Újabb csapás

2010. október 29., péntek
megjegyzés (4)

Természetesen nem akkora tragédia, mint amekkora az iszapkatasztrófa áldozatait érte… Csak az én kis életemben, zárt világomban jelentős esemény. Persze – mondhatjátok: ennél nagyobb gondom sose legyen! :) De baleset érte a kis varrógépem, s ezen keresztül engem is.
Murphy törvénye dolgozik rendesen a házban. Csak a szokásos... Megadta magát a mosógépünk (az új használt). Öröm az ürömben, hogy a régebbi, de jótól még nem váltunk meg. Így lecserélésre került, – mit ad isten – az újabb dugulás elhárításával egyidejűleg. Mivel dugulás volt, nem szivattyúztam le a vizet a program során leállt gépből. A varrógépem a mosókonyha-konyha-műhely hármas funkciót ellátó, jelenleg (kályha híján) fűtetlen helyiségben várt sorsára a földön. A sorból kiállított mosógépet rossz helyre rakták, a rongyos szekrénykém elé. Én meg felgyűrtem a pulcsit a karomon, s nekiveselkedtem arrébb tenni. Közben leugrott a cső, s elkezdett buzogni belőle a koszos lé, naná, hogy a varrógép felé. Egy sikolyom kíséretében megjelenő férjem gyorsan, s hősiesen felkapta, még mielőtt komolyabb fürdőt vehetett volna. Megnyugodtam. Letörölgettem, s reménykedtem, hogy nem érte víz. Amúgy is pont mai tervem volt, hogy behozom a fűtött szobába, még a fagy előtt, s inkább egy zárható szekrényben tárolom, míg újra elé nem ülhetek végre.

Valószínűleg miközben törölgettem elmozdítottam a táska kis csapjait, ami a borítást a jelentős súlyt képviselő, szinte tömör vas gépecskén tartotta. Egy hirtelen mozdulattal megemeltem, s elindultam… volna. A gép engedelmeskedett a gravitációnak és két lábbujjamon megpattanva folytatta rövid röppályáját a konyhában, ahol csak szimpla betonpadló van. Most még nem tudom, hogy eltört-e a gép, s a lábbujjaim is? Esélyes. Utóbbit mozgatni nem tudom, jegelem. Előbbit még nem próbáltam ki. Kapott egy nagy ütést, s ráadásul pont a motorján landolt. Külsérelmi nyomok vannak, de azok nem jelentősek. Bele még nem látok… Mindenesetre a gépem elvesztésének esélye jobban fáj, mint a lábam. Bár az is, nagyon. :(

Ezért nem szabad ragaszkodni semmihez. Az élet kiszámíthatatlan. Semmi komoly értékre ne gondoljatok a gép kapcsán. Még csak a típusszámát sem tudom. Kb. 30 éves, régi táska-Singer. Ennyi áll rajta: „Ein produkt von Singer Merritt” :) Csak egyenest, s cikk-cakkot tud... tudott? De elég csendes, s megbízható. Amennyit én varrok, egyenlőre nem is kell komolyabb. Nem sokat ér. Inkább csak érzelmi értéke van, nekem… Első kis gépem, örököltük. Ráadásul pont egy hete halt meg a nagynéném, akitől… :( A sors fintora?

Kép forrása: http://2.bp.blogspot.com/_AbImehj4LiA/TFMq3RujE_I/AAAAAAAAKKI/l9v_hw2BPhY/s1600/GirlBaby.jpg

Újra és szülinapi ajándékok

2010. október 28., csütörtök
megjegyzés (2)

Jelentem megvagyok. :) Mééég! Bár remélhetőleg meg is maradok. Kb. egy hónapja van csak netünk, de sajnos még nem voltam igazán olyan hangulatban, hogy írjak. Kicsit megroppant az egészségem, s az ugye ilyenkor ez az elsődleges… :( Nincs konkrét nagy bajom, inkább sok kicsi, amik azért így összegződve megnyomják az embert. De azért már alakulok, gyógyulok… Amíg nem voltam jelen a blogon nem sokat, de valamennyit azért alkottam, s ezeket szépen, apránként bemutatom nektek.
Kezdjük az ígért szülinapi ajándékokkal. Igaz, nem tegnap volt, de ezekről van készen, kéznél képek.
Kis tündérkiegészítőket készítettem az én kis 2 éves manómnak. Varázspálcát, hajpántot, s aranyfestéssel ellátott szaténszárnyakat. (Persze mást is kapott, de azokat nem én készítettem.) Sajnos a szárnyak nagyon rosszul sikerültek. Nem a Tilda-féle tömött angyalszárnyakat varrtam meg, hanem csak úgy, a saját fejem után… Nem tettem bele drótmerevítést, azt hittem a felmosórongy majd szép tartást ad neki. Hát nem. Így ezzel nem is dicsekszem inkább. A másik kettőről a képek:

Olyan aranyosan léggitározik az alsó képen. :) A háttérben meg az a béka! :D Bocsi, de elfogult vagyok. :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...