2010. október 29., péntek
Természetesen nem akkora tragédia, mint amekkora az iszapkatasztrófa áldozatait érte… Csak az én kis életemben, zárt világomban jelentős esemény. Persze – mondhatjátok: ennél nagyobb gondom sose legyen! :) De baleset érte a kis varrógépem, s ezen keresztül engem is.
Murphy törvénye dolgozik rendesen a házban. Csak a szokásos... Megadta magát a mosógépünk (az új használt). Öröm az ürömben, hogy a régebbi, de jótól még nem váltunk meg. Így lecserélésre került, – mit ad isten – az újabb dugulás elhárításával egyidejűleg. Mivel dugulás volt, nem szivattyúztam le a vizet a program során leállt gépből. A varrógépem a mosókonyha-konyha-műhely hármas funkciót ellátó, jelenleg (kályha híján) fűtetlen helyiségben várt sorsára a földön. A sorból kiállított mosógépet rossz helyre rakták, a rongyos szekrénykém elé. Én meg felgyűrtem a pulcsit a karomon, s nekiveselkedtem arrébb tenni. Közben leugrott a cső, s elkezdett buzogni belőle a koszos lé, naná, hogy a varrógép felé. Egy sikolyom kíséretében megjelenő férjem gyorsan, s hősiesen felkapta, még mielőtt komolyabb fürdőt vehetett volna. Megnyugodtam. Letörölgettem, s reménykedtem, hogy nem érte víz. Amúgy is pont mai tervem volt, hogy behozom a fűtött szobába, még a fagy előtt, s inkább egy zárható szekrényben tárolom, míg újra elé nem ülhetek végre.
Valószínűleg miközben törölgettem elmozdítottam a táska kis csapjait, ami a borítást a jelentős súlyt képviselő, szinte tömör vas gépecskén tartotta. Egy hirtelen mozdulattal megemeltem, s elindultam… volna. A gép engedelmeskedett a gravitációnak és két lábbujjamon megpattanva folytatta rövid röppályáját a konyhában, ahol csak szimpla betonpadló van. Most még nem tudom, hogy eltört-e a gép, s a lábbujjaim is? Esélyes. Utóbbit mozgatni nem tudom, jegelem. Előbbit még nem próbáltam ki. Kapott egy nagy ütést, s ráadásul pont a motorján landolt. Külsérelmi nyomok vannak, de azok nem jelentősek. Bele még nem látok… Mindenesetre a gépem elvesztésének esélye jobban fáj, mint a lábam. Bár az is, nagyon. :(
Ezért nem szabad ragaszkodni semmihez. Az élet kiszámíthatatlan. Semmi komoly értékre ne gondoljatok a gép kapcsán. Még csak a típusszámát sem tudom. Kb. 30 éves, régi táska-Singer. Ennyi áll rajta: „Ein produkt von Singer Merritt” :) Csak egyenest, s cikk-cakkot tud... tudott? De elég csendes, s megbízható. Amennyit én varrok, egyenlőre nem is kell komolyabb. Nem sokat ér. Inkább csak érzelmi értéke van, nekem… Első kis gépem, örököltük. Ráadásul pont egy hete halt meg a nagynéném, akitől… :( A sors fintora?
