2010. október 29., péntek
megjegyzés (4)
Természetesen nem akkora tragédia, mint amekkora az iszapkatasztrófa áldozatait érte… Csak az én kis életemben, zárt világomban jelentős esemény. Persze – mondhatjátok: ennél nagyobb gondom sose legyen! :) De baleset érte a kis varrógépem, s ezen keresztül engem is.
Murphy törvénye dolgozik rendesen a házban. Csak a szokásos... Megadta magát a mosógépünk (az új használt). Öröm az ürömben, hogy a régebbi, de jótól még nem váltunk meg. Így lecserélésre került, – mit ad isten – az újabb dugulás elhárításával egyidejűleg. Mivel dugulás volt, nem szivattyúztam le a vizet a program során leállt gépből. A varrógépem a mosókonyha-konyha-műhely hármas funkciót ellátó, jelenleg (kályha híján) fűtetlen helyiségben várt sorsára a földön. A sorból kiállított mosógépet rossz helyre rakták, a rongyos szekrénykém elé. Én meg felgyűrtem a pulcsit a karomon, s nekiveselkedtem arrébb tenni. Közben leugrott a cső, s elkezdett buzogni belőle a koszos lé, naná, hogy a varrógép felé. Egy sikolyom kíséretében megjelenő férjem gyorsan, s hősiesen felkapta, még mielőtt komolyabb fürdőt vehetett volna. Megnyugodtam. Letörölgettem, s reménykedtem, hogy nem érte víz. Amúgy is pont mai tervem volt, hogy behozom a fűtött szobába, még a fagy előtt, s inkább egy zárható szekrényben tárolom, míg újra elé nem ülhetek végre.
Valószínűleg miközben törölgettem elmozdítottam a táska kis csapjait, ami a borítást a jelentős súlyt képviselő, szinte tömör vas gépecskén tartotta. Egy hirtelen mozdulattal megemeltem, s elindultam… volna. A gép engedelmeskedett a gravitációnak és két lábbujjamon megpattanva folytatta rövid röppályáját a konyhában, ahol csak szimpla betonpadló van. Most még nem tudom, hogy eltört-e a gép, s a lábbujjaim is? Esélyes. Utóbbit mozgatni nem tudom, jegelem. Előbbit még nem próbáltam ki. Kapott egy nagy ütést, s ráadásul pont a motorján landolt. Külsérelmi nyomok vannak, de azok nem jelentősek. Bele még nem látok… Mindenesetre a gépem elvesztésének esélye jobban fáj, mint a lábam. Bár az is, nagyon. :(
Ezért nem szabad ragaszkodni semmihez. Az élet kiszámíthatatlan. Semmi komoly értékre ne gondoljatok a gép kapcsán. Még csak a típusszámát sem tudom. Kb. 30 éves, régi táska-Singer. Ennyi áll rajta: „Ein produkt von Singer Merritt” :) Csak egyenest, s cikk-cakkot tud... tudott? De elég csendes, s megbízható. Amennyit én varrok, egyenlőre nem is kell komolyabb. Nem sokat ér. Inkább csak érzelmi értéke van, nekem… Első kis gépem, örököltük. Ráadásul pont egy hete halt meg a nagynéném, akitől… :( A sors fintora?
Kép forrása: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Xlgqrp1-Fp7CGhVHIfGMDUv-2uIB3c4h1MezT6Zr7_BKJR63aowZ3kavucCV1x1MX5Prv-RHWuu8KJbRDQNqDy73VumOfw7PZdAd6B-dn2qQzHLXK09G4kVqfHniDr5ehMZRcDTB9YU/s1600/GirlBaby.jpg
Természetesen nem akkora tragédia, mint amekkora az iszapkatasztrófa áldozatait érte… Csak az én kis életemben, zárt világomban jelentős esemény. Persze – mondhatjátok: ennél nagyobb gondom sose legyen! :) De baleset érte a kis varrógépem, s ezen keresztül engem is.Murphy törvénye dolgozik rendesen a házban. Csak a szokásos... Megadta magát a mosógépünk (az új használt). Öröm az ürömben, hogy a régebbi, de jótól még nem váltunk meg. Így lecserélésre került, – mit ad isten – az újabb dugulás elhárításával egyidejűleg. Mivel dugulás volt, nem szivattyúztam le a vizet a program során leállt gépből. A varrógépem a mosókonyha-konyha-műhely hármas funkciót ellátó, jelenleg (kályha híján) fűtetlen helyiségben várt sorsára a földön. A sorból kiállított mosógépet rossz helyre rakták, a rongyos szekrénykém elé. Én meg felgyűrtem a pulcsit a karomon, s nekiveselkedtem arrébb tenni. Közben leugrott a cső, s elkezdett buzogni belőle a koszos lé, naná, hogy a varrógép felé. Egy sikolyom kíséretében megjelenő férjem gyorsan, s hősiesen felkapta, még mielőtt komolyabb fürdőt vehetett volna. Megnyugodtam. Letörölgettem, s reménykedtem, hogy nem érte víz. Amúgy is pont mai tervem volt, hogy behozom a fűtött szobába, még a fagy előtt, s inkább egy zárható szekrényben tárolom, míg újra elé nem ülhetek végre.
