácskában. Csak olyan képem van még, amin a gyermekem kezében vannak. Sajnos a figurákból nem sok, de az örömből annál több látszik. Természetesen oda kellett adnom, miután egész nap odavoltunk. :( Először az ő kicsi életében. De nekem jobban hiányzott, mint fordítva, s láthatóan az ajándékoktól hamar meg is vigasztalódott. Estig elvoltunk, más programunk is lévén, ezért van ő már „bezsákolva”, ami persze – meglepő mód – a mozgásban őt egy cseppet sem gátolja. Persze, hisz kis örökmozgó, Perpetum Prüntyike. :) Sajnos a kameránkkal - vaku hiányában – csak napfénynél, vagy jó megvilágításnál lehet normális képeket készíteni. No meg kiscsaj megállíthatatlan, így művészet nem elmosódottat készíteni róla… :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése