Apróság és mégsem...

2011. március 18., péntek



Talán butaság ilyesmiket írnom ide, de valahogy most ehhez van kedvem… Csak szeretném megosztani veletek!

Jelentem ez a „Tedd meg most!” egy varázsmondat! Annyi apró, hétköznapi sikerélményem van miatta. Végre rájöttem, hogy engem, aki mindig sárba döngöli magát, s állandó bűntudata van azért, mert nem elég gondos háziasszony, valamint egy „született feleséget” leginkább az különböztet meg, hogy míg én tervezgetem, s fogadkozok, addig Ő csinálja. Ennyi!!! Nem kell túlbonyolítani, feltételekhez kötni, mint én mindig mindent. Nem gondolkozni, csak tenni. Ilyen egyszerű, ennyi a titka. :)

S nekem ehhez ennyi év kellett?! Nevetséges?
Igen. :) De ugyanakkor felszabadító ez a felismerés. Végre megtört a jég!

Tegnap – a félévente szokásos - hirtelen felindulásból ismételten átrendeztem a lakás nagy részét. :) Ezzel persze együtt jár a takarítás is, így a nagytakarítás nálam mindig meg szokott lenni. Nem azzal van alapvetően a problema, hanem a szintentartással, főleg a rend a kényes dolog nálunk. :) Pedig én aztán pakolok minden nap, többször is a kis kétéves rendbontónk után. Na de ő a fürgébb! :)))

Igazából az a gond, hogy…
1. túl sok a lomunk,
2. nincs mindennek helye,
3. ha van is, nem tesszük vissza. :)

Most ezen fogok dolgozni! :)

Amikor a körülmények nem úgy alakulnak az ember körül, mint szeretné, akkor olyan bagatell dolgok, mint egy – rég tervezett – üzenőtábla kihelyezése is olyan nagyot tud dobni az ember közérzetén. Tudom apróság, de úgy örülök neki. :)
Olyan rég szerettem volna egy ilyesmit kihelyezni, de valahogy sosem jött ki rá a lépés. Igaz, nem is valami kreatív, vagy esztétikus, inkább csak funkcionális. De végre van valami, ami mosolyt csal az arcomra. Teljesen feltöltődtem, s szinte szárnyakat kaptam. Most kitakarítottam a lakás következő harmadát. Már tervezgetem a csinosítgatását… /Hupsz, most a régi Vera szólott, az örök álmodozó! :) És hogy lesz az álomból valóság? Lesz-e?/

Valamint olyan icipici lépéseket is megtettem végre, ami tényleg csak egy mozdulat, de mindig halogattam. Van végre használtelemgyűjtő dobozom. :) Mert eddig mi buták mindig egy dobozba dobtuk – akár újratölthető, akár lemerült, akár még nem -, hátha „jó lesz még” alapon. :) Persze aztán mikor kellett volna, akkor mindig csutkára merült került a kezembe. A múltkor két doboznyit vittem el apámhoz, akinek van hozzá műszere, hogy nézze már meg melyikben van még élet, mert fölös két kiló használtelemet raktározni, amellett, hogy helyet foglal, ráadásul nem épp veszélytelen szemét kategória. Ráadásul ezt a macerát megspórolhattam volna egy mozdulattal!
S hány ilyen mozdulat van még? Pl. ha csekk jön, egyből tedd ki a csekkgyűjtőbe! /Mert már ilyenünk is van ám! :)/
Skippo

2 megjegyzés:

stiglinc írta... 2011. március 18. 15:07

Mintha csak rólam szóltál volna :-)))

Én is hajlamos vagyok halogatni, nem mindent rögtön a helyére tenni, terveket szövögetni hosszasan, stb, stb:-))))

Ügyes vagy, gratulálok!
(Ma reggel volt egy kis üzemzavar a nettel, így rögtön elvégeztem a kamra rendezését, ami hetek óta nyomta a lelkemet, tényleg jó érzés túl lenni rajta:-)))

Veronika írta... 2011. március 18. 20:59

Ugye? :) Pedig milyen apróságok ezek, de olyan nyomasztóak tudnak lenni.
Ügyes vagy! A kamrával, s még pár helyiséggel nekem még sok munkám van. :) Az a legrosszabb, hogy minél többet teszel meg, annál több dolog kerül a látóteredben. Öngerjesztő folyamat. Meg élethossziglani... :D
No és a szóellenőrzés: moters Totál találó, csak egy h hiányzik. :)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...