Valószínűleg miközben törölgettem elmozdítottam a táska kis csapjait, ami a borítást a jelentős súlyt képviselő, szinte tömör vas gépecskén tartotta. Egy hirtelen mozdulattal megemeltem, s elindultam… volna. A gép engedelmeskedett a gravitációnak és két lábbujjamon megpattanva folytatta rövid röppályáját a konyhában, ahol csak szimpla betonpadló van. Most még nem tudom, hogy eltört-e a gép, s a lábbujjaim is? Esélyes. Utóbbit mozgatni nem tudom, jegelem. Előbbit még nem próbáltam ki. Kapott egy nagy ütést, s ráadásul pont a motorján landolt. Külsérelmi nyomok vannak, de azok nem jelentősek. Bele még nem látok… Mindenesetre a gépem elvesztésének esélye jobban fáj, mint a lábam. Bár az is, nagyon. :(
Ezért nem szabad ragaszkodni semmihez. Az élet kiszámíthatatlan. Semmi komoly értékre ne gondoljatok a gép kapcsán. Még csak a típusszámát sem tudom. Kb. 30 éves, régi táska-Singer. Ennyi áll rajta: „Ein produkt von Singer Merritt” :) Csak egyenest, s cikk-cakkot tud... tudott? De elég csendes, s megbízható. Amennyit én varrok, egyenlőre nem is kell komolyabb. Nem sokat ér. Inkább csak érzelmi értéke van, nekem… Első kis gépem, örököltük. Ráadásul pont egy hete halt meg a nagynéném, akitől… :( A sors fintora?
Kép forrása: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Xlgqrp1-Fp7CGhVHIfGMDUv-2uIB3c4h1MezT6Zr7_BKJR63aowZ3kavucCV1x1MX5Prv-RHWuu8KJbRDQNqDy73VumOfw7PZdAd6B-dn2qQzHLXK09G4kVqfHniDr5ehMZRcDTB9YU/s1600/GirlBaby.jpg
2010. október 28., csütörtök
megjegyzés (2)
Jelentem megvagyok. :) Mééég! Bár remélhetőleg meg is maradok. Kb. egy hónapja van csak netünk, de sajnos még nem voltam igazán olyan hangulatban, hogy írjak. Kicsit megroppant az egészségem, s az ugye ilyenkor ez az elsődleges… :( Nincs konkrét nagy bajom, inkább sok kicsi, amik azért így összegződve megnyomják az embert. De azért már alakulok, gyógyulok… Amíg nem voltam jelen a blogon nem sokat, de valamennyit azért alkottam, s ezeket szépen, apránként bemutatom nektek.
Kezdjük az ígért szülinapi ajándékokkal. Igaz, nem tegnap volt, de ezekről van készen, kéznél képek.
