2010. február 25., csütörtök
megjegyzés (6)
Sokan belefognak mostanában a házilagos textilfestésbe. Vagy mert drága az óhajtott szín, vagy nem kapható. Tény, hogy gazdaságosabban kijöhet így az ember, pláne, ha olcsón jut az alapanyaghoz, s általában a fehér vásznak olcsóbbak. De beszerezhető jó áron molinó, ami festeni is jó. Akármennyit is változott a világ, mióta én ezt tanultam. Akármennyivel jobb minőségű, sokadik generációs festékek jönnek ki a gyárakból, festeni továbbra is a természetes alapanyagú textileket érdemes. Példaképp pamutot, lent, gyapjút, selymet (de azt inkább csak hidegen, vagy nem túl melegen, mert kényes).
Azért írom le most ezt a bejegyzést, hogy segítséget nyújtsak a kezdetekhez. Igaz, rég nem festettem, de még emlékszem, hogyan kell. :) A bejegyzés nagy része az, amit már máshol, fórumokon is írtam. Nem célom semminemű reklám, vagy termék-lejáratás, csak a saját tapasztalatok megosztása.
Vannak már jobb, s lényegesen drágább festékek is a Columbusnál, de ez az ami árban olcsó, s szinte minden vegyi boltban kapható, tehát helyileg is elérhető. Állítólag a Procion sokkal jobb minőséget produkál. Azt még nem próbáltam, de tervezem. Viszont az Iberiát igen, még a műszálasra való termékét is. Nem voltam elájulva tőle. Szebb, erősebb színt hoztam ki a Columbusból. Aki a pasztellesebb színeket kedveli, annak az Iberia való, vagy a kihűlt Columbus-lé. :) Mindenesetre kezdetben, a kipróbálás fázisában nem javaslok senkinek nagybefektetést. Ha esetleg mégsem tetszik neki az ilyen jellegű pepecselés, könnyen a nyakán maradhat a túl nagy kiszerelés, vagy a túl drága festék. A mai festékek használhatók akár mikróval is, vagy egyszerűen a mosógépben (un. hidegbatik festékek). Ilyen újításokat én még nem próbáltam, az én tanulmányaim idején a hagyományosabb eljárások dívtak. Így én csak ezt tudom továbbadni.
A Columbus por alakban, kis papírtasakokban kapható, rengeteg színben. Ezek egymással jól keverhetőek. Nem utolsó szempont az sem, hogy hazai termék. Van egy színtáblázatom, amin elég sok szín textilmintában van meg. Anno a suliban festegettük meg, hogy lássuk melyik milyen. Alkalomadtán fellököm, de most nem tudom merre leledzik.
Festés előtt az anyagot be kell avatni. De persze elképzelhető festés közben is némi zsugorodás – anyagfüggő -, hisz főzzük. Tehát szabni inkább festést követően érdemes. A Columbust a jó színhatás kedvéért érdemes főzni, legalább egy marék sóval, mert főzés közben a hő és a só fixálja. Ehhez kell némi biztonsági óvintézkedés. Gumikesztyű, fakanál, gyerek eltakarítása a tűzhely mellől. Ráadásul egy lábost be kell fogni a művelethez. Azt később másra már nem használható, legalábbis főzéshez tuti nem. :) Legalább akkorát, amiben a festendő anyag kényelmesen el tud merülni. Belekeverni a marék sót, a festéket, s forrás után mehet bele az anyag. Ezt követően kis lángon egy órán át kell főzni, kevergetve, ha élénk színt akarunk. De mint ahogy minden tűzhely más, ki kell tapasztalni, hogy milyen hőfok, s mennyi idő adja meg a kívánt színmélységet. A kifáradt festéklé, egy órán túl, vagy bizonyos idő elteltével, másodszori merítésre már fakóbb színt ad. Érdemes már a tűzhely mellé az ecetes öblítőt odakészíteni, lavórban. Így nem a forró leves edénnyel kell a házon átvágni a fürdőig. Igaz, így a lavór környékét, lehet a tűzhelyet magát is fel- és le kell majd mosni. Ha az idő letelt, akkor óvatosan kell átemelni a lavórba, esetlegesen a fakanállal az anyag alá nyúlva. (Persze ez is méretfüggő. Anno én nagy darabokat, farmereket festettem.) Nem kell félni az ecetszag miatt, kiszellőzik majd. Különben meg antibakteriéális, no meg vízkőtlenítő hatása sem elhanyagolható, amellett, hogy színmegkötő. (Tehát vízlágyító, ezért adagolható akár mosáshoz is, főképp öblítővízbe – az anyagot lággyá varázsolja. Én ecetessel mosok fel-le, ablakot, WC-t, mosógépvízkötlenítésre stb. Öko, biológiailag lebomlik, a gyerek, macska sem áll fejre tőle, max. kicsit szúros a szaga.) Száradást követően érdemes még átvasalni valami anyagon keresztül, fonákról, hogy még jobban fixálódjon. Elképzelhető, hogy az első mosásokkor ereszt, ezért külön kell mosni, s ecettel öblíteni.
Elméletileg hidegvízzel keverve is festhető ez – s tudomásom szerint – a többi textilfesték is, akár ecsettel, vagy szivaccsal pacsmagolva. De akár merítve is Persze ezesetben nem lesz olyan élénk.
Ha nem egyszínű anyagra vágyunk, akkor több mintázási lehetőség is rendelkezésünkre áll. Különböző trükköket bevetve más-más eredményt érhetünk el. Számos ilyen technika van. Csak párat írok le, csak az alapokat. Otthon el lehet vele játszani, esetleg újabbakat kiötölni hozzá! Ez teljes mértékben gyakorlati, tapasztalaton alapuló technikai része a dolognak. Van itt egy jó kis fóruma a textilfestésnek, persze elsősorban Procionnal. De az általuk elért hatások talán más festékkel is működhetnek.
Pár batiktechnika:
A különböző batikhatások úgy érhetőek el, hogy például elkötözgetjük, vagy nagy fércöltésekkel elvarrhatjuk, ráncolhatjuk az anyagot. Az így keletkezett, lefedett ráncokba nem jut a festék. Ott a festés előtti szín fog látszani.
Ha csak összegyűrve belemerítjük a festékbe, akkor felhős, márványos hatás érhető el, pasztellszínnel.
Vagy akár hajtogathatjuk az anyagot, s csak a hajtott széleket dugjuk a festékbe, így lesz kockás, csíkos , vagy akár háromszögekkel, rombuszokkal tarkított.
Bizonyos sókkal különböző „robbantásos” hatások érhetőek még el. Pl. az effektsót selyemfestéshez használtam anno, ami a nedves festékre szórva, ahol az anyaghoz ért, sugárirányban szétkergette a festéket. (De láttam már Procionos festésnél buborékhatásokat elérni is. Sajnos nem tudom hogyan, de mindenesetre jól néz ki.)
S persze van a hagyományos viaszos batik technika is. Csak érintőlegesen: mivel ezek a festékek, akár a természetes festékanyagok, beleívódnak az anyagba, s a szálak közt futnak tova, ha kontúrosat akarsz festeni vele, akkor valamivel meg kell állítani a terjedését, s erre való a viasz. Melegen, ecsettel, vagy pipával vihető fel. Macerás, mert a felvitt viaszt utána el is kell távolítani az anyagból, nagyon sok-sok vasalással, vagy gyúlékony benzines kimosással. Ráadásul a kontúr színe az alapszín lesz, vagy több rétegben, mindig körülötte, rá takargatva az előző színekre, érhető el más színösszeállítás. S egy emberöltő míg az ember megszabadul a viasztól, s ha nem szeretne a viaszolt felület szélén kontúrt, akkor még ráadásul a végén az egészet le kell viaszolni, csak így lesz homogén. De vasalással soha nem lesz újra hajlékony az anyag. Nem tudod úgy visszaszedni, csak benzinnel. Az meg erősen gyúlékony. Suliban nem is próbálkoztunk vele. Még most sem vagyok elég bátor hozzá. :)
Ha kontúros munkát szeretne kivitelezni az ember, arra vannak más festékek, tégelyesek, nem por alakúak. Pl. a Deka, Südor, stb.. Szitafesték alapúak, vagy valami hasonló, legalábbis állagra nekem olyannak tűnnek. Nem szívódnak be az anyagba. A felületen maradva tapadnak meg. Kontúros munkákhoz azzal könnyebb bánni. Kisebb felületen. Nagyobbra már nem olyan könnyű ecsettel pepecselni. Akkor jöhet a stenciles kitakarósdi. Vagy tényleg a szita.
