2010. augusztus 15., vasárnap
megjegyzés (1)
Egy csomó mindent készítettem, csak iszonyatosan lusta vagyok fotózni. Így meg nincs értelme írni róluk, ha nem láthatjátok. :) Nem is tudom mikor valósítom meg a lefényképezésüket… Finishbe érkezik a költözködésünk. Meszelés utolsó stádiumban. Aztán egy nagyvolumenű takarítás következik. Aztán mindent kockásítani. Az új helyen berendezkedni, belakni, gazolni kismilliót… Szóval nem is tudom, hogy a közeljövőben lesz-e időm, kedvem csinálni valamit is ezeken felül.
De úgy tűnik augusztus a blogjátékok hónapja. Hát akkor miért ne játszanánk? Mégpedig a következőkön:
Az első Cseresznyéslánynál:
Határidő: 2010. augusztus 17. dél
Nyeremény: tetszőlegesen választható
Második Cinellánál:
Határidő: 2010. augusztus 15. dél (Még éppen!)
Nyeremény: képen látható
Harmadik Szegusznál
Határidő: 2010. augusztus 20. éjfél
Nyeremény: képen látható
Drukkoljatok, hogy nyerjek is! :)
2010. augusztus 2., hétfő
megjegyzés (3)
A többi horgolmányom nagyrészéhez csak egy-két befejező mozdulat hiányzik. Hamarosan láthatók azokról is képek!
S engedjétek meg, hogy itt is felköszöntsem a kislánykámat, becenevén Prüntyőkét, aki tegnap volt 2 esztendős.
A képeken 5 percesen és tegnap, ahogy a kis motorjával - ami az utóbbi időben a fenekéhez van nőve -, becsörtetett a bulijára, ahol is a 3,5 éves unokatestvérétől máris egy ilyen csodaszép csokrot kapott. Persze készítettem is ajándékot neki a készen kaphatóakon kívül, de még nincs róluk normális kép. Mondom, nagyon amatőr vagyok! :)
Készült torta is, ami egy nagyon gyors, gyümölcsös darab, kész alapanyagokból összedobva. Nagyon gyenge cukrász vagyok, ezért inkább a biztosra mentem. :) Egyébként Elmo-ra (egyik kedvenc mesefigurára) akart hasonlítani, de csak nagyon nagy jóindulattal mondható rá… :D Jellemzően csak egy kép készült a „műről”, az is aprítás közben. Ez most nem az én saram, mert én épp szervíroztam. Azt hiszem az egész családra ráférne egy jó kis fotós tanfolyam. :)
Elég nagy inaktív korszakon vagyok túl. De újra forog a gépezet, azazhogy csak a horgolótű a kezemben. Mert mostanság inkább horgolgatok. Bár már megint elajándékoztam úgy egy darabot, hogy még csak le se fotóztam. :( Hiába, nem megy ez még nekem. Mármint a dokumentálás. Egy kis kagylómintás, gyönggyel egybehorgolt telefontok volt, királykék akrilfonalból. Muszáj voltam kipróbálni, hogy hogyan lehet gyönggyel horgolni! Nem nagy ördöngösség, csak egy kis odafigyelést, meg előkészítést igényel. Előzetesen fel kell fűzni a gyöngyöket a fonalra, s horgolás közben mindig hátrább tologatni őket, amikor csak simán horgolunk, majd behúzni egy-egy gyöngyöt oda, ahova szeretném, s ugyanúgy horgolni, ahogy egyébként szokás. Ha esetleg úgy adódik, hogy le tudom fotózni, majd megteszem. Itt egy darab, amiről már készítettem képet. Ez egy esküvőre készült képeslap, amire hivatalosak voltunk két hete. Fehér csipkehorgoláshoz használatos fonalból, fehér bőrkartonra ragasztva.
A többi horgolmányom nagyrészéhez csak egy-két befejező mozdulat hiányzik. Hamarosan láthatók azokról is képek!S engedjétek meg, hogy itt is felköszöntsem a kislánykámat, becenevén Prüntyőkét, aki tegnap volt 2 esztendős.
NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT CSÖPPÖM! :)
A képeken 5 percesen és tegnap, ahogy a kis motorjával - ami az utóbbi időben a fenekéhez van nőve -, becsörtetett a bulijára, ahol is a 3,5 éves unokatestvérétől máris egy ilyen csodaszép csokrot kapott. Persze készítettem is ajándékot neki a készen kaphatóakon kívül, de még nincs róluk normális kép. Mondom, nagyon amatőr vagyok! :)
Készült torta is, ami egy nagyon gyors, gyümölcsös darab, kész alapanyagokból összedobva. Nagyon gyenge cukrász vagyok, ezért inkább a biztosra mentem. :) Egyébként Elmo-ra (egyik kedvenc mesefigurára) akart hasonlítani, de csak nagyon nagy jóindulattal mondható rá… :D Jellemzően csak egy kép készült a „műről”, az is aprítás közben. Ez most nem az én saram, mert én épp szervíroztam. Azt hiszem az egész családra ráférne egy jó kis fotós tanfolyam. :)
2010. július 24., szombat
megjegyzés (0)
Az egyik szakmám szerint textilműves vagyok, kelmefestő. De nem igazán művelem. (Leginkább hely-, felszerelés- és idő hiányában. A festéshez kicsit több dolog szükségeltetik, mint a varráshoz.) Mégis a textíliák szeretete, s átformálásuk iránti vágy tovább munkál bennem, s mostanában visszacsábítani készül arra az útra, melyről egykor letértem. A textil ápol, el- és betakar. Mint függöny árnyékot vet, eltakar a kíváncsi tekintetek elől, besötétít, vagy épp kint rekeszti a sötétséget, mint kabát, vagy kalap védelmez, mint ruha melegen tart, illendően takar, s közvetít közted és a külvilág között, képet vetít rólad, morális mértékké avanzsál, megmutatja társadalmi helyed, táskaként társaddá szegődik, szőnyegként lábad elé borul, hogy tompítsa a padló keménységét, s simogató melegségével cirógassa naphosszat gyötört lábad, falvédőként melegen tartja ágyad, párnaként fejed alá simulva könnyíti álmod, takaróként körbeölel, ápol, szemfedőként végső utadra is elkísér. A textil, ez a sokfunkciós, számtalan színben, mintában, formában létező, állandóan változó darab, legyen az akár csak fonál, cérna, vagy csipke alakjában is, életünk szerves része. Velünk él, velünk mozog, hozzánk idomul, s velünk együtt változik. Szinte él… Ez az, amiért ennyien vonzódnak hozzá. Ez az, amiért én is vonzódok hozzá, s amiért dolgozni szeretek vele. Mert együttműködő. Nem kell legyőzni, tűzbe vetni, megmunkálni, mint a fémet, nem kell kalapáccsal szétverni, mint a követ, nem kell órák hosszat locsolgatni, gyúrni, míg képlékeny nem lesz, mint az agyag, nem kell kivágni, ledönteni, s késsel sebeket ejteni rajta, mint a fán. Csak szabni, könnyedén, szinte végig siklik rajta az olló, ha jól meg van fenve, s csak varrni. Öltögetni. Vagy valamilyen tűvel (legyen akár hímző-, horgoló-, kötő-) foglalatoskodni. Évszázadokon át művelték anyáink ezeket a mozdulatokat. Szinte már a génjeinkben van kódolva. Talán ezért oly könnyű a számunkra, akár egy dallam dúdolása…
Kép forrása: http://hoocher.com/Thomas_Couture/Young_Woman_Sewing_1870.jpg
Az egyik szakmám szerint textilműves vagyok, kelmefestő. De nem igazán művelem. (Leginkább hely-, felszerelés- és idő hiányában. A festéshez kicsit több dolog szükségeltetik, mint a varráshoz.) Mégis a textíliák szeretete, s átformálásuk iránti vágy tovább munkál bennem, s mostanában visszacsábítani készül arra az útra, melyről egykor letértem. A textil ápol, el- és betakar. Mint függöny árnyékot vet, eltakar a kíváncsi tekintetek elől, besötétít, vagy épp kint rekeszti a sötétséget, mint kabát, vagy kalap védelmez, mint ruha melegen tart, illendően takar, s közvetít közted és a külvilág között, képet vetít rólad, morális mértékké avanzsál, megmutatja társadalmi helyed, táskaként társaddá szegődik, szőnyegként lábad elé borul, hogy