Kis tündérkiegészítőket készítettem az én kis 2 éves manómnak. Varázspálcát, hajpántot, s aranyfestéssel ellátott szaténszárnyakat. (Persze mást is kapott, de azokat nem én készítettem.) Sajnos a szárnyak nagyon rosszul sikerültek. Nem a Tilda-féle tömött angyalszárnyakat varrtam meg, hanem csak úgy, a saját fejem után… Nem tettem bele drótmerevítést, azt hittem a felmosórongy majd szép tartást ad neki. Hát nem. Így ezzel nem is dicsekszem inkább. A másik kettőről a képek:
Olyan aranyosan léggitározik az alsó képen. :) A háttérben meg az a béka! :D Bocsi, de elfogult vagyok. :)
2010. szeptember 13., hétfő
megjegyzés (0)
Csak bekandikálok gyorsan (kölcsönnetről), s jelentem - ha esetleg valaki hiányolna -, hogy még vagyok, csak netem nincs még. Elköltöztünk. Nem ment zökkenőmentesen. Már két vízvezetékszerelőt is eltartunk. Az elmúlt két hétben kétszer volt duguláselhárítás, meg azt is ki kellett javítani, amit az első elbarmolt.... A szakik már lassan egymásnak csinálják a munkát. De a mostani bácsi jónak ígérkezik. Megtartjuk! (Remélem csak jó emlékezetemben, mert nem örülnék, ha lenne még valami gebasz.) Aki már találkozott régnemlakott lakással, s igyekezett lakhatóvá tenni, az talán tudja, hogy gyakran a felújítás komplikáltabb, mint egy új ház építése... Férjem gyomorfekélyt kapott, meg egy hét pihenőt a belen, én meg cirka 8 kilótól szabadultam meg szinte egy hónap alatt. A poén az, hogy se nem diétáztam, se nem sportoltam. Ez az öröm az ürömben. Mert - bevallom - van miből még... Ezek mennek erre, meg a bárányfelhők. De legalább a gyerek az örül, mert van végre udvar. Be se lehet onnan kergetni a kis drágát. Meg már reggel még ki se mászik szinte az ágyból, de már menne ki. Végülis főként ezért csináljuk! Csak legyen még jó idő! :) Varrógéphez amúgy még nem nyúltam mióta ott lakunk, kivéve, mikor a kiáradó szennylétől mentettem. De talán, ha végre a könyvek is elhagyják a dobozvárost, akkor jut már egy kis időm kontárkodni! :)
2010. augusztus 15., vasárnap
megjegyzés (1)
Egy csomó mindent készítettem, csak iszonyatosan lusta vagyok fotózni. Így meg nincs értelme írni róluk, ha nem láthatjátok. :) Nem is tudom mikor valósítom meg a lefényképezésüket… Finishbe érkezik a költözködésünk. Meszelés utolsó stádiumban. Aztán egy nagyvolumenű takarítás következik. Aztán mindent kockásítani. Az új helyen berendezkedni, belakni, gazolni kismilliót… Szóval nem is tudom, hogy a közeljövőben lesz-e időm, kedvem csinálni valamit is ezeken felül.
De úgy tűnik augusztus a blogjátékok hónapja. Hát akkor miért ne játszanánk? Mégpedig a következőkön:
Az első Cseresznyéslánynál:
Határidő: 2010. augusztus 17. dél
Nyeremény: tetszőlegesen választható
Második Cinellánál:
Határidő: 2010. augusztus 15. dél (Még éppen!)
Nyeremény: képen látható
Harmadik Szegusznál
Határidő: 2010. augusztus 20. éjfél
Nyeremény: képen látható
Drukkoljatok, hogy nyerjek is! :)
2010. augusztus 2., hétfő
megjegyzés (3)
A többi horgolmányom nagyrészéhez csak egy-két befejező mozdulat hiányzik. Hamarosan láthatók azokról is képek!
S engedjétek meg, hogy itt is felköszöntsem a kislánykámat, becenevén Prüntyőkét, aki tegnap volt 2 esztendős.
A képeken 5 percesen és tegnap, ahogy a kis motorjával - ami az utóbbi időben a fenekéhez van nőve -, becsörtetett a bulijára, ahol is a 3,5 éves unokatestvérétől máris egy ilyen csodaszép csokrot kapott. Persze készítettem is ajándékot neki a készen kaphatóakon kívül, de még nincs róluk normális kép. Mondom, nagyon amatőr vagyok! :)
Készült torta is, ami egy nagyon gyors, gyümölcsös darab, kész alapanyagokból összedobva. Nagyon gyenge cukrász vagyok, ezért inkább a biztosra mentem. :) Egyébként Elmo-ra (egyik kedvenc mesefigurára) akart hasonlítani, de csak nagyon nagy jóindulattal mondható rá… :D Jellemzően csak egy kép készült a „műről”, az is aprítás közben. Ez most nem az én saram, mert én épp szervíroztam. Azt hiszem az egész családra ráférne egy jó kis fotós tanfolyam. :)
Elég nagy inaktív korszakon vagyok túl. De újra forog a gépezet, azazhogy csak a horgolótű a kezemben. Mert mostanság inkább horgolgatok. Bár már megint elajándékoztam úgy egy darabot, hogy még csak le se fotóztam. :( Hiába, nem megy ez még nekem. Mármint a dokumentálás. Egy kis kagylómintás, gyönggyel egybehorgolt telefontok volt, királykék akrilfonalból. Muszáj voltam kipróbálni, hogy hogyan lehet gyönggyel horgolni! Nem nagy ördöngösség, csak egy kis odafigyelést, meg előkészítést igényel. Előzetesen fel kell fűzni a gyöngyöket a fonalra, s horgolás közben mindig hátrább tologatni őket, amikor csak simán horgolunk, majd behúzni egy-egy gyöngyöt oda, ahova szeretném, s ugyanúgy horgolni, ahogy egyébként szokás. Ha esetleg úgy adódik, hogy le tudom fotózni, majd megteszem. Itt egy darab, amiről már készítettem képet. Ez egy esküvőre készült képeslap, amire hivatalosak voltunk két hete. Fehér csipkehorgoláshoz használatos fonalból, fehér bőrkartonra ragasztva.