A selyemfestés pedig megint egy külön műfaj. Arra most nem térnék ki.
Kékfestéshez meg nem értek, pedig az is izgalmas területe a szakmának, de az már inkább hasonlít az alkímiára… Házilagosan sem egyszerűen kivitelezhető. Csak olvastam róla, még nem próbáltam. Remélem, egyszer…
Ennél a leírásnál még lényegesen több trükkje van a textilfestésnek. Én csak nagyon az alapokat írtam le. Ha valakit mélyebben foglalkoztat, az keressen valamilyen szakirodalmat. :)
Ui.: Átlépte az 1000-et a számlálóm. :D Pezsgőt bontunk! :) Bár az is igaz, hogy legalább a negyede tuti én voltam! :P
Kép forrása: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/img/3-118b.jpg
Sokan belefognak mostanában a házilagos textilfestésbe. Vagy mert drága az óhajtott szín, vagy nem kapható. Tény, hogy gazdaságosabban kijöhet így az ember, pláne, ha olcsón jut az alapanyaghoz, s általában a fehér vásznak olcsóbbak. De beszerezhető jó áron molinó, ami festeni is jó. Akármennyit is változott a világ, mióta én ezt tanultam. Akármennyivel jobb minőségű, sokadik generációs festékek jönnek ki a gyárakból, festeni továbbra is a természetes alapanyagú textileket érdemes. Példaképp pamutot, lent, gyapjút, selymet (de azt inkább csak hidegen, vagy nem túl melegen, mert kényes).Azért írom le most ezt a bejegyzést, hogy segítséget nyújtsak a kezdetekhez. Igaz, rég nem festettem, de még emlékszem, hogyan kell. :) A bejegyzés nagy része az, amit már máshol, fórumokon is írtam. Nem célom semminemű reklám, vagy termék-lejáratás, csak a saját tapasztalatok megosztása.
Vannak már jobb, s lényegesen drágább festékek is a Columbusnál, de ez az ami árban olcsó, s szinte minden vegyi boltban kapható, tehát helyileg is elérhető. Állítólag a Procion sokkal jobb minőséget produkál. Azt még nem próbáltam, de tervezem. Viszont az Iberiát igen, még a műszálasra való termékét is. Nem voltam elájulva tőle. Szebb, erősebb színt hoztam ki a Columbusból. Aki a pasztellesebb színeket kedveli, annak az Iberia való, vagy a kihűlt Columbus-lé. :) Mindenesetre kezdetben, a kipróbálás fázisában nem javaslok senkinek nagybefektetést. Ha esetleg mégsem tetszik neki az ilyen jellegű pepecselés, könnyen a nyakán maradhat a túl nagy kiszerelés, vagy a túl drága festék. A mai festékek használhatók akár mikróval is, vagy egyszerűen a mosógépben (un. hidegbatik festékek). Ilyen újításokat én még nem próbáltam, az én tanulmányaim idején a hagyományosabb eljárások dívtak. Így én csak ezt tudom továbbadni.
A Columbus por alakban, kis papírtasakokban kapható, rengeteg színben. Ezek egymással jól keverhetőek. Nem utolsó szempont az sem, hogy hazai termék. Van egy színtáblázatom, amin elég sok szín textilmintában van meg. Anno a suliban festegettük meg, hogy lássuk melyik milyen. Alkalomadtán fellököm, de most nem tudom merre leledzik.
Festés előtt az anyagot be kell avatni. De persze elképzelhető festés közben is némi zsugorodás – anyagfüggő -, hisz főzzük. Tehát szabni inkább festést követően érdemes. A Columbust a jó színhatás kedvéért érdemes főzni, legalább egy marék sóval, mert főzés közben a hő és a só fixálja. Ehhez kell némi biztonsági óvintézkedés. Gumikesztyű, fakanál, gyerek eltakarítása a tűzhely mellől. Ráadásul egy lábost be kell fogni a művelethez. Azt később másra már nem használható, legalábbis főzéshez tuti nem. :) Legalább akkorát, amiben a festendő anyag kényelmesen el tud merülni. Belekeverni a marék sót, a festéket, s forrás után mehet bele az anyag. Ezt követően kis lángon egy órán át kell főzni, kevergetve, ha élénk színt akarunk. De mint ahogy minden tűzhely más, ki kell tapasztalni, hogy milyen hőfok, s mennyi idő adja meg a kívánt színmélységet. A kifáradt festéklé, egy órán túl, vagy bizonyos idő elteltével, másodszori merítésre már fakóbb színt ad. Érdemes már a tűzhely mellé az ecetes öblítőt odakészíteni, lavórban. Így nem a forró leves edénnyel kell a házon átvágni a fürdőig. Igaz, így a lavór környékét, lehet a tűzhelyet magát is fel- és le kell majd mosni. Ha az idő letelt, akkor óvatosan kell átemelni a lavórba, esetlegesen a fakanállal az anyag alá nyúlva. (Persze ez is méretfüggő. Anno én nagy darabokat, farmereket festettem.) Nem kell félni az ecetszag miatt, kiszellőzik majd. Különben meg antibakteriéális, no meg vízkőtlenítő hatása sem elhanyagolható, amellett, hogy színmegkötő. (Tehát vízlágyító, ezért adagolható akár mosáshoz is, főképp öblítővízbe – az anyagot lággyá varázsolja. Én ecetessel mosok fel-le, ablakot, WC-t, mosógépvízkötlenítésre stb. Öko, biológiailag lebomlik, a gyerek, macska sem áll fejre tőle, max. kicsit szúros a szaga.) Száradást követően érdemes még átvasalni valami anyagon keresztül, fonákról, hogy még jobban fixálódjon. Elképzelhető, hogy az első mosásokkor ereszt, ezért külön kell mosni, s ecettel öblíteni.
Elméletileg hidegvízzel keverve is festhető ez – s tudomásom szerint – a többi textilfesték is, akár ecsettel, vagy szivaccsal pacsmagolva. De akár merítve is Persze ezesetben nem lesz olyan élénk.
Ha nem egyszínű anyagra vágyunk, akkor több mintázási lehetőség is rendelkezésünkre áll. Különböző trükköket bevetve más-más eredményt érhetünk el. Számos ilyen technika van. Csak párat írok le, csak az alapokat. Otthon el lehet vele játszani, esetleg újabbakat kiötölni hozzá! Ez teljes mértékben gyakorlati, tapasztalaton alapuló technikai része a dolognak. Van itt egy jó kis fóruma a textilfestésnek, persze elsősorban Procionnal. De az általuk elért hatások talán más festékkel is működhetnek.
Pár batiktechnika:
A különböző batikhatások úgy érhetőek el, hogy például elkötözgetjük, vagy nagy fércöltésekkel elvarrhatjuk, ráncolhatjuk az anyagot. Az így keletkezett, lefedett ráncokba nem jut a festék. Ott a festés előtti szín fog látszani.
Ha csak összegyűrve belemerítjük a festékbe, akkor felhős, márványos hatás érhető el, pasztellszínnel.
Vagy akár hajtogathatjuk az anyagot, s csak a hajtott széleket dugjuk a festékbe, így lesz kockás, csíkos , vagy akár háromszögekkel, rombuszokkal tarkított.
Bizonyos sókkal különböző „robbantásos” hatások érhetőek még el. Pl. az effektsót selyemfestéshez használtam anno, ami a nedves festékre szórva, ahol az anyaghoz ért, sugárirányban szétkergette a festéket. (De láttam már Procionos festésnél buborékhatásokat elérni is. Sajnos nem tudom hogyan, de mindenesetre jól néz ki.)