tompítsa a padló keménységét, s simogató melegségével cirógassa naphosszat gyötört lábad, falvédőként melegen tartja ágyad, párnaként fejed alá simulva könnyíti álmod, takaróként körbeölel, ápol, szemfedőként végső utadra is elkísér. A textil, ez a sokfunkciós, számtalan színben, mintában, formában létező, állandóan változó darab, legyen az akár csak fonál, cérna, vagy csipke alakjában is, életünk szerves része. Velünk él, velünk mozog, hozzánk idomul, s velünk együtt változik. Szinte él… Ez az, amiért ennyien vonzódnak hozzá. Ez az, amiért én is vonzódok hozzá, s amiért dolgozni szeretek vele. Mert együttműködő. Nem kell legyőzni, tűzbe vetni, megmunkálni, mint a fémet, nem kell kalapáccsal szétverni, mint a követ, nem kell órák hosszat locsolgatni, gyúrni, míg képlékeny nem lesz, mint az agyag, nem kell kivágni, ledönteni, s késsel sebeket ejteni rajta, mint a fán. Csak szabni, könnyedén, szinte végig siklik rajta az olló, ha jól meg van fenve, s csak varrni. Öltögetni. Vagy valamilyen tűvel (legyen akár hímző-, horgoló-, kötő-) foglalatoskodni. Évszázadokon át művelték anyáink ezeket a mozdulatokat. Szinte már a génjeinkben van kódolva. Talán ezért oly könnyű a számunkra, akár egy dallam dúdolása… Mert, ha nem is mindig jelentkezem a blogtérben, azért az itt dokumentáltakon kívül is gyakran forog a kezemben valamilyen tű - mostanában leginkább horgoló -, s állandó babrakényszeremnek hódolok. Jobb, mint a cigi. :)
Kép forrása: http://hoocher.com/Thomas_Couture/Young_Woman_Sewing_1870.jpg
2010. június 29., kedd
megjegyzés (0)
Ismét csak egy blogot szeretnék ajánlani. Most ez a kedvencem: Patchwork * Pottery. Oda járok, ha nehéz a szívem vidulni, mert ahogy nézegetem a sok gyönyörűséget, egyből könnyebbé válik...
Csuda dolgok vannak ezen a blogon. Csodálatosan csuda dolgok. Gyönyörű dolgokat varr, irigylésre méltó szép anyagokból ez a kanadai hölgy, Laurraine Yuyama. Szívet melengető az otthona, csodálatos a kertje, s eszméletlen a műhelye. S köszönöm, hogy megosztja velem. :)
Egy az egyben cserélni tudnék vele, természetesen a családot kivéve. Annyira édesen romantikus mind a háza, mind az otthona, hogy az én kis régimódi lelkületemnek nagyon bejön. Még az angolos teaimádata is. Nem vagyok nagyon sárga, inkább ámélkodó, hogy van akinek ennyire jól bejönnek a dolgok, hogy ilyen csodálatos otthona, műhelye, hobbija lehet, s ezáltal bizakodó is vagyok, hogy nekem is sikerülhet! :)
Képek forrása: http://patchworkpottery.blogspot.com/
Csuda dolgok vannak ezen a blogon. Csodálatosan csuda dolgok. Gyönyörű dolgokat varr, irigylésre méltó szép anyagokból ez a kanadai hölgy, Laurraine Yuyama. Szívet melengető az otthona, csodálatos a kertje, s eszméletlen a műhelye. S köszönöm, hogy megosztja velem. :)
Egy az egyben cserélni tudnék vele, természetesen a családot kivéve. Annyira édesen romantikus mind a háza, mind az otthona, hogy az én kis régimódi lelkületemnek nagyon bejön. Még az angolos teaimádata is. Nem vagyok nagyon sárga, inkább ámélkodó, hogy van akinek ennyire jól bejönnek a dolgok, hogy ilyen csodálatos otthona, műhelye, hobbija lehet, s ezáltal bizakodó is vagyok, hogy nekem is sikerülhet! :)
Képek forrása: http://patchworkpottery.blogspot.com/
2010. június 28., hétfő
megjegyzés (0)
Szeretném felhívni a figyelmet erre a blogra: Segítség a bajban – Árvízkárosultak javára. Igaz, jelenleg, csak, mint kibic, mert saját művem nem tudtam még felajánlani. (De remélhetőleg nem mulasztom el, csak késik kicsit…) Sajnos jelen pillanatban a vevői oldalt sem tudom gyarapítani. :( De hátha ez is segítség, s ha erre téved egy elkóborolt olvasó, aki még nem ismerné, s nem találkozott a felhívással, akkor most tájékozódhat!