A többi horgolmányom nagyrészéhez csak egy-két befejező mozdulat hiányzik. Hamarosan láthatók azokról is képek!S engedjétek meg, hogy itt is felköszöntsem a kislánykámat, becenevén Prüntyőkét, aki tegnap volt 2 esztendős.
NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT CSÖPPÖM! :)
A képeken 5 percesen és tegnap, ahogy a kis motorjával - ami az utóbbi időben a fenekéhez van nőve -, becsörtetett a bulijára, ahol is a 3,5 éves unokatestvérétől máris egy ilyen csodaszép csokrot kapott. Persze készítettem is ajándékot neki a készen kaphatóakon kívül, de még nincs róluk normális kép. Mondom, nagyon amatőr vagyok! :)
Készült torta is, ami egy nagyon gyors, gyümölcsös darab, kész alapanyagokból összedobva. Nagyon gyenge cukrász vagyok, ezért inkább a biztosra mentem. :) Egyébként Elmo-ra (egyik kedvenc mesefigurára) akart hasonlítani, de csak nagyon nagy jóindulattal mondható rá… :D Jellemzően csak egy kép készült a „műről”, az is aprítás közben. Ez most nem az én saram, mert én épp szervíroztam. Azt hiszem az egész családra ráférne egy jó kis fotós tanfolyam. :)
2010. július 24., szombat
megjegyzés (0)
Az egyik szakmám szerint textilműves vagyok, kelmefestő. De nem igazán művelem. (Leginkább hely-, felszerelés- és idő hiányában. A festéshez kicsit több dolog szükségeltetik, mint a varráshoz.) Mégis a textíliák szeretete, s átformálásuk iránti vágy tovább munkál bennem, s mostanában visszacsábítani készül arra az útra, melyről egykor letértem. A textil ápol, el- és betakar. Mint függöny árnyékot vet, eltakar a kíváncsi tekintetek elől, besötétít, vagy épp kint rekeszti a sötétséget, mint kabát, vagy kalap védelmez, mint ruha melegen tart, illendően takar, s közvetít közted és a külvilág között, képet vetít rólad, morális mértékké avanzsál, megmutatja társadalmi helyed, táskaként társaddá szegődik, szőnyegként lábad elé borul, hogy tompítsa a padló keménységét, s simogató melegségével cirógassa naphosszat gyötört lábad, falvédőként melegen tartja ágyad, párnaként fejed alá simulva könnyíti álmod, takaróként körbeölel, ápol, szemfedőként végső utadra is elkísér. A textil, ez a sokfunkciós, számtalan színben, mintában, formában létező, állandóan változó darab, legyen az akár csak fonál, cérna, vagy csipke alakjában is, életünk szerves része. Velünk él, velünk mozog, hozzánk idomul, s velünk együtt változik. Szinte él… Ez az, amiért ennyien vonzódnak hozzá. Ez az, amiért én is vonzódok hozzá, s amiért dolgozni szeretek vele. Mert együttműködő. Nem kell legyőzni, tűzbe vetni, megmunkálni, mint a fémet, nem kell kalapáccsal szétverni, mint a követ, nem kell órák hosszat locsolgatni, gyúrni, míg képlékeny nem lesz, mint az agyag, nem kell kivágni, ledönteni, s késsel sebeket ejteni rajta, mint a fán. Csak szabni, könnyedén, szinte végig siklik rajta az olló, ha jól meg van fenve, s csak varrni. Öltögetni. Vagy valamilyen tűvel (legyen akár hímző-, horgoló-, kötő-) foglalatoskodni. Évszázadokon át művelték anyáink ezeket a mozdulatokat. Szinte már a génjeinkben van kódolva. Talán ezért oly könnyű a számunkra, akár egy dallam dúdolása…
Kép forrása: http://hoocher.com/Thomas_Couture/Young_Woman_Sewing_1870.jpg
