ReKreáció

Tegnap ismét jeles nap volt. November tizenegyedike, Szent Márton ünnepe. Ugyan mi nem vagyunk katolikusok, az egyetlen oka, amiért a Szent Márton napról megemlékezünk, az az, hogy van egy Marci nevű unokaöcsém. Bár mi rendhagyó módon csak jövőhét hétvégén üljük, nagycsaládilag. Azért nagyon boldog névnapot kívánok Marcika!
Igaz, nem ma van, de azért szeretnék itt a blogban is megemlékezni róla, s leírni e napnak és szokásainak eredetét.
Szent Márton a mai Szombathely területén született, 316-317-ben, egy római katonatiszt fiaként. Mivel apját áthelyezték, ezért Itáliában nevelkedett. Majd ő maga is katona lett, s Galliába vezényelték. Itt esett meg egy hideg téli estén az a legendás eset, hogy meglátott egy didergő koldust, megsajnálta, meg akarta vele osztani a köpenyét, ezért kettévágta azt, és a felét átnyújtotta a nélkülözőnek. Aznap éjjel Jézus a koldus képében jelent meg álmában. Ennek hatására otthagyta a hadsereget, megkeresztelkedett, s hittérítőként tevékenykedve segítette az embereket. Már életében legendássá tette jósága. Ezért akarta a nép 371-372-ben Tours püspökévé avatni. A monda szerint nem érezte méltónak magát erre a megtisztelő címre, így szerénységében elbújt egy libaólban. A libák gágogása viszont elárulta. Mivel a bújócskában megbukott, püspökké, később pedig szentté avatták. 397-ben Candes-ben halt meg. A hagyomány szerint november 11-én temették el Tours-ban. Sírhelye zarándokhely lett. A jószágok patrónusaként is számon tartják.
Középkorban annyira népszerű lehetett, mint most Szent Miklós. Kultusza nálunk már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István is nagyra becsülése jeleként festette zászlaira a hadvezér Márton képét. Pannonhalmán – korábban feltételezett szülőhelyén – épült bencés apátság a tiszteletére.
Nem csak katolikus ünnep. November tizenegyedike a téli negyedév kezdőnapja, gazdasági évzáró nap. Eddig szóltak a munkaszerződések, ekkor adták ki a járandóságokat, azaz a „Mártongarast” és a betakarításokból, állatvágásokból a természetbeni juttatásokat, hogy mindenki megtölthesse kamráját a tél előtt. Az éves bíróválasztás napja. Ekkor kóstolják meg az újbort, ekkorra forr ki, s „Márton a bírálója”, hogy jó, vagy rossz volt-e az évi termés, évjárat. A mesterek ”likprádlinak” is nevezett libapecsenyével vendégelték meg legényeiket. Ugyanis régi szokás ezen a napon tömött libát vágni. Mondás, hogy: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik." A libavacsora még az ókorból ered. A Római Birodalomban ezen a napon általában Mars hadisten állatát, libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallok támadásától. Holott a liba sokhelyütt szent állat, azért ez még senkit nem tartott vissza attól, hogy megegye. :)
A liba csontjából a téli időt jósolták meg. Havas tél jött, ha a liba mellcsontja fehér és hosszú volt, ha rövid és barna, akkor sáros. Az aznapi idő is előremutató volt: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható." Tegnap se köd, se hó… :)
Emlékezetes ünnep még, mert ez az utolsó neves lakoma az adventi 40 napos böjtöt megelőzően. Azért a protestánsok is emelgetik ezen a napon a poharaikat, de ők inkább Luther Mártonra emlékezve. :)
Nem csak nálunk ünnep, hanem a németeknél a vicces nevű, de nemes célú, un. Martinsumzug fáklyás felvonulás napja, amikor a fáklyák fénye jelképezi, s emlékezteti az embereket a jócselekedetek szívmelengető érzésére.
Ezen naphoz kötődő szólás arra, ha egy asszony csalja a férjét, azt úgy mondták, hogy: "Lúdnyom nem láccik meg a jégen..."

Felhasznált források:
http://martonnap.hu/
http://www.szoboszlokepeskonyve.hu
http://www.hirextra.hu/2010/11/11/a-marton-nap-eredete/

Kép forrása:
http://martonnap.hu/

Amikor én még a művészeti suliba jártam, ott szó szerint életben tartották a magyar hagyományokat. Nemcsak beszéltek róla, s oktattak néprajzot, hanem az oktatási napokra eső ünnepeket rendre megtartották, hagyományos tevékenységeket végezve. Persze az ezeken való részvétel önkéntes volt, így csak a lelkes érdeklődőket, vagy a korgó hasúakat vonzotta. Mert ilyenkor bizony – aki bírt, s akart – hajnalban kelt, hogy megdagassza a teknőben kenyeret, majd ezt kisütötték a suli udvarán lévő búbos kemencében. Készült olykor lepény is. Vagy gombócot főztek, hagyományos ételeket, ólmot öntöttek a lányok, stb. Ez egy viszonylag kicsi iskola volt, kézműves szakmánként 10-15 tanulóval, egybeépítve a kollégiumával, s a kézműves műhelyeivel, körülötte egy kis botanikus kert sok-sok bambusszal, fenyőkülönlegességekkel, üvegházzal. Szép környezetben volt. Öröm volt oda járni.
Ezeket a hagyományokat szeretném én is – valamilyen módon – megőrizni, s legalább ismeret formájában továbbadni a gyermeke(i)mnek. Ha már kicsit nagyobb lesz, akkor aktívan is részt tud venni benne, már ami szokást – felszereltség híján - egyáltalán megtartunk. Persze kis változtatással is meg lehet emlékezni ezekről, nincs kőbe vésve…
Nem szeretem, hogy a mai világban a globalizáció hatására felpuhultak ezeknek az ünnepeknek a keretei, s főképp kapitalista megfontolásokból begyűrűznek az amerikai hagyományok, ünnepek, s így feledésbe merülnek a magyarok. Nem akarok összeesküvés-elméleteket gyártani, s továbbadni, de ne legyünk naivak! Szeretném, ha tudnátok, hogy ez pusztán marketing megfontolásból, s multinacionális cégek irányításával történik, hogy még több árut nyomjanak le a torkunkon.
Persze én is elgondolkoztam a tökfaragáson, mint jópofa, kreatív tevékenységen. Bár sokan ennek eredetével, jelentésével sincsenek tisztában. Ha valakit még behatóbban foglalkoztat, akkor keressen rá a töklámpásra, azaz angolul: jack-o’-lantern-re.
Tartsatok bigottnak, vagy konzervatívnak, bár inkább csak régimódi vagyok, de párommal beszélgetve róla, belátom, hogy nem akarom ezt, mint hagyományt átnyújtani a gyereknek. S nálunk még mindig a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékokat, holott nem vagyunk vallásosak. (A hit meg egy más tészta… Ennek ellenére hitem, istenem nekem is van, csak nem intézményesítem.)
Nem mintha nagy magyar lennék. Inkább liberálisnak vallom magam. /Mégha ódivatú kiadásban is. :)/ Csak épp érdekel a néprajz, s itt élek, ide születtem… Ezért szeretnék ezzel is foglalkozni kicsit, itt a blogon is. Hátha így tovább tarthatom életben, feléleszthetem kicsit ezeket a szokásokat.
Igaz nem vagyok vallásos, mert ünnepeink java része keresztény gyökerekből táplálkozik, amik meg a korábbi korok, vallások ünnepeit öltöztették új köntösbe… De ezek az ünnepeink már akkor is közel 1000 évesek, s így hagyománnyal bírnak.
Nos, akkor kerüljenek terítékre az aktuális ünnepeink, amikről – őszintén bevallom – nekem is apró képzavar él a fejemben. Ezért is foglalkoztat, gyűjtöttem össze magam is, hogy tanuljak belőle…

A Mindenszentek és a Halottak napja már egybeolvadt a közfelfogásban, pedig ez két különálló ünnep. Ezekhez az ünnepekhez kötődő szokásokat nem csak a hithű keresztények gyakorolják, már felekezeten kívüli ünnepkörré vált.