S persze van a hagyományos viaszos batik technika is. Csak érintőlegesen: mivel ezek a festékek, akár a természetes festékanyagok, beleívódnak az anyagba, s a szálak közt futnak tova, ha kontúrosat akarsz festeni vele, akkor valamivel meg kell állítani a terjedését, s erre való a viasz. Melegen, ecsettel, vagy pipával vihető fel. Macerás, mert a felvitt viaszt utána el is kell távolítani az anyagból, nagyon sok-sok vasalással, vagy gyúlékony benzines kimosással. Ráadásul a kontúr színe az alapszín lesz, vagy több rétegben, mindig körülötte, rá takargatva az előző színekre, érhető el más színösszeállítás. S egy emberöltő míg az ember megszabadul a viasztól, s ha nem szeretne a viaszolt felület szélén kontúrt, akkor még ráadásul a végén az egészet le kell viaszolni, csak így lesz homogén. De vasalással soha nem lesz újra hajlékony az anyag. Nem tudod úgy visszaszedni, csak benzinnel. Az meg erősen gyúlékony. Suliban nem is próbálkoztunk vele. Még most sem vagyok elég bátor hozzá. :)
Ha kontúros munkát szeretne kivitelezni az ember, arra vannak más festékek, tégelyesek, nem por alakúak. Pl. a Deka, Südor, stb.. Szitafesték alapúak, vagy valami hasonló, legalábbis állagra nekem olyannak tűnnek. Nem szívódnak be az anyagba. A felületen maradva tapadnak meg. Kontúros munkákhoz azzal könnyebb bánni. Kisebb felületen. Nagyobbra már nem olyan könnyű ecsettel pepecselni. Akkor jöhet a stenciles kitakarósdi. Vagy tényleg a szita.
A selyemfestés pedig megint egy külön műfaj. Arra most nem térnék ki.
Kékfestéshez meg nem értek, pedig az is izgalmas területe a szakmának, de az már inkább hasonlít az alkímiára… Házilagosan sem egyszerűen kivitelezhető. Csak olvastam róla, még nem próbáltam. Remélem, egyszer…
Ennél a leírásnál még lényegesen több trükkje van a textilfestésnek. Én csak nagyon az alapokat írtam le. Ha valakit mélyebben foglalkoztat, az keressen valamilyen szakirodalmat. :)
Ui.: Átlépte az 1000-et a számlálóm. :D Pezsgőt bontunk! :) Bár az is igaz, hogy legalább a negyede tuti én voltam! :P
Kép forrása: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/img/3-118b.jpg
2010. február 24., szerda
megjegyzés (0)
Többen jelezték, hogy nem működik a megjegyzésküldés. Ami azért volt számomra meglepő, mert nekem meg ment. Már majdnem a Blogbajok oldalhoz fordultam segítségért, amikor is valaki megemlítette, hogy IE böngésző alól nem működnek neki a dolgok rendesen. Mennyit felejt az ember... Régebben - mikor webszerkesztgettem - kapásból erre gyanakodtam volna először. De úgy gondoltam, hogy ez egy profi sablon, a szerkesztői csak bejáratták.... De azért csak eljutottam odáig, hogy megkukkantsam más böngésző alól is a blogot. Ugyanis én Firefoxot használok. Naná, hogy ez volt a gond. Legalábbis miután állítgattam egy kicsit IE alatt a megjegyzés admin oldalon, már el is múlt a problema. Leellenőriztem. Remélem müxik! Aztán, ha meg ezek után sem jó...
Többen jelezték, hogy nem működik a megjegyzésküldés. Ami azért volt számomra meglepő, mert nekem meg ment. Már majdnem a Blogbajok oldalhoz fordultam segítségért, amikor is valaki megemlítette, hogy IE böngésző alól nem működnek neki a dolgok rendesen. Mennyit felejt az ember... Régebben - mikor webszerkesztgettem - kapásból erre gyanakodtam volna először. De úgy gondoltam, hogy ez egy profi sablon, a szerkesztői csak bejáratták.... De azért csak eljutottam odáig, hogy megkukkantsam más böngésző alól is a blogot. Ugyanis én Firefoxot használok. Naná, hogy ez volt a gond. Legalábbis miután állítgattam egy kicsit IE alatt a megjegyzés admin oldalon, már el is múlt a problema. Leellenőriztem. Remélem müxik! Aztán, ha meg ezek után sem jó...Amúgy IE alatt nem működik nekem egy csomó java alkalmazás, meg az Ötletlelőhelyek totál el van csúszva. Másnak is? (Lehet mégsem olyan profi ez a sablon?)
Az Ötletlelőhelyek oldalon viszont továbbra sem lehet kommentolni. :( Fogalmam sincs mi lehet a baj. Asszem megint könyékig kell másszak a kódokba. (Amikhez egyébként nem sokat konyítok, de ez még sosem tartott vissza. :) Majd ne lepődjön meg senki, ha véletlen eltűnnek dolgok a blogról. :D Bár reméljük ennyire már nem vagyok kontár?!/
Kép forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/12/We_Can_Do_It!.jpg/250px-We_Can_Do_It!.jpg
Az Ötletlelőhelyek oldalon viszont továbbra sem lehet kommentolni. :( Fogalmam sincs mi lehet a baj. Asszem megint könyékig kell másszak a kódokba. (Amikhez egyébként nem sokat konyítok, de ez még sosem tartott vissza. :) Majd ne lepődjön meg senki, ha véletlen eltűnnek dolgok a blogról. :D Bár reméljük ennyire már nem vagyok kontár?!/
Kép forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/12/We_Can_Do_It!.jpg/250px-We_Can_Do_It!.jpg
megjegyzés (0)
Babavarró fórumtalálkozón jártam a hétvégén. Én az abszolút kezdő. De nagyon nagy szeretettel fogadtak. Igazi kikapcsolódás volt, mindenki elragadó, s kedves. Úgy volt megbeszélve, hogyha viszek, akkor kaphatok is ajándékot. Mert a vitt csomagocskák, mint egy tombolasorsoláson ment a közösbe, s mindenki húzott, jobb esetben nem a sajátját. Arra készülgettek mostanában ezek az apróságok: apróbaba, babamágnes, virágos babafej-könyvjelző, cipzárbarát-egérfityegő, poénos kártya (újságpapír-újrahasznosítás címén).
Az apróbaba baba szája, s a két keze is mágneses. Az eredeti elképzelés szerint az „ujját” is tudja szopni, vagy megfogni a cumit, vagy egy kis üzenetet a két kezével. Sajnos kicsit keményre tömtem a karját (rövidke is ehhez), s a mágnes is gyenge így magában hozzá (duplán kellett volna rakni), így ez a része nem funkcionál. Cumizni tud. Az a filc a szájánál „cumi”. Van neki kis takarója, ami pólyába hajtható, rátéve „cumilánc” lóg. W-szerű babafeje lett. Sok minden nem így lett tervezve, de így sikerált. Mondhatni prototípus, már ha készítek valaha még ilyet. Legfeljebb ilyesmit… Ezeket Szarvas Mici húzta. Nagyon féltem, hogy nem fog neki tetszeni, hisz ő már profinak számít, s elbűvölő teremtményei vannak. De szerencsére nem így van. :) Csak ő sincs kibékülve azzal, hogy nem funkcionál rendesen. :(
No persze étellel is készültünk. Azt idő hiányában végül a férjem kivitelezte, aki egyébként is tehetséges hobbiszakács. :) (Így kell jól férjhez menni… :D) Az étek maga végtelenül egyszerű. Ezért terveztem én – a kezdő koynhakontár – elkészíteni. Egy ismerősünktől csent - emlékezetben raktározott recept (ennyire egyszerű) – alapján, előzetesen megfőzött laskatészta, almával, dióval, dzsemmel rétegezve, a végén kis fajhéjas cukor lett rákaramellizálva a tetejére. Úgy láttam ízlett.:)
Jó kis találkozó volt, s ráadásul nem csak élményekkel, s új ismeretségekkel gazdagodva jöttünk el. Szerikától kaptam egy kis tavaszváró ajándékot, egy édes kis nyuszit – csak úgy. Meg is hatódtam ilyen kedvességtől. Én Illés Réka egyik szépséges babáját húztam. Valami kis keleti, szép színes, tavaszias ruhácskában. Csak olyan képem van még, amin a gyermekem kezében vannak. Sajnos a figurákból nem sok, de az örömből annál több látszik. Természetesen oda kellett adnom, miután egész nap odavoltunk. :( Először az ő kicsi életében. De nekem jobban hiányzott, mint fordítva, s láthatóan az ajándékoktól hamar meg is vigasztalódott. Estig elvoltunk, más programunk is lévén, ezért van ő már „bezsákolva”, ami persze – meglepő mód – a mozgásban őt egy cseppet sem gátolja. Persze, hisz kis örökmozgó, Perpetum Prüntyike. :) Sajnos a kameránkkal - vaku hiányában – csak napfénynél, vagy jó megvilágításnál lehet normális képeket készíteni. No meg kiscsaj megállíthatatlan, így művészet nem elmosódottat készíteni róla… :)