Az egyik szakmám szerint textilműves vagyok, kelmefestő. De nem igazán művelem. (Leginkább hely-, felszerelés- és idő hiányában. A festéshez kicsit több dolog szükségeltetik, mint a varráshoz.) Mégis a textíliák szeretete, s átformálásuk iránti vágy tovább munkál bennem, s mostanában visszacsábítani készül arra az útra, melyről egykor letértem. A textil ápol, el- és betakar. Mint függöny árnyékot vet, eltakar a kíváncsi tekintetek elől, besötétít, vagy épp kint rekeszti a sötétséget, mint kabát, vagy kalap védelmez, mint ruha melegen tart, illendően takar, s közvetít közted és a külvilág között, képet vetít rólad, morális mértékké avanzsál, megmutatja társadalmi helyed, táskaként társaddá szegődik, szőnyegként lábad elé borul, hogy tompítsa a padló keménységét, s simogató melegségével cirógassa naphosszat gyötört lábad, falvédőként melegen tartja ágyad, párnaként fejed alá simulva könnyíti álmod, takaróként körbeölel, ápol, szemfedőként végső utadra is elkísér. A textil, ez a sokfunkciós, számtalan színben, mintában, formában létező, állandóan változó darab, legyen az akár csak fonál, cérna, vagy csipke alakjában is, életünk szerves része. Velünk él, velünk mozog, hozzánk idomul, s velünk együtt változik. Szinte él… Ez az, amiért ennyien vonzódnak hozzá. Ez az, amiért én is vonzódok hozzá, s amiért dolgozni szeretek vele. Mert együttműködő. Nem kell legyőzni, tűzbe vetni, megmunkálni, mint a fémet, nem kell kalapáccsal szétverni, mint a követ, nem kell órák hosszat locsolgatni, gyúrni, míg képlékeny nem lesz, mint az agyag, nem kell kivágni, ledönteni, s késsel sebeket ejteni rajta, mint a fán. Csak szabni, könnyedén, szinte végig siklik rajta az olló, ha jól meg van fenve, s csak varrni. Öltögetni. Vagy valamilyen tűvel (legyen akár hímző-, horgoló-, kötő-) foglalatoskodni. Évszázadokon át művelték anyáink ezeket a mozdulatokat. Szinte már a génjeinkben van kódolva. Talán ezért oly könnyű a számunkra, akár egy dallam dúdolása… Mert, ha nem is mindig jelentkezem a blogtérben, azért az itt dokumentáltakon kívül is gyakran forog a kezemben valamilyen tű - mostanában leginkább horgoló -, s állandó babrakényszeremnek hódolok. Jobb, mint a cigi. :)
Kép forrása: http://hoocher.com/Thomas_Couture/Young_Woman_Sewing_1870.jpg
2010. június 29., kedd
megjegyzés (0)
Ismét csak egy blogot szeretnék ajánlani. Most ez a kedvencem: Patchwork * Pottery. Oda járok, ha nehéz a szívem vidulni, mert ahogy nézegetem a sok gyönyörűséget, egyből könnyebbé válik...
Csuda dolgok vannak ezen a blogon. Csodálatosan csuda dolgok. Gyönyörű dolgokat varr, irigylésre méltó szép anyagokból ez a kanadai hölgy, Laurraine Yuyama. Szívet melengető az otthona, csodálatos a kertje, s eszméletlen a műhelye. S köszönöm, hogy megosztja velem. :)
Egy az egyben cserélni tudnék vele, természetesen a családot kivéve. Annyira édesen romantikus mind a háza, mind az otthona, hogy az én kis régimódi lelkületemnek nagyon bejön. Még az angolos teaimádata is. Nem vagyok nagyon sárga, inkább ámélkodó, hogy van akinek ennyire jól bejönnek a dolgok, hogy ilyen csodálatos otthona, műhelye, hobbija lehet, s ezáltal bizakodó is vagyok, hogy nekem is sikerülhet! :)
Képek forrása: http://patchworkpottery.blogspot.com/
Csuda dolgok vannak ezen a blogon. Csodálatosan csuda dolgok. Gyönyörű dolgokat varr, irigylésre méltó szép anyagokból ez a kanadai hölgy, Laurraine Yuyama. Szívet melengető az otthona, csodálatos a kertje, s eszméletlen a műhelye. S köszönöm, hogy megosztja velem. :)
Egy az egyben cserélni tudnék vele, természetesen a családot kivéve. Annyira édesen romantikus mind a háza, mind az otthona, hogy az én kis régimódi lelkületemnek nagyon bejön. Még az angolos teaimádata is. Nem vagyok nagyon sárga, inkább ámélkodó, hogy van akinek ennyire jól bejönnek a dolgok, hogy ilyen csodálatos otthona, műhelye, hobbija lehet, s ezáltal bizakodó is vagyok, hogy nekem is sikerülhet! :)
Képek forrása: http://patchworkpottery.blogspot.com/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