Október 31. – Halloween / Reformáció emléknapja

Október 31-e a protestánsoknál a reformáció ünnepe, emléknapja. Luther Márton Ágoston rendi szerzetes ekkor, szándékosan mindenszentek előtti este szögezte ki a wittenbergi templom kapujára 95 tételből álló tézisét a katolikus egyház megreformálásáról, abban a reményben, hogy másnap a misére igyekezvén sokan elolvassák üzenetét. Ez be is jött, s útjára indult a reformáció.
Az angolszászoknál a mindenszentek napját megelőző este, azaz október 31-e a halloween (All Hallow's Eve - „minden szent estéje”). Ugyanis a kelták újévüket (Samhain) ősszel, november 1-jén ünnepelték. Hitük szerint az elmúlt évben meghaltak lelkei ezen az éjszakán vándorolnak át a holtak birodalmába. A bűnösök lelke haláluk után „állatok” testében léteztek eddig a napig. Áldozatok bemutatásával igyekeztek kiengesztelni az isteneket, s könyörögni az elhunytak üdvösségéért. A kereszténység terjedésével, a 8. században III. Gergely pápa helyezte át a korábban május 13-án ünnepelt „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapját október 31-ére. IV. Gergely pápa november 1-jére helyezte át és egyetemes ünneppé tette. Írországban a kelta hagyományokra épülve ez az éjszaka All Hallow's Eve, „Mindenszentek éjszakája” nevet kapta, azaz a mindszentek előestéje. November első napja pedig maga az ünnepnap, All Saints' Day (All Hallow's Day, „Szentek napja”). De ez már sok helyütt összemosódott.

November 1. - Mindenszentek

Mindenszentek napja, ünnepe, röviden mindszent, keresztény ünnep, amelyet a katolikus egyházban, s a keresztény országokban november 1-jén, más egyházak (pl. ortodox) más napokra teszik. Mindenszentek a Halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje, s 2000 óta újfent munkaszüneti nap Magyarországon. A római katolikus hitrendszerben sok olyan szent, vértanú, megdicsőült lélek van, akikről a naptár nem emlékezik meg, őket ünneplik ekkor. Misét tartanak, s könyörögnek az elhunytak lelki üdvéért, sok helyütt akár 1-2 órán át is harangoznak.
A mindszentek a reformátusoknál, evangélikusoknál is elterjedt, de nem hivatalos ünnep.
Magyarországon sok oltárkép ábrázolja a mindenszenteket, valamint sok templomot szenteltek nekik. Több településnek adták a Mindszent nevet. Mindszenty József hercegprímás is az irántuk való tiszteletből vette fel e nevet.

November 2. – Halottak napja

A halottak napja, a halottakról való megemlékezés szokása sok vallásban, korban jelen van. A halottakról való gondoskodás igénye már az ősidőkben is fellelhető. A keresztények, katolikusok november 2-án tartják, Mindenszentek napját követően. Más egyházak máskor, pl. az ortodoxok több halottak napját is tartanak. Az ünnepekhez kötődő szokások széles körben élnek, a nem katolikusok, protestánsok, evangélikusok, anglikánok, egyéb vallási felekezetűek között is. Eredete az ókori Róma Feralia nevű ünnepére vezethető vissza. A katolikusok először 998-ban tartották meg., azzal a céllal, hogyha előző nap, Mindenszentek ünnepén az egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is emlékezzünk meg. Egyes felfogás szerint ennek köze lehetett a közeledő ezredfordulós világvége várakozásokhoz, s igyekeztek a halottakkal "jóban lenni”. Ekkor kezdtek gyertyát gyújtani a sírokon, hogy a "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat", s - talán a kelta hagyományok folytatásaként - könyörögtek a még nem üdvözültek lelki üdvéért. A november 2-i Halottak napja bevezetése Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048) ered. Ő vezette be a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban. A 11. században a clunyi bencések hatására széles körben elterjedt, s végül a 14. században Róma is elfogadta, s hivatalos ünnepé nyilvánította.
A halottak napján a katolikus egyház ünnepélyesen megemlékezik a tisztítótűzben szenvedő, bűnös lelkekről. Üdvözülésüket meggyorsíthatja az élők könyörgése. Gyakran mondott imádság a Halottak olvasója, amely Jézus öt sebének emlékére öt tizedből áll.