Az apróbaba baba szája, s a két keze is mágneses. Az eredeti elképzelés szerint az „ujját” is tudja szopni, vagy megfogni a cumit, vagy egy kis üzenetet a két kezével. Sajnos kicsit keményre tömtem a karját (rövidke is ehhez), s a mágnes is gyenge így magában hozzá (duplán kellett volna rakni), így ez a része nem funkcionál. Cumizni tud. Az a filc a szájánál „cumi”. Van neki kis takarója, ami pólyába hajtható, rátéve „cumilánc” lóg. W-szerű babafeje lett. Sok minden nem így lett tervezve, de így sikerált. Mondhatni prototípus, már ha készítek valaha még ilyet. Legfeljebb ilyesmit… Ezeket Szarvas Mici húzta. Nagyon féltem, hogy nem fog neki tetszeni, hisz ő már profinak számít, s elbűvölő teremtményei vannak. De szerencsére nem így van. :) Csak ő sincs kibékülve azzal, hogy nem funkcionál rendesen. :(
No persze étellel is készültünk. Azt idő hiányában végül a férjem kivitelezte, aki egyébként is tehetséges hobbiszakács. :) (Így kell jól férjhez menni… :D) Az étek maga végtelenül egyszerű. Ezért terveztem én – a kezdő koynhakontár – elkészíteni. Egy ismerősünktől csent - emlékezetben raktározott recept (ennyire egyszerű) – alapján, előzetesen megfőzött laskatészta, almával, dióval, dzsemmel rétegezve, a végén kis fajhéjas cukor lett rákaramellizálva a tetejére. Úgy láttam ízlett.:)Jó kis találkozó volt, s ráadásul nem csak élményekkel, s új ismeretségekkel gazdagodva jöttünk el. Szerikától kaptam egy kis tavaszváró ajándékot, egy édes kis nyuszit – csak úgy. Meg is hatódtam ilyen kedvességtől. Én Illés Réka egyik szépséges babáját húztam. Valami kis keleti, szép színes, tavaszias ruhácskában. Csak olyan képem van még, amin a gyermekem kezében vannak. Sajnos a figurákból nem sok, de az örömből annál több látszik. Természetesen oda kellett adnom, miután egész nap odavoltunk. :( Először az ő kicsi életében. De nekem jobban hiányzott, mint fordítva, s láthatóan az ajándékoktól hamar meg is vigasztalódott. Estig elvoltunk, más programunk is lévén, ezért van ő már „bezsákolva”, ami persze – meglepő mód – a mozgásban őt egy cseppet sem gátolja. Persze, hisz kis örökmozgó, Perpetum Prüntyike. :) Sajnos a kameránkkal - vaku hiányában – csak napfénynél, vagy jó megvilágításnál lehet normális képeket készíteni. No meg kiscsaj megállíthatatlan, így művészet nem elmosódottat készíteni róla… :)
2010. február 18., csütörtök
megjegyzés (2)
A babám még Tervországban rekedt, mert tegnapelőtt begurult egy pucér baba, akire ruhát álmodok. Azon agyaltam tegnapelőtt fél este. Végül férjuram megoldását hajtom végre. :) De pssszt! Ugyanis részt veszek a babavarró fórum ún. Guruló babák játékán. Már az utolsó munkafázisomnál tartok, s hétvégén megkapja a babát a gazdája. :)
Tegnap nagyon jó napom volt. Esküszöm, olyan, mintha Karácsony lett volna. Nem is tudom hirtelen hova rakni a dolgot. Kezdjük ott, hogy végre kimozdultam, s ha máskor is ez vár rám, akkor – esküszöm – többször megteszem! :D Másfél hete készülök elmenni a turkálóba. Angol kilós, hétfőn 1000 Ft, de szombaton már csak 500 HUF kilója. Nagyon szeretem, mert nem csak ruhát lehet túrni, hanem a társasjátéktól megkezdve, a könyvön, cd-n keresztül a maradék méteráruig szinte bármit, s természetesen mind kilóra megy. Túrtam én már ott társasjátékot is. Cluedo Juniort. Csak a leírás hiányzik hozzá. Még angol sincs benne. :( Azóta is keresem égen-földön, neken, de még nem bukkantam rá. Megköszönném ha valaki megdobna vele! :)
Szóval nagyon vágytam már oda, de szombaton mire elindultunk volna, szakadt az eső. Nah tegnap ugyan hiába 800 Ft – mondom - nem érdekel, elmegyek, mert hétvégén úgysem fogok tudni, más elfoglaltságom lévén. Érdemes volt. Egy csomó jó dolgot szereztem be. Pl. faragott fa táskafület, paraszti idillt ábrázoló francia vászonfüggönyt, 132*150-es méretű, kék mintával /Amire már régóta vágytam, igaz fekete-fehérben, de ez se csúnya./, kb. 90*95 csokoládébarna műbőrdarabot, 110*140-es zöld kockás pamutot, két bojtos szélű, négyzet alakú párnahuzatot, zöld szövött anyagú (ülőpárnának jó lesz), retro macinak való bundát egy szőrös párnahuzat képében, egy csomó pamut párnahuzatot, meg jópár farsangi jelmezdarabkát. A gyerek egyből talált egy műanyag bobby-kalapot, s aztán a turkálás alatt végig azzal a fején szaladgált. Muszáj voltam elhozni. :) De leltem hajráfot, amit megnyúzok majd, csillogós kiskalapot, aminek az anyagát fogom valamire felhasználni, kis rózsaszín csokrokat, kis bárányos szütyőt, mini mikulássapit, stüszivadász kalapot, mini mellénykét, Jack Sparrow kalapot, egy hiányos körmű szörnykezet, amibe én sünit álmodok, szőrös boát, amiből babahaj lesz. Az egész 3,4 kiló volt. Ki lehet számolni, nem egy vagyon. :)
Imádok turizni. Anyagnak főképp lakástextilt keresek, azon belül is inkább párnahuzatokra utazok, mert többségében pamutot lelek, normális színekben, alig, vagy egyáltalán nem használtak, kicsik, s nemutolsósorban könnyűek, így olcsóak. No meg rengeteg módon fel lehet használni őket. Nem csak pw-hez, babaruhához, de jó kis felsők, gyerekruhák készíthetőek belőle. (ld. Párnahuzat újrahasznosítása.)
Legutóbb meg édes, kis, csecsemő, kötött kardigánkákat túrtam. Gondoltam jó lesz majd babákra, mert sajnos én nem tudok kötni, de nagyon tetszenek a kötöttbe öltöztetett babák.
Horgolni most akarok megtanulni. Kiscipőt mindenféleképpen!
Valamint leltem még 100 % gyapjú pulcsikat, amiket filcesítek, s aztán azokból is babaruha lesz. Ma mosódnak ki 60 fokon, mindjárt be is rakom őket két farmer társaságában. Nagyon kíváncsi leszek a végeredményre!
Természetesen alaposan kitisztítok minden ilyen szerzeményt a tovább- és felhasználás során. Mennek egy, de olykor két kört is a mosógépben, ha az első után még turiszagot vélek érezni. Amit meg úgy kell, azt kézzel dolgozom meg.
Turi után elmentünk Anyámékhoz ebédelni, ahol most tesóm is ott van látogatóban. Egyszülős háztartást vezet, kicsi lánya van, így úgy gondolván a közeljövőben nem jut ideje varrni, meglepett a kézimunka-gyűjteménye egy részével. Egy nagy táska anyagot kaptam, meg egy nagy svédáruház-táskányi vil.kék, s.kék, fekete fonalat, rahednyi kötő- és horgolótűvel. Azt mondta még kapok, van vagy két doboznyi anyag még. Teljesen elaléltam ennyi „kincs” láttán. Anyámtól még kaptam pluszba két felmosórongyot, olyat, amit Kaoka merevítőnek használ a textilkreálmányaihoz. Épp tegnapelőtt kaptam tőle az ötletet a fórumon.
Hazaérvén kiteregettem a kisszobában a szerzeményeim. Hát 2 nm-t beterítettek. A középső képen látható. Normálisan le se tudtam fényképezni őket ebben a csíkszobában. Szinte folyosó, alig van kiterjedése. :) Jelenleg inkább lomtár-szerűség. Nemsokára gyerekszoba lesz belőle. De - ha így haladok – sokára lesz csak lomtalanítva. :)
S folyamatosan bővítem a Kincsesláda linkgyűjtő oldalt, az Ötletlelőhelyet. Sajnos az az olvasófigyelőben nem frissül, ha csak ide - a főoldalra – be nem jegyzem, mint szolgálati közleményt.