Kép forrása: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Xlgqrp1-Fp7CGhVHIfGMDUv-2uIB3c4h1MezT6Zr7_BKJR63aowZ3kavucCV1x1MX5Prv-RHWuu8KJbRDQNqDy73VumOfw7PZdAd6B-dn2qQzHLXK09G4kVqfHniDr5ehMZRcDTB9YU/s1600/GirlBaby.jpg
Természetesen nem akkora tragédia, mint amekkora az iszapkatasztrófa áldozatait érte… Csak az én kis életemben, zárt világomban jelentős esemény. Persze – mondhatjátok: ennél nagyobb gondom sose legyen! :) De baleset érte a kis varrógépem, s ezen keresztül engem is.Murphy törvénye dolgozik rendesen a házban. Csak a szokásos... Megadta magát a mosógépünk (az új használt). Öröm az ürömben, hogy a régebbi, de jótól még nem váltunk meg. Így lecserélésre került, – mit ad isten – az újabb dugulás elhárításával egyidejűleg. Mivel dugulás volt, nem szivattyúztam le a vizet a program során leállt gépből. A varrógépem a mosókonyha-konyha-műhely hármas funkciót ellátó, jelenleg (kályha híján) fűtetlen helyiségben várt sorsára a földön. A sorból kiállított mosógépet rossz helyre rakták, a rongyos szekrénykém elé. Én meg felgyűrtem a pulcsit a karomon, s nekiveselkedtem arrébb tenni. Közben leugrott a cső, s elkezdett buzogni belőle a koszos lé, naná, hogy a varrógép felé. Egy sikolyom kíséretében megjelenő férjem gyorsan, s hősiesen felkapta, még mielőtt komolyabb fürdőt vehetett volna. Megnyugodtam. Letörölgettem, s reménykedtem, hogy nem érte víz. Amúgy is pont mai tervem volt, hogy behozom a fűtött szobába, még a fagy előtt, s inkább egy zárható szekrényben tárolom, míg újra elé nem ülhetek végre.
Valószínűleg miközben törölgettem elmozdítottam a táska kis csapjait, ami a borítást a jelentős súlyt képviselő, szinte tömör vas gépecskén tartotta. Egy hirtelen mozdulattal megemeltem, s elindultam… volna. A gép engedelmeskedett a gravitációnak és két lábbujjamon megpattanva folytatta rövid röppályáját a konyhában, ahol csak szimpla betonpadló van. Most még nem tudom, hogy eltört-e a gép, s a lábbujjaim is? Esélyes. Utóbbit mozgatni nem tudom, jegelem. Előbbit még nem próbáltam ki. Kapott egy nagy ütést, s ráadásul pont a motorján landolt. Külsérelmi nyomok vannak, de azok nem jelentősek. Bele még nem látok… Mindenesetre a gépem elvesztésének esélye jobban fáj, mint a lábam. Bár az is, nagyon. :(
Ezért nem szabad ragaszkodni semmihez. Az élet kiszámíthatatlan. Semmi komoly értékre ne gondoljatok a gép kapcsán. Még csak a típusszámát sem tudom. Kb. 30 éves, régi táska-Singer. Ennyi áll rajta: „Ein produkt von Singer Merritt” :) Csak egyenest, s cikk-cakkot tud... tudott? De elég csendes, s megbízható. Amennyit én varrok, egyenlőre nem is kell komolyabb. Nem sokat ér. Inkább csak érzelmi értéke van, nekem… Első kis gépem, örököltük. Ráadásul pont egy hete halt meg a nagynéném, akitől… :( A sors fintora?
Kép forrása: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Xlgqrp1-Fp7CGhVHIfGMDUv-2uIB3c4h1MezT6Zr7_BKJR63aowZ3kavucCV1x1MX5Prv-RHWuu8KJbRDQNqDy73VumOfw7PZdAd6B-dn2qQzHLXK09G4kVqfHniDr5ehMZRcDTB9YU/s1600/GirlBaby.jpg
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
4 megjegyzés:
:-((( Jobbulást Neked és a gépednek!
Á, eennyi baj együtt, ez már sok! Most már csak jobb jöhet.
grrr.... jobbulást, mielőbb!
Én is megfigyeltem már, hogy vannak napok, amikor a dolgok lavinaszerűen fordulnak rosszra... aztán más napokon meg pont így jóra - ilyen utóbbiakat kívánok!
Majd írj, hogy mi van a géppel!:-)
Köszönöm lányok. Jól esik a törődés. :) A lábujjam csúnya ugyan, de nem tört el, szerencsére. Sajnos - tegnap egész nap oda voltunk - , nem volt időm, s alkalmam, hogy tüzetesebben megnézzem a gépem. Mivel szétesett, így legalább egy fél óra zavartalan nyugalom kéne, hogy megtehessem. Na, majd délután, ha a gyerek alszik! Ha alszik?! (Mostanság nem mindig.:()
Megjegyzés küldése