Játék, nyeremény, díj

2010. április 27., kedd
megjegyzés (0)

Az elmúlt héten többször is elcsábultam a blogjátékok irányában. Játszottam Bemkánál Kócos Katáért. És…. NYERTEM!
Meg is érkezett a kis szöszke leányzó, aki nálunk nem zacskó-, hanem pelenkatartó szerepét fogja betölteni. Igaz, van egy házas pelustartónk, abba majd kényelmesen elfér a krém, meg a kendő. Így már házikója is van a kis borzas babának. :) Kislányom reakciója, mikor meglátta: „Kié ba…?” (Kié baba?), s aztán magáévá tette. Számára egyértelmű, hogy az övé. :)
Valamint kaptam egy díjat. Meg kell mondjam őszintén, hogy én nem élek az ilyenekkel. :) Igaz, ez az első, amit egyáltalán kaptam. Nem mondom, hogy nem esik jól, mert akkor hazudnék. Nem is akarok hálátlannak tűnni, de nekem valahogy ezek a díjak nem a szívem csücskei. S eszemben sincs bárkit megsérteni/megbántani! De én ilyen vagyok. Nekem jobban esik, s számomra teljesen kielégítő (nem félreérteni!), ha valakinek valami tetszik, akkor hagy egy megjegyzést. Akkor is, ha nem. A normálisan megindokolt negatív kritikából is sokat lehet tanulni. Lehet elsőre nem örül neki az ember, de ha a bogár már benn csücsül a fülben, legalább elgondolkozik rajta! S ezt nem azért írtam le, hogy megbántsam azt, aki egy ilyen kedves gesztust nyújt felém, vagy kellemetlen szituációba hozzam. Csak azért, hogy a jövőben az esetleges ilyen díjazáskor kapja az, aki igazán értékeli, s továbbadja. :)

NYEREMÉNYJÁTÉK

2010. április 19., hétfő
megjegyzés (2)

Gyönyörű fonalak nyerhetők! Ha meg se próbálom, nem is nyerhetek, ugye? Így én is beszállok a játékba, hátha...

A játék feltétele, hogy ezeket az információkat elhelyezem. Kis ingyen reklám. :) Nyugodtan próbáljátok meg Ti is! /De úgyis én fogok nyerni! :D Áhhh - szép is lenne! :) /

Tedd ki a blogodba a barika.hu linkjét és az itt látható bannert



Regisztrálj a levendula fórumra, ha még nem tetted, mert ott sok hasznos infót megtalálsz az általunk forgalmazott termékekről, képeket láthatsz, véleményeket olvashatsz.
Írd ki a blogodban ezeket a feltételeket és linkeld nekünk a Levendulán, itt majd várd a sorsolást ;)

NYEREMÉNY:
500 g (5 motring) általad választott fonal (yarundyed)

JÁTÉK HATÁRIDEJE:
2010. április 30. 24:00

Horgoltam magamnak...

2010. április 18., vasárnap
megjegyzés (3)

Horgoltam magamnak egy univerzális hajpántot, ez alapján a leírás alapján. Köszönöm Martanak a szuper mintát. :) Érdemes a blogjában körülnézni! Nemcsak a munkái, a kedves, szívvel-lélekkel hozzáállása is tetszik.
Univerzális, mert nem csak hajba rakható, hanem akár nyaklánc gyanánt nyakban, vagy bevállalósabbak akár Jumurdzsákosan is hordható. :)

Horgoltam másnak is, a Horgo-blog jótékonysági felhívására is két blokkot. Kicsit csálék. Hátha az összedolgozásnál azért kisimulnak. Remélem azért hasznát tudják majd venni nekik! Egyébként mától én is Horgo-blog tag vagyok. :)

Valamint van jó hírem. Végre kisütött a nap. Persze nem csak ez az, hanem, hogy végre valahára van normális fényképezőgépem! Halleluja! :D Már csak meg kellene tanulni profin bánni vele! :) (Egyébként már a kész mamababám is azzal fotóztam le, csak elfelejtettem írni.)