Rengeteg linket raktam fel. Pl. farsangi jelmezekről, ami most szezonális lehet. Erről eszembe jutnak azok a jelmez-fejfedők, amiket az egyik hiperben láttam. Teljesen egyszerű megoldás, filc labdaformára formázva, egyszerű díszítéssel. Szerintem úgy készülhettek, hogy ragasztóval, vagy keményítővel, vagy esetleg szappannal (?) kentek be egy labdát, s arra simogatták fel az egyszerű lapfilcet, majd száradást követően levették, formára vágták, s ráragasztották a szemeket, orrot, egyebet. Pl. a Micki-egeres úgy nézett ki, hogy egy félbevágott labdaforma fekete filcből, elöl az orr-résznél kicsit lenyúlóra hagyva, majd rá két kis kör a fülnek, s orrocska, szemecske.
Még felkerültek a linkgyűjtőre Babakészítős linkek, Chemo turbánok, Szabás-varrás linkek babáknak, kismamáknak, s Refashion linkek, azaz ruhatárújragondolás – elsősorban a már említett párnahuzat-átalakításokkal.
Tegnap nagyon jó napom volt. Esküszöm, olyan, mintha Karácsony lett volna. Nem is tudom hirtelen hova rakni a dolgot. Kezdjük ott, hogy végre kimozdultam, s ha máskor is ez vár rám, akkor – esküszöm – többször megteszem! :D Másfél hete készülök elmenni a turkálóba. Angol kilós, hétfőn 1000 Ft, de szombaton már csak 500 HUF kilója. Nagyon szeretem, mert nem csak ruhát lehet túrni, hanem a társasjátéktól megkezdve, a könyvön, cd-n keresztül a maradék méteráruig szinte bármit, s természetesen mind kilóra megy. Túrtam én már ott társasjátékot is. Cluedo Juniort. Csak a leírás hiányzik hozzá. Még angol sincs benne. :( Azóta is keresem égen-földön, neken, de még nem bukkantam rá. Megköszönném ha valaki megdobna vele! :)
Szóval nagyon vágytam már oda, de szombaton mire elindultunk volna, szakadt az eső. Nah tegnap ugyan hiába 800 Ft – mondom - nem érdekel, elmegyek, mert hétvégén úgysem fogok tudni, más elfoglaltságom lévén. Érdemes volt. Egy csomó jó dolgot szereztem be. Pl. faragott fa táskafület, paraszti idillt ábrázoló francia vászonfüggönyt, 132*150-es méretű, kék mintával /Amire már régóta vágytam, igaz fekete-fehérben, de ez se csúnya./, kb. 90*95 csokoládébarna műbőrdarabot, 110*140-es zöld kockás pamutot, két bojtos szélű, négyzet alakú párnahuzatot, zöld szövött anyagú (ülőpárnának jó lesz), retro macinak való bundát egy szőrös párnahuzat képében, egy csomó pamut párnahuzatot, meg jópár farsangi jelmezdarabkát. A gyerek egyből talált egy műanyag bobby-kalapot, s aztán a turkálás alatt végig azzal a fején szaladgált. Muszáj voltam elhozni. :) De leltem hajráfot, amit megnyúzok majd, csillogós kiskalapot, aminek az anyagát fogom valamire felhasználni, kis rózsaszín csokrokat, kis bárányos szütyőt, mini mikulássapit, stüszivadász kalapot, mini mellénykét, Jack Sparrow kalapot, egy hiányos körmű szörnykezet, amibe én sünit álmodok, szőrös boát, amiből babahaj lesz. Az egész 3,4 kiló volt. Ki lehet számolni, nem egy vagyon. :)
Imádok turizni. Anyagnak főképp lakástextilt keresek, azon belül is inkább párnahuzatokra utazok, mert többségében pamutot lelek, normális színekben, alig, vagy egyáltalán nem használtak, kicsik, s nemutolsósorban könnyűek, így olcsóak. No meg rengeteg módon fel lehet használni őket. Nem csak pw-hez, babaruhához, de jó kis felsők, gyerekruhák készíthetőek belőle. (ld. Párnahuzat újrahasznosítása.)Legutóbb meg édes, kis, csecsemő, kötött kardigánkákat túrtam. Gondoltam jó lesz majd babákra, mert sajnos én nem tudok kötni, de nagyon tetszenek a kötöttbe öltöztetett babák.
Horgolni most akarok megtanulni. Kiscipőt mindenféleképpen!Valamint leltem még 100 % gyapjú pulcsikat, amiket filcesítek, s aztán azokból is babaruha lesz. Ma mosódnak ki 60 fokon, mindjárt be is rakom őket két farmer társaságában. Nagyon kíváncsi leszek a végeredményre!
Természetesen alaposan kitisztítok minden ilyen szerzeményt a tovább- és felhasználás során. Mennek egy, de olykor két kört is a mosógépben, ha az első után még turiszagot vélek érezni. Amit meg úgy kell, azt kézzel dolgozom meg.Turi után elmentünk Anyámékhoz ebédelni, ahol most tesóm is ott van látogatóban. Egyszülős háztartást vezet, kicsi lánya van, így úgy gondolván a közeljövőben nem jut ideje varrni, meglepett a kézimunka-gyűjteménye egy részével. Egy nagy táska anyagot kaptam, meg egy nagy svédáruház-táskányi vil.kék, s.kék, fekete fonalat, rahednyi kötő- és horgolótűvel. Azt mondta még kapok, van vagy két doboznyi anyag még. Teljesen elaléltam ennyi „kincs” láttán. Anyámtól még kaptam pluszba két felmosórongyot, olyat, amit Kaoka merevítőnek használ a textilkreálmányaihoz. Épp tegnapelőtt kaptam tőle az ötletet a fórumon.
Hazaérvén kiteregettem a kisszobában a szerzeményeim. Hát 2 nm-t beterítettek. A középső képen látható. Normálisan le se tudtam fényképezni őket ebben a csíkszobában. Szinte folyosó, alig van kiterjedése. :) Jelenleg inkább lomtár-szerűség. Nemsokára gyerekszoba lesz belőle. De - ha így haladok – sokára lesz csak lomtalanítva. :)
*** SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY ***
S folyamatosan bővítem a Kincsesláda linkgyűjtő oldalt, az Ötletlelőhelyet. Sajnos az az olvasófigyelőben nem frissül, ha csak ide - a főoldalra – be nem jegyzem, mint szolgálati közleményt.
Rengeteg linket raktam fel. Pl. farsangi jelmezekről, ami most szezonális lehet. Erről eszembe jutnak azok a jelmez-fejfedők, amiket az egyik hiperben láttam. Teljesen egyszerű megoldás, filc labdaformára formázva, egyszerű díszítéssel. Szerintem úgy készülhettek, hogy ragasztóval, vagy keményítővel, vagy esetleg szappannal (?) kentek be egy labdát, s arra simogatták fel az egyszerű lapfilcet, majd száradást követően levették, formára vágták, s ráragasztották a szemeket, orrot, egyebet. Pl. a Micki-egeres úgy nézett ki, hogy egy félbevágott labdaforma fekete filcből, elöl az orr-résznél kicsit lenyúlóra hagyva, majd rá két kis kör a fülnek, s orrocska, szemecske.
Még felkerültek a linkgyűjtőre Babakészítős linkek, Chemo turbánok, Szabás-varrás linkek babáknak, kismamáknak, s Refashion linkek, azaz ruhatárújragondolás – elsősorban a már említett párnahuzat-átalakításokkal.