Szokások és hagyományok

Mindenszentekkor és halottak napján ma is élő szokás, hogy az emberek meglátogatják hozzátartozóik sírját, rendbe teszik, virágokkal díszítik fel, gyertyákat, mécseseket gyújtanak, s helyeznek el rajta. Magyarországon a 19. század elejétől, német hatásra terjedt el – nem csak katolikus körben - a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése.
A magyar népi kalendáriumban Mindenszentek a cselédfogadás, bíróválasztás, tanácsújítás napja volt és általános dologtiltó nap. Ezen a napon, de egyes helyeken egész héten („halottak hetében”) tiltott tevékenységek voltak a földmunkák, a répa és krumpli elvermelése, a varrás, mosás, takarítás, meszelés, az élelmiszernek, pl. a káposztának télire való eltétele, stb. Márton napjának, sőt az egész télnek rámutatónapja, amikor az aznapi időjárás alapján megjövendölték a telet: ha Mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik.
Mindenszentek napján, Báthori András bíboros halálának évfordulóján engesztelő körmenetet tartanak, arra a helyre, ahol Ördög Balázs és Nagy Kristály András 1599. november 3-án megölte.
A régi magyar népnyelvben halottak napja a lölkök napja, lelkeknek emlékezete nevet viselte. Régen a templom körül volt a temető, s akkori szokás szerint a temetésen, a templomajtóban, az elhunyt kívánsága szerint, vagy csak szokásból alamizsnát (kenyeret, kalácsot, bort, gyertyát) osztottak a szegényeknek, koldusoknak, félkegyelműeknek, az elhunytért való imádság fejében. Ez a szokás aztán megjelenik Halottak napja kapcsán is, Székelyföldön „Isten lepényét”, „halottak lepényét”, vagy Szegeden „Mindenszentök kalácsát”, vagy „kúdúskalácsot” osztottak a rászorulóknak, a tisztítótűzben égők lelki üdvéért való könyörgésre biztatva őket. Mikor 1800-as években a temetők kikerülnek a települések szélére, akkor az ételosztás is átkerül a temető bejáratához. Van ahol a szegények nevében szerveznek gyűjtést, miközben a lélekváltság harangját kongatják.