Spontán öröm

2010. április 16., péntek
megjegyzés (2)

FIGYELEM!!! Hangulatjavító képek következnek. Emlékeztek a múltkor turkált sok maskarára? A minap tartottunk egy spontán jelmezbált. Ott volt egy tejfelesszájú Bobby, Robin Hood kislány változata, Superwomen, azazhogyinkább Wonderwomen /hangban tuti ott van a kishölgy, amikor visít! :)/, s Jack Sparrow kapitány nőimitátorként. :D

…és egy maréknyi

2010. április 15., csütörtök
megjegyzés (6)

Mikor tegnap hazajöttem egy mandarinillatú boríték fogadott. Azért lett „megszagosítva” a küldemény, mert a feladója dohányzik. Azidáig nem tudtam ezt róla, míg egy korábbi gurulós küldeményen meg nem éreztem. S mivel ezt szóvá tettem, de nem tudva ki volt a három hölgy közül – no nem mintha zavart volna, csak megcsapta az orrom -, így a következőt megillatosította nekem. :) Azt hiszem ebből is kitűnik az a sok szeretet, törődés, s kedvesség, ami ebből nemmindennapi hölgyből árad. A küldemény pedig az ÉN gurulós babám volt. Már korábban említettem itt, hogy részt veszek ebben a játékban. A játék lényege, hogy egy pucér babatestet indítasz útnak, s készen tér vissza hozzád, hajjal, arccal, ruhában. Persze mindvégig a titok sűrű homálya lengi körül a készülődő művet.
Az én UFO-m, azaz befejezetlen babám így nézett ki.
A karja mozgatható. S nem bírtam ellenállni, hogy ne kerítsek jó nagy feneket neki! :) Az a dudor az állán meg nem strumma, hanem áll akart lenni. :D Én egy kissé csálélábú balerinát (mivel kissé csípőficamosra sikeredett, s látom, ezt a többiek is észrevették :D), vagy valami fiatal fruskát láttam bele. (Talán egyszer majd elkészítem a saját verziómat. Már látom, hogy min, s hogyan alakítsak hozzá.)
Ezt gurítottam tovább Szerikának, aki egy fodrászt megszégyenítő hajkölteményt varázsolt rá. Majd Ezkriszti arcot öltött neki, szándékosan elhagyva a száját, s így olyan „karakterré” formálva, ami átalakulásra képes, amibe mindenki – fejben kiegészítve - azt a figurát, vagy akár ismerőst, rokont látja bele, akit csak akar. A szépen megvarrt, részleteiben is kimunkált ruhába Stiglinc öltöztette fel. Tőle gurult aztán haza, hozzám, egy szép ajándék anyag kíséretében, amit a baba mögött láthattok.
Hogy értsétek, hogy miért akkora durranás számomra ez a baba… Ami nem tudom, hogy még kiérdemli-e a baba jelzőt, hisz jócskán túlkoros… :) Amikor megláttam, akkor egy kicsit szíven ütött. Ahogy néztem a haját, de főképp a ruháját, elkezdett motoszkálni bennem valami. Gyorsan felütöttem a fotóalbumot, s ezt a „hölgyet” találtam. Tisztességben megőszült haját sosem festette, büszkén viselte rizsporos tincseit, kontyba szedve. A haja olyan volt, mint a legfinomabb selyemszál. Imádott kézimunkázni. Végtelenül kedves, s türelmes volt. Hosszú, dolgos élete alatt tíz gyermeket hozott a világra, hármat eltemetett, hetet felnevelt, kitaníttatott, szakmát adott a kezükbe. Mind tisztes, dolgos, családos emberré vált. Átélt 2 világháborút, 2 forradalmat, 2 nagyobb földrengést. S élete végéig hímzett. 87 évesen ment el. Ő volt a nagymamám. :)
A képen olyan 85 körül van, s a kedvenc barna, virágos otthonkáját viseli. Ugye milyen megdöbbentő a hasonlóság! :) Pedig eszembe sem jutott a baba varrása közben… De azért gyakran gondolok rá. Hiszem, hogy van közös tudat! Lám… :)
Itt is szívből köszönöm nektek „Lányok”! :) Van egy igazi, egyedi, mandarinillatú textil nagymamám! Majd megmutathatom a kislányomnak a képekkel együtt, hogy lám ilyen volt dédimama, miközben mesélek róla! :) Azóta már megkérdezte, a képet látva, hogy „Ki ez?” A szívem facsarodik bele. S meséltem róla. Nem először, de mivel picurka, arra nem emlékszik. :)
Mert vannak hétköznapi hősök. Számomra a nagymamám ilyen. S szeretném megőrizni tovatűnő alakját, továbbörökíteni a családi legendákat. Nem lesz nehéz, mert 80 évesen kezdett naplót írni: „Önérzett raz” címen, cirkalmas betűkkel, 4 elemis háttérrel, ami akkor már régen messze volt. S szerencsére megvan. Bár az a napló kész horrorregény! Pedig csak csupa megtörtént esetet jegyez fel benne. De kiérdemelne egy 18-as karikát. Gyerekeknek csak erősen cenzúrázva adható tovább. Bár, ha a Grimm mesékre gondolok… :)
Ebben már az első oldalakon annyi vér folyik, hogy egy kisebb vérbankot megtöltene. Elég hátborzongató. Pl. amiért nagymamám apja, a dédapám szólt az embereknek, hogy ne egyék meg a fizetségül kapott penészes szalonnát, mert lebetegszenek - elvitették a csendőrökkel, s az őrszobán véresre verték a talpát, majd visszavitték, s beállították dolgozni. Úgy a harmadik oldalon meg egy lányról emlékezik meg, aki elindult a közeli településre pántlikát venni a másnapi menyegzőjére. Hazafelé menet két csendőrbe botlott, akik megerőszakolták, s megölték, s megpróbálták eltusolni. Részletekbe menően írja le az ilyen eseményeket. S ezek csak apró szemelvények voltak!
Gyakran elfelejtkezünk róla, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen „kényelmes” korba születtünk. Azt hisszük, hogy most rossz sorunk van. De akárhogyis, azért régen sokkal nehezebb volt. Az a századelei, békeidőbeli élet, amire oly szívetmelengető nosztalgiával gondolunk csak egy kiváltságos réteg tagjainak adatott meg. A többiek mindennap a létfenntartásért vívták gyötrelmes harcukat.
Egy biztos, tegnap már történt VALAMI, amiért hálás lehetek. :)