2010. február 15., hétfő
megjegyzés (0)
A blog kifundálásakor nem véletlen volt a címválasztás. Mégis a - nem túl messzi - kezdet kezdetén teljesen elfelejtettem leírni a miértet. Illetve részlegesen ugyan érintettem... Mint írtam magam újraalkotása is cél, s nem csak a kikapcsolódás az alkotás során. Hát ebből született az elnevezés, mert a rekreáció gyűjtőfogalma azoknak az egyéni és társadalmi érdekeket kielégítő magatartás-formáknak,
A stressz elűzése, aktív kikapcsolódás általi felfrissülés, a munkában megfáradt ember munkavégző képességének újratermelését jelenti, s ezáltal az egészség megszilárdítása/helyreállítása. Az optimális fizikai, lelki és szellemi képességek állandósítása. A rekreáció előnye elsősorban érzelmi hatásában mutatkozik meg. Eszközeinek tárháza széles: a drámai katarzisélménytől /amit én leszenvedek az alkotás során :)/ a szórakozás legkülönfélébb fajtájáig terjed. Ide tartozhat a tánc, a játék, a különböző hobbi- és sporttevékenységek. Nah ennyi okoskodás épp elég lesz a témában. Vége az ismeretterjesztő órának. :)
Ui.: Sajnos ma nem haladtam a babával. :( Pedig már tegnapelőtt óta ki van szabva. Viszont rekreatív voltam - igaz más értelemben. Satsangon meditáltam kicsit, s elég jót tett. :)
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rekre%C3%A1ci%C3%B3, http://tesi.ttk.pte.hu/oktatok/bzs/rek/rekkivonat.htm
Kép forrása: http://artyprofiles.com
A blog kifundálásakor nem véletlen volt a címválasztás. Mégis a - nem túl messzi - kezdet kezdetén teljesen elfelejtettem leírni a miértet. Illetve részlegesen ugyan érintettem... Mint írtam magam újraalkotása is cél, s nem csak a kikapcsolódás az alkotás során. Hát ebből született az elnevezés, mert a rekreáció gyűjtőfogalma azoknak az egyéni és társadalmi érdekeket kielégítő magatartás-formáknak,A stressz elűzése, aktív kikapcsolódás általi felfrissülés, a munkában megfáradt ember munkavégző képességének újratermelését jelenti, s ezáltal az egészség megszilárdítása/helyreállítása. Az optimális fizikai, lelki és szellemi képességek állandósítása. A rekreáció előnye elsősorban érzelmi hatásában mutatkozik meg. Eszközeinek tárháza széles: a drámai katarzisélménytől /amit én leszenvedek az alkotás során :)/ a szórakozás legkülönfélébb fajtájáig terjed. Ide tartozhat a tánc, a játék, a különböző hobbi- és sporttevékenységek. Nah ennyi okoskodás épp elég lesz a témában. Vége az ismeretterjesztő órának. :)
Ui.: Sajnos ma nem haladtam a babával. :( Pedig már tegnapelőtt óta ki van szabva. Viszont rekreatív voltam - igaz más értelemben. Satsangon meditáltam kicsit, s elég jót tett. :)
*** SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY ***
Netes bóklászásaim folyamán rengeteg jó tutoriallal, bloggal, webalbummal, oldallal ismerkedtem össze. Ezekből szeretnék egy csokorravalót kötni, s átnyújtani annak, akit érdekel. Így elhelyezésre kerülnek olvasott blogok, valamint egy tematikus linkgyűjtő oldal csupa kreatív dolgokkal foglalkozó oldalakra mutató linkekkel. Reményeim szerint megkönnyítem vele egy két kereső életét, s hasonlóan jó ötletekkel gazdagodnak általa. Vagy csak elgyönyörködik az ember kikapcsolódásképp mások kreativitásán. :)
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rekre%C3%A1ci%C3%B3, http://tesi.ttk.pte.hu/oktatok/bzs/rek/rekkivonat.htm
Kép forrása: http://artyprofiles.com
megjegyzés (3)
Apróságok gyártásával telnek a napjaim. Sajnos képet még nem tudok mutatni, mert ajándékba mennek, s szeretném, ha meglepetés lenne. Bár elég kicsi az esélye, hogy bárki is idetalál… :( De sosem lehessen tudni! Így inkább csak az átadást követően.
Ma egy cirka 45 centis W-szerű babát készülök elkövetni a kislánykámnak. Drukkoljatok, hogy jól sikerüljön! Ilyesmit szeretnék, legalábbis ez a fajta leírás tetszett eddig a leginkább. Részben ez alapján készül. Ahhoz képest, hogy mennyire ódzkodtam az elején a Waldorf babáktól, s mennyire nem tetszett, hogy látszólag nincs arcvonásuk, s karakterük… Nos egy év alatt is mennyit változik az ízlés?! Az az igazság eleinte azért nem tetszettek, mert tényleg kevésnek van egyénisége. Legalábbis az én szememmel nézve. Kevesen tudják úgy megjeleníteni őket, hogy az ember egyből beleszeret. Reményeim szerint az enyém is olyan lesz! De majd meglátjuk. Mindenestre ilyen pl. ez a baba, mely sokat motoszkál mostanság a fejemben, vagy Stigglinnc Melódiája, mely számomra lenyűgöző. Kíváncsi vagyok valaha felül tudja-e múlni? Hisz szinte egyből – kevés babázós múlttal – rukkolt elő ilyen kis csodával! Egyszerűen annyira el van találva! Szuper!
Nos az tuti, hogy dolgozni fogok rajta pár napot. Horgolt parókát akarok neki, hogy egy ideig kitartson a haja. :) No meg hátha nem Prüntyőke szájában köt ki a java. De szép! Ez rímelt.
Ma végre jó napom van. Tegnap el voltam havazva – szó szerint. Nem tudom mi van velem, de jöhetne már a tavasz! Valószínűleg több életkedvem lenne. Bár az is igaz, hogy ez csak a rajtam múlik! :)
Ma egy cirka 45 centis W-szerű babát készülök elkövetni a kislánykámnak. Drukkoljatok, hogy jól sikerüljön! Ilyesmit szeretnék, legalábbis ez a fajta leírás tetszett eddig a leginkább. Részben ez alapján készül. Ahhoz képest, hogy mennyire ódzkodtam az elején a Waldorf babáktól, s mennyire nem tetszett, hogy látszólag nincs arcvonásuk, s karakterük… Nos egy év alatt is mennyit változik az ízlés?! Az az igazság eleinte azért nem tetszettek, mert tényleg kevésnek van egyénisége. Legalábbis az én szememmel nézve. Kevesen tudják úgy megjeleníteni őket, hogy az ember egyből beleszeret. Reményeim szerint az enyém is olyan lesz! De majd meglátjuk. Mindenestre ilyen pl. ez a baba, mely sokat motoszkál mostanság a fejemben, vagy Stigglinnc Melódiája, mely számomra lenyűgöző. Kíváncsi vagyok valaha felül tudja-e múlni? Hisz szinte egyből – kevés babázós múlttal – rukkolt elő ilyen kis csodával! Egyszerűen annyira el van találva! Szuper!Nos az tuti, hogy dolgozni fogok rajta pár napot. Horgolt parókát akarok neki, hogy egy ideig kitartson a haja. :) No meg hátha nem Prüntyőke szájában köt ki a java. De szép! Ez rímelt.
Ma végre jó napom van. Tegnap el voltam havazva – szó szerint. Nem tudom mi van velem, de jöhetne már a tavasz! Valószínűleg több életkedvem lenne. Bár az is igaz, hogy ez csak a rajtam múlik! :)
Kép forrása: http://pzrservices.typepad.com/vintageadvertising/images/singerdoll.jpg
2010. február 12., péntek
megjegyzés (2)
Belenéztem pár blogba, meg topikba, ahol úgy kb. nyolc hónapja kemény viták folytak egyesek etikai határairól, másolásról, inspirációról, a „kreatív kenyérkeresők” etikai és jogi hovatartozásáról. Én ezzel úgy vagyok, hogy nem nyerészkedés céljából elkövetett másolás, ha feltünteted a forrást, s nem a magadénak adod elő - nem feltétlen etikátlan, inkább stílusgyakorlat. (Vagy sokallod az árát, de nagyon szeretnél egy olyat, s tudod, hogy te is meg tudod csinálni. Elméletileg megkárosítod ezzel is az illetőt, de gyakorlatban meg egálban van, mert úgyse tudnád megvenni…Vagy veszel egy ilyen jellegű újságot, s azzal már a jogot is, hogy magadnak, vagy ajándékba családtagoknak alkoss ilyet.) A jogsértés, s az etikátlan magatartás részemről nem a másolás puszta tényéből, hanem az azt követő magatartásból fakadhat, ha ezt mint saját szerzeményt adod elő, sőt még saját név alatt el is adod. Persze ez sem vonatkozhat mindenre, s mindenkire. Aki kalocsai hímzések készítéséből él elég furcsa lenne, ha nem a hagyományokhoz ragaszkodna, s teszem azt hupizöld hímzéssel rukkolna elő. Ez az én véleményem, aki hobbivarrogat, s nem kiáltja ki magát semmiféle „kreatív/kézműves szakembernek”.
