Két táska - egy eset

2011. január 6., csütörtök
megjegyzés (10)

Mint ahogy ígértem sorban mutatom a karácsonyi ajándékokat. Íme a két táska, amiket a két nővéremnek készítettem:
Táska - ReKreáció
Táska - ReKreáció
Egy szabásminta, egy alap alapanyag /svéd, madárkás – vennem kell még ilyet, mert imádnivaló!/… Mégis két külön egyéniség sikeredett. Igyekeztem a személyiségükhöz passzolóvá, de ugyanakkor „ReKreációsan” elkészíteni őket. Egyik kicsit modernebb, másik kicsit romantikusabb. Mindkettő nagyon „nőcis” lett. Nekem sikerült mindkettőbe beleszerelmesedni. El is határoztam, hogy majd elkészítem a saját verziómat is! Csak lehet már nem maradt hozzá elég anyagom. Csak 50 centit vettem. :(
Hogy ne legyenek teljesen ugyanolyanok – mert már gyerekkorunkban sem csíptük, ha ugyanazt kaptuk – egyik fekete felsőrészt, s bélést kapott egy nadrágból, s így kicsit rövidebb lett, míg a másikat csokibarnával kombináltam. (Mert volt egyszer a tesóm kezében egy mei tai ezzel a színkombinációval, s nagyon megtetszett neki. Egy hasonlót varrtam is, ugyanezekből az anyagokból, szintén csipkéset.) Hasznos belsőt kaptak: cipzáras és telefontartó zseb, kulcscsomó-tartó karabiner, italtartó.

Skippo

GPS az élethez

2011. január 5., szerda
megjegyzés (0)