Ezen a blogon kézműveskedő emberek tehetnek felajánlásokat saját alkotásaikból, mely tárgyak a blogon meghirdetésre, majd eladásra kerülnek. A befolyt összeg egészét az árvízkárosultak megsegítésére kívánják fordítani a szervezők. A megvásárlás is úgy történik, hogy a szervezők számlaszámlájára kell utalni, s az alkotó pedig postázza a terméket. Kedves érdeklődő, ha csatlakozni kíván, rajta tegye meg, készítsen egy szép, felajánlható tárgyat, vagy vásároljon egyet! Én is azon leszek! :)
2010. június 15., kedd
megjegyzés (0)
Mostanában én nem, a természet viszont annál többet alkot. Utóbbi két hétben többször is volt alkalmam, országot keresztbe átszelő – vizsgák ürügyén tett – utazásaim alkalmával megbizonyosodni, hogy biz’ a víz az úr. De nem csak árvíz formájában kártékony, hanem tomboló, orkán erejű széllel szövetkezve. A kép az utcánkban készült, két lépcsőházzal odébb, ma délelőtt. Tegnap délután nem csináltam képeket magáról a viharról. Még csak kikémlelni sem nagyon mertem, nemhogy fotózni. Eszembe se jutott. Gyertyafény mellett vacogtam, mert nem oly rövidke életem során még ilyen rövid idő alatt, ilyen pusztító vihart nem láttam. Szó szerint elsötétedett minden, pedig még jócskán nappal volt. Páromnak eszébe ötlött elővenni a fotómasinát, de csak az én betoji képem örökítette meg, ami meg nem publikus. Igen, mert azon rettegtem, hogy a ház előtti fasor be ne kukucskáljon az ablakon. Persze ki lettem nevetve ezért. De a vihar elvonultával máris nyilvánvalóvá vált, hogy nem volt alaptalan a félszem. A cirka 20 perces tombolása alatt fákat csavart ki gyökerestül, villanyvezetékre dobálva őket (mint egy utcával odébb, még a járda is beszakadt). A mi utcánkban keresztbedőlt egy fa, szerencsére szerencsésen, mert se a házakban, se a parkoló autókban nem tett kárt. Máshol cserepek röpültek, de volt ahol egész háztetők. A helyi gimit épp az elmúlt években újították fel. A tegnapi érettségi után már csak a bizottságok üléseztek bent, amikor a tornádó jellegű szél lekapta a tetőt. Egyik felét a parkra, másik felét meg – ellenkező irányba – az udvarra dobta. Szemtanúk szerint ketten épp, hogy arrébb ugrottak. Ijesztők ezek az anomáliák. Úgy tűnik mostanában ilyen a Természet természete… :(
Mostanában én nem, a természet viszont annál többet alkot. Utóbbi két hétben többször is volt alkalmam, országot keresztbe átszelő – vizsgák ürügyén tett – utazásaim alkalmával megbizonyosodni, hogy biz’ a víz az úr. De nem csak árvíz formájában kártékony, hanem tomboló, orkán erejű széllel szövetkezve. A kép az utcánkban készült, két lépcsőházzal odébb, ma délelőtt. Tegnap délután nem csináltam képeket magáról a viharról. Még csak kikémlelni sem nagyon mertem, nemhogy fotózni. Eszembe se jutott. Gyertyafény mellett vacogtam, mert nem oly rövidke életem során még ilyen rövid idő alatt, ilyen pusztító vihart nem láttam. Szó szerint elsötétedett minden, pedig még jócskán nappal volt. Páromnak eszébe ötlött elővenni a fotómasinát, de csak az én betoji képem örökítette meg, ami meg nem publikus. Igen, mert azon rettegtem, hogy a ház előtti fasor be