Szerintem mindenkinek ki is kell próbálnia előbb magát ebben-abban, mígnem megérik a saját alkotásra. Így amit addig csinál, inkább készítés, hisz nem hoz létre újat, nem alkot. Régen is inaskodtak az emberek. Előbb másoltak, s ha kitanulták a mesterség csínját-bínját, akkor a saját kivitelezésű mestermű elkészítésével kapott jogot a neve alatt árusítani, dolgozni. (A képzőművészetben is ez az alapoktatás része volt. Még a nagy reneszánsz mesterek is így kezdték. A mai napig nem tudni egyes műremekrkről, hogy ki az alkotója: a mester, vagy a tanítvány? Ld. Boticelli "állítólagos" esztergomi freskója körüli szakmai vita.) Mindenestre a kontárokat a piac és a céhes társadalom előbb-utóbb megcsócsálta, s kiköpte. Régi hagyományokon nyugvó szakmáknál még a mai napig inaskodás van. /Én is görnyedeztem már más műhelyében mintadarabokat másolva, s még én fizettem érte. Inas voltam „Cellini”-nél. :)/ Így ha valaki az Interneten bóklászva, vagy könyveket, újságokat forgatva, részben autodidakta módon igyekszik új készségekre szert tenni, s így létrehoz munkadarabokat – az csak a tanulási folyamat része. Ezért is nyűvek az általam készített dolgok. Vegyesen tartalmaz saját ötletet. Nagyon sok minden megihlet, s számos dolog megtetszik. Van, ami máshonnan származik, de szoktam jelezni. Mindenesetre a két kezemmel, én követtem el őket. Tehát kérek mindenkit, hogy így tekintsen ezekre. Mert nem más ez, mint tanuló műhelymunka, mely során reményeim szerint valami fejlődés érhető el. /Remélhetőleg látványos! :)/ Melynek során megérek rá, hogy magam alkossak, s igazi művek szülessenek a kezem alatt. De elsősorban a (tárgy-, s nem mű-) alkotás öröméért teszem, s nem feltétlen a dicsőségért. (Másodsorban meg az ajándékozás öröméért, mert szeretem elajándékozni az általam készített cuccokat.) Ha meg pluszba még tetszik is valakinek amiket csinálok, nos az egy plusz jó.
Kicsit még ehhez a témához: Én nem régóta varrok. S amikor elhatároztam, hogy varrok a kislányomnak egy babát, akkor bajban voltam, mert nem tudtam milyet. Elkezdtem az Interneten bóklászni babák, s szabásminták után, mert magamtól, mint abszolút kezdő nem tudtam megálmodni, hogy milyen is egy ilyen szabásminta, míg nem láttam egyet-kettőt. Azok viszont nem tetszettek. Nekem a Dinky Baby típusú babák tetszettek, s fél évbe telt, mire leltem hozzá szm-et. Saját kísérlet eredménye két félkész babafej, s kiszabott test, mely kétséges, hogy valaha kész lesz. El kellett telnie egy bizonyos időnek, s látnom kellett hozzá vagy 100 szabásmintát, mire rájöttem, hogy végre hogyan tudok magamnak készíteni egyet. Tehát, míg meg nem tanultam/tanulom ezt, addig valószínűleg részben másolni fogok. Nevezhettek fantáziálatlannak - nem igazán izgat. A lényeg, hogy kezdő vagyok, s így tanulok. Valamint tetszenek is bizonyos dolgok, amikből szeretném, ha nekem is lenne. Pl. most Húsvétra Tilda nyuszit fogok varrni a kislányomnak. :)
Belenéztem pár blogba, meg topikba, ahol úgy kb. nyolc hónapja kemény viták folytak egyesek etikai határairól, másolásról, inspirációról, a „kreatív kenyérkeresők” etikai és jogi hovatartozásáról. Én ezzel úgy vagyok, hogy nem nyerészkedés céljából elkövetett másolás, ha feltünteted a forrást, s nem a magadénak adod elő - nem feltétlen etikátlan, inkább stílusgyakorlat. (Vagy sokallod az árát, de nagyon szeretnél egy olyat, s tudod, hogy te is meg tudod csinálni. Elméletileg megkárosítod ezzel is az illetőt, de gyakorlatban meg egálban van, mert úgyse tudnád megvenni…Vagy veszel egy ilyen jellegű újságot, s azzal már a jogot is, hogy magadnak, vagy ajándékba családtagoknak alkoss ilyet.) A jogsértés, s az etikátlan magatartás részemről nem a másolás puszta tényéből, hanem az azt követő magatartásból fakadhat, ha ezt mint saját szerzeményt adod elő, sőt még saját név alatt el is adod. Persze ez sem vonatkozhat mindenre, s mindenkire. Aki kalocsai hímzések készítéséből él elég furcsa lenne, ha nem a hagyományokhoz ragaszkodna, s teszem azt hupizöld hímzéssel rukkolna elő. Ez az én véleményem, aki hobbivarrogat, s nem kiáltja ki magát semmiféle „kreatív/kézműves szakembernek”.Szerintem mindenkinek ki is kell próbálnia előbb magát ebben-abban, mígnem megérik a saját alkotásra. Így amit addig csinál, inkább készítés, hisz nem hoz létre újat, nem alkot. Régen is inaskodtak az emberek. Előbb másoltak, s ha kitanulták a mesterség csínját-bínját, akkor a saját kivitelezésű mestermű elkészítésével kapott jogot a neve alatt árusítani, dolgozni. (A képzőművészetben is ez az alapoktatás része volt. Még a nagy reneszánsz mesterek is így kezdték. A mai napig nem tudni egyes műremekrkről, hogy ki az alkotója: a mester, vagy a tanítvány? Ld. Boticelli "állítólagos" esztergomi freskója körüli szakmai vita.) Mindenestre a kontárokat a piac és a céhes társadalom előbb-utóbb megcsócsálta, s kiköpte. Régi hagyományokon nyugvó szakmáknál még a mai napig inaskodás van. /Én is görnyedeztem már más műhelyében mintadarabokat másolva, s még én fizettem érte. Inas voltam „Cellini”-nél. :)/ Így ha valaki az Interneten bóklászva, vagy könyveket, újságokat forgatva, részben autodidakta módon igyekszik új készségekre szert tenni, s így létrehoz munkadarabokat – az csak a tanulási folyamat része. Ezért is nyűvek az általam készített dolgok. Vegyesen tartalmaz saját ötletet. Nagyon sok minden megihlet, s számos dolog megtetszik. Van, ami máshonnan származik, de szoktam jelezni. Mindenesetre a két kezemmel, én követtem el őket. Tehát kérek mindenkit, hogy így tekintsen ezekre. Mert nem más ez, mint tanuló műhelymunka, mely során reményeim szerint valami fejlődés érhető el. /Remélhetőleg látványos! :)/ Melynek során megérek rá, hogy magam alkossak, s igazi művek szülessenek a kezem alatt. De elsősorban a (tárgy-, s nem mű-) alkotás öröméért teszem, s nem feltétlen a dicsőségért. (Másodsorban meg az ajándékozás öröméért, mert szeretem elajándékozni az általam készített cuccokat.) Ha meg pluszba még tetszik is valakinek amiket csinálok, nos az egy plusz jó.