Hiedelmek, babonák

A Mindenszentek napján levágott cserfaágból időjárást jósoltak: ha az ág belül nedves volt, akkor lucskos, enyhébb télre, ha száraz volt, kemény hidegekre következtettek. Az a hiedelem járta, hogyha Mindenszentek napján hó esik, nem olvad el márciusig.
Bár a Mindenszentek napja pár száz évvel korábbi ünnep, mégis mint a Halottak napjának előestéje ment át a gyakorlatba. A régi, népi felfogás szerint a nap alkonyattól a következő nap alkonyatáig tart. Így Mindenszentek napjának estéjét a halottak estéjének is mondják. Ilyenkor országszerte 1, esetleg 2 óra hosszáig szólnak a harangok a halottak emlékezetére. Tápé népének hite szerint addig megpihenhetnek nem szenvednek tovább a lelkek a tisztítótűzben.
Hercegszántó hagyománya szerint a halottak sírjukból fölkelnek és a templomba mennek, amikor halottak estéjén az ő üdvösségükért harangoznak.
A székelyföldön egész kemencére való cipót sütnek, Isten lepényét és kiosztják a templom előtt álldogáló szegények között, akik ennek fejében a család elhunytaiért imádkoznak. Hitük szerint a halott hozzátartozó ilyenkor elmegy a kapujuk elé, és ha a szegényeknek nem adnak alamizsnát, akkor sírva távozik. Van ahol annyi cipót sütnek, ahány halottja van a családnak.
Ezen a napon néphit szerint hazalátogatnak a halottak, ezért sokhelyütt szokás volt, hogy kivilágították nekik a házat, hogy hazataláljanak, valamint éjszakára megterítettek az elhunyt hozzátartozóknak, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Az ételt azután koldusok, szegények közt osztották szét. Van ahol – szláv területeken - ezeket az ételeket a hozzátartozójuk sírjára teszik le.
A falusi nép régebben még vígságos torral is megemlékezett az elhunytakról.
Vadamos falucskában úgy hiszik, hogy mindenszentek éjszakáján az egész élő és elhalt rokonság összejön. Vacsora után az asztalt ezért nem szedik le, sőt meg is terítenek nekik. Zalaszentbalázson is otthagyják éjszakára a halottak számára a Mindenszentek rétesét meg a bort.
A gyertyagyújtás szokásának is vannak mágikus aspektusai, arra szolgál, hogy a sírjukból e napon kiszabadult lelkeket a gyertyaláng visszavezesse a helyükre, és ne kísértsenek.
Jellemző hiedelem, hogy aki halottak napján földmunkát végez, azon hóttetöm (atheroma, zsírdaganat) támad. Ebben nyilvánul meg a halottak, hazajáró lelkek haragjától való szorongás.
Budaörsi német eredetű babona szerint: aki a sírról virágot szakít, azt a halott elviszi.
Tápé babonája, hogy a halott sírjára helyezett égő gyertyát már nem szabad máséra áttenni, mert akkor annak a halottnak bűne, akinek sírjáról elvették a gyertyát, a másik lelkére száll át.
Göcsejben a Halottak hetében mosni sem volt szabad, vagy párolni, mert akkor a család halottja ezen a héten vízbe kerül vagy a ruha vizesedik meg rajta.
Ugyanezen elv nyilvánul meg abban a hiedelemben, hogy az ezen napon eltett, besózott káposzta meglágyul.
Tompán a legközelebbi hozzátartozók sírjáról összeszedik az elhervadt virágokat. Otthon kifőzik, és a vetőgabonát meglocsolják vele, mert ez megvédi az üszögtől.
Mikefa faluban halottak napja ünnepen diófalevelet szednek, és elteszik, hogy „a családtagok el ne tetvesedjenek”.

Remélem akad, aki végigolvassa és a kedvetekre való volt ez a kis gyűjtemény! :)

Ezeket az információkat a netről gyűjtöttem össze. Forrásul a következőket használtam:

WIKIPEDIA

Magyar Katolikus Lexikon
http://www.evangelikus.hu
http://www.szoboszlokepeskonyve.hu

Kép forrása: http://s296.photobucket.com/albums/mm174/KimiSunshine_photos/Vintage%20Illustrations/?action=view&current=1cheruborn004.jpg&mediafilter=images

Jelentem megvagyok. :) Mééég! Bár remélhetőleg meg is maradok. Kb. egy hónapja van csak netünk, de sajnos még nem voltam igazán olyan hangulatban, hogy írjak. Kicsit megroppant az egészségem, s az ugye ilyenkor ez az elsődleges… :( Nincs konkrét nagy bajom, inkább sok kicsi, amik azért így összegződve megnyomják az embert. De azért már alakulok, gyógyulok… Amíg nem voltam jelen a blogon nem sokat, de valamennyit azért alkottam, s ezeket szépen, apránként bemutatom nektek.
Kezdjük az ígért szülinapi ajándékokkal. Igaz, nem tegnap volt, de ezekről van készen, kéznél képek.
Kis tündérkiegészítőket készítettem az én kis 2 éves manómnak. Varázspálcát, hajpántot, s aranyfestéssel ellátott szaténszárnyakat. (Persze mást is kapott, de azokat nem én készítettem.) Sajnos a szárnyak nagyon rosszul sikerültek. Nem a Tilda-féle tömött angyalszárnyakat varrtam meg, hanem csak úgy, a saját fejem után… Nem tettem bele drótmerevítést, azt hittem a felmosórongy majd szép tartást ad neki. Hát nem. Így ezzel nem is dicsekszem inkább. A másik kettőről a képek:

Olyan aranyosan léggitározik az alsó képen. :) A háttérben meg az a béka! :D Bocsi, de elfogult vagyok. :)