ne kukucskáljon az ablakon. Persze ki lettem nevetve ezért. De a vihar elvonultával máris nyilvánvalóvá vált, hogy nem volt alaptalan a félszem. A cirka 20 perces tombolása alatt fákat csavart ki gyökerestül, villanyvezetékre dobálva őket (mint egy utcával odébb, még a járda is beszakadt). A mi utcánkban keresztbedőlt egy fa, szerencsére szerencsésen, mert se a házakban, se a parkoló autókban nem tett kárt. Máshol cserepek röpültek, de volt ahol egész háztetők. A helyi gimit épp az elmúlt években újították fel. A tegnapi érettségi után már csak a bizottságok üléseztek bent, amikor a tornádó jellegű szél lekapta a tetőt. Egyik felét a parkra, másik felét meg – ellenkező irányba – az udvarra dobta. Szemtanúk szerint ketten épp, hogy arrébb ugrottak. Ijesztők ezek az anomáliák. Úgy tűnik mostanában ilyen a Természet természete… :(
2010. május 28., péntek
megjegyzés (0)
Nem szeretném elhanyagolni a blogom, de egyszerűen, most nincs mit mutatnom. Amit készítettem – idő hiányában - nem fotóztam le. Csak egy mei tai hagyta el a varrógépem, amely tűje alatt anyagkupacból alakult át babahordozóvá. A többi készülőben, vagy félre- sikerült. Nincs igazán sikerélményem mostanában, s ez nem túl inspiráló. Meg igazán most az életem más aspektusa nyomakodott a számtalan problémájával az előtérbe, s inkább erre koncentrálok, hogy azt rendbe tegyem, megoldjam. A hobbijaim is kicsit háttérbe kényszerülnek egy időre. Igyekszek egyensúlyt teremteni az életemben. S ahhoz az olyan időrablókat, mint a tv, vagy Internet a minimálisra kell csökkentenem. Szeretem a bloggervilág nyüzsijét, az írogató emberek pillanatképein keresztül bekukucskálni a világukba, életükbe, személyiségükbe. De lássuk be, a való világ ezen a képernyőn kívül tombol, virágzik, változik, megújul, fejlődik, vagy épp elporlad. Igaz, mint a nagy kicsi, s olykor torz tükre, ez elmondható a Hálóról is. De nézni más, mint megélni! :)
Nem szeretném elhanyagolni a blogom, de egyszerűen, most nincs mit mutatnom. Amit készítettem – idő hiányában - nem fotóztam le. Csak egy mei tai hagyta el a varrógépem, amely tűje alatt anyagkupacból alakult át babahordozóvá. A többi készülőben, vagy félre- sikerült. Nincs igazán sikerélményem mostanában, s ez nem túl inspiráló. Meg igazán most az életem más aspektusa nyomakodott a számtalan problémájával az előtérbe, s inkább erre koncentrálok, hogy azt rendbe tegyem, megoldjam. A hobbijaim is kicsit háttérbe kényszerülnek egy időre. Igyekszek egyensúlyt teremteni az életemben. S ahhoz az olyan időrablókat, mint a tv, vagy Internet a minimálisra kell csökkentenem. Szeretem a bloggervilág nyüzsijét, az írogató emberek pillanatképein keresztül bekukucskálni a világukba, életükbe, személyiségükbe. De lássuk be, a való világ ezen a képernyőn kívül tombol, virágzik, változik, megújul, fejlődik, vagy épp elporlad. Igaz, mint a nagy kicsi, s olykor torz tükre, ez elmondható a Hálóról is. De nézni más, mint megélni! :)Kép forrása: http://api.ning.com/files/64D427mdf1pGLo5HkbDGJfIUZOPgADoNLsWlUN7TRNk_/Image2.jpg
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