Kicsit még ehhez a témához: Én nem régóta varrok. S amikor elhatároztam, hogy varrok a kislányomnak egy babát, akkor bajban voltam, mert nem tudtam milyet. Elkezdtem az Interneten bóklászni babák, s szabásminták után, mert magamtól, mint abszolút kezdő nem tudtam megálmodni, hogy milyen is egy ilyen szabásminta, míg nem láttam egyet-kettőt. Azok viszont nem tetszettek. Nekem a Dinky Baby típusú babák tetszettek, s fél évbe telt, mire leltem hozzá szm-et. Saját kísérlet eredménye két félkész babafej, s kiszabott test, mely kétséges, hogy valaha kész lesz. El kellett telnie egy bizonyos időnek, s látnom kellett hozzá vagy 100 szabásmintát, mire rájöttem, hogy végre hogyan tudok magamnak készíteni egyet. Tehát, míg meg nem tanultam/tanulom ezt, addig valószínűleg részben másolni fogok. Nevezhettek fantáziálatlannak - nem igazán izgat. A lényeg, hogy kezdő vagyok, s így tanulok. Valamint tetszenek is bizonyos dolgok, amikből szeretném, ha nekem is lenne. Pl. most Húsvétra Tilda nyuszit fogok varrni a kislányomnak. :)
Kép forrása: http://flappergirlcreations.files.wordpress.com/2009/04/sewingpinup.jpg
megjegyzés (0)
Hogy mégis miket alkotgatok? Kezdetben gyurmafigurákat, ceruzarajzokat. Majd ahogy cseperedtem, elkezdtem fazekas szakkörre járni. De nem volt tehetségem benne. Viszont szerettem odajárni, mert senki nem dörgölte az orrom alá. Meglepő, de ott a legtehetségesebb egy olyan lány volt, akinek az egyik keze nem fejlődött ki. Valami genetikai hiba folytán icipici kézfeje, s ujjai voltak az egyik kezén. Mintha egy magzat keze volna. Kiterjedése azért nem volt ilyen kis mértékű, csak a külalakja. De így is ő korongozott a legszebben. Mondom, nincsenek korlátok, csak az, ami a fejedben van. Az enyémben elég sok. De legalább tudok róla, s igyekszem tenni ellene. Aztán gimiben inkább verseket írtam, s ötvösnek készültem. Aztán az élet más irányba sodort. Végül textilművesnek tanultam. Legalábbis ez az egyik szakmám. Mostanában varrogatok. Kezdem újra felfedezni a textileket, csak más aspektusból.
Hogy mégis miket alkotgatok? Kezdetben gyurmafigurákat, ceruzarajzokat. Majd ahogy cseperedtem, elkezdtem fazekas szakkörre járni. De nem volt tehetségem benne. Viszont szerettem odajárni, mert senki nem dörgölte az orrom alá. Meglepő, de ott a legtehetségesebb egy olyan lány volt, akinek az egyik keze nem fejlődött ki. Valami genetikai hiba folytán icipici kézfeje, s ujjai voltak az egyik kezén. Mintha egy magzat keze volna. Kiterjedése azért nem volt ilyen kis mértékű, csak a külalakja. De így is ő korongozott a legszebben. Mondom, nincsenek korlátok, csak az, ami a fejedben van. Az enyémben elég sok. De legalább tudok róla, s igyekszem tenni ellene. Aztán gimiben inkább verseket írtam, s ötvösnek készültem. Aztán az élet más irányba sodort. Végül textilművesnek tanultam. Legalábbis ez az egyik szakmám. Mostanában varrogatok. Kezdem újra felfedezni a textileket, csak más aspektusból.Nyűveim a Picasa webalbumomban láthatók, vagy a blogon, diavetítés formájában.
Nagy szívfájdalmam, hogy rengeteg munkámról nincs kép, mert akkoriban még nem volt fényképezőgépem. A vázlataim még megvannak. Lehet idővel majd felteszem őket.
Kép forrása: http://www.patternmart.com/pati/20081207060303.jpg
megjegyzés (0)
A blog címe onnan jön, hogy igyekszek újrahasznosítani, a környezetemben fellelhető lomokból készíteni valamit, reményeim szerint valami szemet gyönyörködtetőt. Ugyanakkor mostanság azon is munkálkodom, hogy magam újraalkossam.
Nem, nem hiszem, hogy baromi nagy tehetség volnék. Mondták már, de az ellenkezőjét is. Vagy a művésztanáraim csak azért rugdostak, mert úgy gondolták több van bennem, mint amit mutatok? Mert valahogy sosem voltak megelégedve velem. Vagy csak így hatottam rájuk? Tudom, hogy nem aknáztam, s nem aknázok ki minden lehetőséget, mi bennem rejlik. Egyszer egy régi személyiségteszt után az értékelő pszichológus azt mondta az anyámnak, hogy a személyiségjegyeim nagyon hasonlóak a művészekéhez. A Rorschach-teszt alapján esélyes, hogy zseni vagyok, vagy megvan bennem rá a lehetőség, hogy azzá váljak (IQ-m azért a 140-es határérték alatt van, igaz nem sokkal), DE – s ez egy nagy de – annyira befolyásolható vagyok, hogy sosem fogom tudni kibontakoztatni a tehetségem. Azt még nem tudja, hogy képzőművészetben, vagy irodalomban vagyok-e tehetséges. (Akkoriban sok verset írtam.) Mindenesetre ennyit erről. Nem vonnék le szélsőséges következtetéseket, ítéletet magamra nézve. Úgy vagyok vele, hogy szerintem mindenkiben megvan a lehetősége, hogy bármivé váljon az életében. Csak merni kell akarni!
A blog címe onnan jön, hogy igyekszek újrahasznosítani, a környezetemben fellelhető lomokból készíteni valamit, reményeim szerint valami szemet gyönyörködtetőt. Ugyanakkor mostanság azon is munkálkodom, hogy magam újraalkossam.Alkotgatok... Valahogy világéletemben alkottam. Első emlékezetes műveim két gyurmacica, amit mindenki megdicsért. Anyám büszkén mutogatta. Azt hiszem úgy hiszi, hogy én tehetségesebb vagyok nála. Pedig csak kishitű. Sokat rajzolt fiatalon. Örömet okozott neki, de aztán a hétköznapok eltörölték az alkotó-kedvét. Bíztatom, hogy vágjon bele. Vettem már neki vásznat, festéket, vázlattömböt, stb. Azt mondja, hogy az a bánata, hogy nem tud magától rajzolni, csak másolni. Pedig szerintem csak nem mer. Sokáig én sem mertem. Elhittem, elhitettem magammal, hogy nem vagyok elég jó, hogy nem vagyok rá képes. Pedig bárki képes bármire. Az se baj, ha nem tökéletes. Hülye maximalista világunk bábjai vagyunk csupán. Azt hisszük csak az jó, szép, ami tökéletes. Pedig olykor valami értékét pont az adja meg, hogy különleges, eltérő, egyedi. Karaktere van. A portré attól nem lesz jó, ha olyan, mint egy fotó. Abból még nem derül ki, hogy az alkotó milyen. Magamban is minden alkalommal le kell ezt zongorázzam. Sajnos olyan mély gyökerű bennem a megfelelni-vágyás, hogy gyakran meggátol, hogy kibontakozhassak, hogy nyugodt szívvel, s ne görcsösen alkotni tudjak. Le kell bontanom ezeket a falakat. Aztán ki tudja, a végén lehet hogy tényleg valami frappánsat alkotok majd?! De nem számít. Mert egyedül csak az a megoszthatatlan, egyedi élmény, felemelő érzés számít, amit egy mű világra segítése közben érzek. Meg is szoktam szenvedni. De ez a fajta szenvedés jó. Mert örömet okozó extázis a vége. De nálam jobban mondja el ezt József Attila versében:
MÁMOR
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szívét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.
(1921. szept. 24.)
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szívét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.
(1921. szept. 24.)
Nem, nem hiszem, hogy baromi nagy tehetség volnék. Mondták már, de az ellenkezőjét is. Vagy a művésztanáraim csak azért rugdostak, mert úgy gondolták több van bennem, mint amit mutatok? Mert valahogy sosem voltak megelégedve velem. Vagy csak így hatottam rájuk? Tudom, hogy nem aknáztam, s nem aknázok ki minden lehetőséget, mi bennem rejlik. Egyszer egy régi személyiségteszt után az értékelő pszichológus azt mondta az anyámnak, hogy a személyiségjegyeim nagyon hasonlóak a művészekéhez. A Rorschach-teszt alapján esélyes, hogy zseni vagyok, vagy megvan bennem rá a lehetőség, hogy azzá váljak (IQ-m azért a 140-es határérték alatt van, igaz nem sokkal), DE – s ez egy nagy de – annyira befolyásolható vagyok, hogy sosem fogom tudni kibontakoztatni a tehetségem. Azt még nem tudja, hogy képzőművészetben, vagy irodalomban vagyok-e tehetséges. (Akkoriban sok verset írtam.) Mindenesetre ennyit erről. Nem vonnék le szélsőséges következtetéseket, ítéletet magamra nézve. Úgy vagyok vele, hogy szerintem mindenkiben megvan a lehetősége, hogy bármivé váljon az életében. Csak merni kell akarni!
Kép forrása: http://dalesdesigns.net/escher/drawing_hands.jpg
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