Egy csipetnyi nosztalgia

megjegyzés (2)

Igen egy csipetnyi, hisz már elmúlt húsvét. Egy kis villanás a múltból. Aznap Földanyát is meglocsolták, s két csöppnyi lányka megállt, hogy rácsodálkozzon. :)

S az állatkák fogadtatása. Íme:

Unokahugi a vakvéletlennek köszönhetően összeöltözött a báránykájával. :)

Csöppöm meg sem állt egész nap, így csak a délutáni szunya után tudtam lencsevégre kapni a nyulával. Az a rongydarab annyi szeretet meg ölelést, puszit kapott, hogy már kezdtem féltékeny lenni. :) Még másnap sem vált unalmassá a nyuszi. Ezt látni felér bármilyen dicsérő szóval! :)

Húsvét

2010. április 4., vasárnap
megjegyzés (4)

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!


Nos elkészült a kislányomnak húsvéti ajándéknak szánt Tilda-nyuszi. De aztán készült egy bárányka is (mondanom sem kell, hogy szintén Tilda) az unokahúgomnak. Holnap hozza nekik a Nyuszi. :) Kíváncsi leszek nagyon a fogadtatásra! Alig várom!
Kívételesen nem akarok hosszadalmasan csacsogni. Beszéljenek inkább a képek. /Sajnos nincs kertem, ahol szép képeket készíthetnék, de rögtönöztem egyet a szobába. :) Normális fotómasinám sincs még, ezért ilyen minőségűek a képek. :(/
A horgolt sapi, s a kiscipők sk. A ruhához sem volt szabásminta. Ötletszerűen alakult, úgy, mint a többi. A szoknyarész egy csipkés szegélyű pizsama-felső ujja. De egyébként a lila csíkos mind abból a pizsamából van. A nyúl többi része pedig vászonszalvéta. Bari pedig frotír (ez történetesen méterárus) + párnahuzat és szintén vászonszalvéta. A ruha tépőzárral záródik, a filcvirágok alatt, hogy öltöztethető legyen. Bugyogója nincs. Nem kizárt, hogy később lesz neki. :)
Ui.: A tappancson változtattam, mert nekem úgy nyúl a nyúl, ha van min állnia. :) /No és persze a nyúlnak nyúlcipő dukál! ;)/ Első kísérleti tömésem után még meg is állt a lábacskáin, de aztán keményebbre tömtem, mert túl lazának találtatott. Most, hogy nagyobb a bendő, már erősen imbolyog. Mindenesetre hatalmas tappancsokat kerítettem neki, "hímzettet". Majd később lefotózom, mert most elfelejtettem.


Ez pedig a tavaly húsvéti ajándékom volt az unokaöcsémnak: tojásgyűjtő, nyuszis tarisznya. Répával záródik. No persze farkincája is van. :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...