Újévi fogadalmakat tenni mostanság nem divat. Sőt, mintha le is beszélnék egymást róla az emberek… Pedig álmodozni kell! Ez az élet sója. Az sem baj, ha nem jön össze. Legalább próbálkozunk szárnyat bontogatni. No és rengeteget tanulhatunk a csalódásokból, hibákból, az életről, magunkról… Ezek nem kudarcok – útjelző táblák! Megmutatják jó irányba haladunk-e, s figyelmeztetnek, ha nem.
A sors nem 100 %-ban eleve elrendeltetett. Ne hányjuk a felelősséget másra! A helyzetek adottak, de a döntés szabad! Ez persze újabb helyzeteket szül, s a karma kereke tovább forog szinte megállíthatatlanul… De nem mindegy, hogy azon a keréken éppen fent, vagy lent vagyunk. Ezért pedig tehetünk, s kell is tennünk! Szánjunk csak napi öt percet terveink megvalósítására, már többet tettünk, mint tavaly! Ha minden nap csak negyed %-ot fejlődünk, az már egy évben 91,25 %. Majdnem 100! Egyáltalán nem elérhetetlen…
De van a csalódásnak is ellenszere: az elérhető álmok kijelölése. Ehhez az kell, hogy legyen önismeretünk, s kívánjunk/fogadjunk meg olyanokat, amiket be is tudunk tartani. Ne egyből nagy dolgokra gondoljunk! Legyenek apró dolgok, apró lépések, egy nagy cél felé. Mert azért lehet nagyot is álmodni. De lássuk a hozzá vezető utat, legalább egy részét tisztán. Bontsuk le kisebb, könnyen teljesíthető szakaszokra. Ezt a folyamatot segíti a tervezés. Nem kell hozzá feltétlenül csilivili ppt-t gyártani! /De ha ahhoz van kedved…. :)/ Kezdetnek tökéletesen elegendő egy lap, amire felvezeted, hogy mit szeretnél (célok), mikorra (határidők), jelöljük ki a részeredményeket (alcélok, szintén szabhatunk nekik határidőt), majd írjuk le mit kell tennünk ahhoz, hogy elérjük ezeket (feladatok). Végül pedig tartsuk be, s cselekedjünk! Ennyi! Mert a sültgalambot lehet várni… Csak nem érdemes.
Mi van, ha eltérünk? Egyáltalán észreveszed, hogy mihez kellene igazodnod, ha nincs kijelölve az út? Nem csak lejegyezni kell, hanem olykor elővenni ellenőrzés céljából. Ha eltértél, semmi gond, bármikor könnyedén módosíthatod, jöhet - a gps-es mondtattal élve - „újratervezés”. Lehet még rövidíteni is tudsz ezáltal?! A tervezés egyik előnye éppen abban rejlik, hogy végiggondolva a folyamatot, felfedezhetsz előrelátható, elkerülhető buktatókat. Felkészülhetsz rájuk. Kevesebb lesz a meglepetés, s ezáltal a kockázata, hogy nem jön be. A tervhez igazodás önbizalmat is ad, mert megadja a „gyeplő az én kezemben van” érzetet. Már csak azért is húzzuk elő a fiókból olykor, hogy elégedetten mosolyogva pipálgathassuk ki azokat, amiket már megtettünk, s legyünk büszkék rá! Így válik igazán élvezetessé.
Persze az újévi időpont a fogadkozásra nem szerencsés, mert szokás. Társadalomból, kívülről származik. Tehát nem belülről jövő kényszer, mely cselekvésre buzdít. Kb. annyit ér, mint a majd „holnap kezdem” önbecsapó, s önbeteljesítő mondat. Ha mindig a jövőbe helyezzük a terveink megvalósításának kezdetét, akkor az sosem lépi át a jelen kapuját!
Tervezéshez pedig nincs jobb időpont az újévnél! Ilyen válságos időkben pedig kell is! Elsősorban a pénzügyeink kontrollja fontos. Jó, ha már év/hó elején átlátjuk a várható kiadásainkat. Mert kevés embernek nincs családja, s mondhatja, hogy csak a saját életével játszik, ha hanyag… Még annak is ajánlom, hogy nézzen a pénztárcája, s vásárlási, felhasználói szokásai mélyére, aki nem veszélyeztetett. Bárki simán megspórolhat egy-két ezret havonta, még az is, aki egyébként úgy gondolja, hogy már nem lehet tovább nyúzni azt a takarót. Mindig van egy-két apró trükk, amit még megtehetünk! S ha sok ilyet alkalmazunk, az összeadódva már– éves szinten legalábbis – egy jelentősebb összeg is összejöhet. Itt is sok apró cselekedet számít, ami összegződve hoz csak látványos eredményt. (Ezekről bővebben egy hasznos kis tanulmányból olvashatsz: HősNők) A pénzügyi tervezés így pénzgazdálkodássá válhat!
Sajnos ezt nem tanítják az iskolákban. Ami fontos, azt nem sajátítjuk el, sem a családban, s csak kemény leckék árán az életből, rosszabb esetben pedig egyáltalán nem… Ezek pedig:
- a helyes, egészséges táplálkozás – nélkülözhetetlen az életbennmaradáshoz,
- a tudatos (erőszakmentes) kommunikáció – nélkülözhetetlen az emberi kapcsolatokhoz, mert társas lények vagyunk,
- tervezés, pénzgazdálkodás – tetszik, nem tetszik nélkülözhetetlen az élhető élethez, mert a pénz a kulcs az élelemhez, lakhatáshoz, szórakozáshoz, stb.
Egy kis tanmese: Annak idején a szocializmusban még tényleges adatok alapján akarták felmérni a háztartási kiadások statisztikáit, de az fél év alatt kudarcot vallott. Mivel a családok, akiket megtanítottak háztartási naplót vezetni, hamarosan megtanultak spórolni, s máris nem volt reprezentatív a minta. :)
Ugyanez igaz a diétás naplóra. Akik vezetik, elvileg - a kontroll miatt – 10-20 %-kal csökkentik a bevitelt, tehát az ellenőrzés már önmagában fogyaszt.
Mindenkinek javaslom a jegyzetelés, tervezés, ellenőrzés jó szokásának elsajátítását! Nincs vesztenivaló! Max. 1 papír repül a kukába. Ennyit viszont meg kell tennünk önmagunkért!
Mert aki igazán komolyan gondolja a változást, az nagyon sok plusz energiát kap a megvalósításhoz, ha az újévben kezdi el. A tabula rasa-érzés miatt könnyebb ekkor. Kevesebb a bűntudat, több a bizakodás. Mint minden, persze ez is döntés, elhatározás kérdése. Tanuljunk meg optimistán gondolkodni! Tanulható képesség, éppúgy, mint az elégedettség…
Mert változni, fejlődni kell! Mindenkinek van miben. Nem kell hajszolni, de legyen meg a tettekben is megnyilvánuló törekvés, hogy jobb emberekké váljunk! Ez megint csak nem egy rossz szokás… :) Ez vezet majd az egyéni, társas - több egyéni, több társas, végül közösségi, több közösség által társadalmi, majd legvégül globális jóléthez. Nem a világot kell megváltani hozzá, csak magad! Ha benned béke van, az kisugárzik a környezetedre, a családtagjaidra (mert a legdurvább harcok nem a csatatereken mennek végbe, hanem az otthonainkban), munkatársaidra, s önrendező mechanizmussá válik, olyan erővé, mely apró hullámokban elsimítja, elcsendesíti körülötted az élet nagy hullámveréseit. Nem lesz tükörsima, de kisebb lesz a hullámzás, s ha tartod magad ehhez, talán elkerül a cunami… Talán? – kérdezheted. Nem tudni, kinek mit szőttek sorsfonalába a Párkák! Az, ami fontos, hogy megtanulod-e kezelni az adott szituációkat. Hogy tudsz-e játszani a kapott lapokkal? Mert játszani kell! Az fontos. A sok megpróbáltatás közepette, amikor igyekszünk jól vizsgázni, ne felejtsük el élvezni is azt! Az öröm éppolyan fontos a harmóniához, mint a lelki béke, s fegyelmezettség. Ezek együttesen vezetnek ahhoz a fajta elégedettség érzéséhez, ami a fenntartható boldogság alapja. Mert van ilyen is, s nem csak múló pillanatok! Légy nyitott!
Mondd csak mikor csodálkoztál rá gyermeki szemmel, s gyönyörködtél utoljára az élet apró szépségeiben? Emlékszel még régvolt gyerekkorodban milyen izgalmakat rejtett a felhők vonulását figyelni? Vagy csak egy madár röptét?

Ui.: Azért ilyen nagy a mellényem újévi fogadalmak kapcsán, mert egyik évben újévkor kezdett fogyókúrám 2,5 hónapig tartott, s 8 kilót fogytam. Sajnos az epém ráment, s nem másik étrendre váltottam, hanem vissza. Hiba volt, belátom. Nem volt vészforgatókönyv. /Ilyet is lehet készíteni pesszimistábbaknak. :)/ Csak kitartás volt bennem, sajnos nem egész évben, de azért az ötödéig így is becsülendő! /Ha még mozogtam is volna mellé… :) Azért az is fontos!/
Viszont beszámolhatok teljesen sikeres fogadalomról is: 3 éve újévkor szívtam el az utolsó slukkot, s azóta nem gyújtottam rá! Pedig 14 évig szívtam! Erre piszkosul büszke vagyok! :D

Skippo
Kép forrása: http://www.bbccanadashop.com/media/products/main_14937.jpg


Egy kis segítség a tervezéshez: személyre szabható falinaptárat küldök a hírlevelemre feliratkozóknak!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...