Szerzői jog, etika, másolás, inspiráció és egyéb ördöngösségek

2010. február 12., péntek

Belenéztem pár blogba, meg topikba, ahol úgy kb. nyolc hónapja kemény viták folytak egyesek etikai határairól, másolásról, inspirációról, a „kreatív kenyérkeresők” etikai és jogi hovatartozásáról. Én ezzel úgy vagyok, hogy nem nyerészkedés céljából elkövetett másolás, ha feltünteted a forrást, s nem a magadénak adod elő - nem feltétlen etikátlan, inkább stílusgyakorlat. (Vagy sokallod az árát, de nagyon szeretnél egy olyat, s tudod, hogy te is meg tudod csinálni. Elméletileg megkárosítod ezzel is az illetőt, de gyakorlatban meg egálban van, mert úgyse tudnád megvenni…Vagy veszel egy ilyen jellegű újságot, s azzal már a jogot is, hogy magadnak, vagy ajándékba családtagoknak alkoss ilyet.) A jogsértés, s az etikátlan magatartás részemről nem a másolás puszta tényéből, hanem az azt követő magatartásból fakadhat, ha ezt mint saját szerzeményt adod elő, sőt még saját név alatt el is adod. Persze ez sem vonatkozhat mindenre, s mindenkire. Aki kalocsai hímzések készítéséből él elég furcsa lenne, ha nem a hagyományokhoz ragaszkodna, s teszem azt hupizöld hímzéssel rukkolna elő. Ez az én véleményem, aki hobbivarrogat, s nem kiáltja ki magát semmiféle „kreatív/kézműves szakembernek”.
Szerintem mindenkinek ki is kell próbálnia előbb magát ebben-abban, mígnem megérik a saját alkotásra. Így amit addig csinál, inkább készítés, hisz nem hoz létre újat, nem alkot. Régen is inaskodtak az emberek. Előbb másoltak, s ha kitanulták a mesterség csínját-bínját, akkor a saját kivitelezésű mestermű elkészítésével kapott jogot a neve alatt árusítani, dolgozni. (A képzőművészetben is ez az alapoktatás része volt. Még a nagy reneszánsz mesterek is így kezdték. A mai napig nem tudni egyes műremekrkről, hogy ki az alkotója: a mester, vagy a tanítvány? Ld. Boticelli "állítólagos" esztergomi freskója körüli szakmai vita.) Mindenestre a kontárokat a piac és a céhes társadalom előbb-utóbb megcsócsálta, s kiköpte. Régi hagyományokon nyugvó szakmáknál még a mai napig inaskodás van. /Én is görnyedeztem már más műhelyében mintadarabokat másolva, s még én fizettem érte. Inas voltam „Cellini”-nél. :)/ Így ha valaki az Interneten bóklászva, vagy könyveket, újságokat forgatva, részben autodidakta módon igyekszik új készségekre szert tenni, s így létrehoz munkadarabokat – az csak a tanulási folyamat része. Ezért is nyűvek az általam készített dolgok. Vegyesen tartalmaz saját ötletet. Nagyon sok minden megihlet, s számos dolog megtetszik. Van, ami máshonnan származik, de szoktam jelezni. Mindenesetre a két kezemmel, én követtem el őket. Tehát kérek mindenkit, hogy így tekintsen ezekre. Mert nem más ez, mint tanuló műhelymunka, mely során reményeim szerint valami fejlődés érhető el. /Remélhetőleg látványos! :)/ Melynek során megérek rá, hogy magam alkossak, s igazi művek szülessenek a kezem alatt. De elsősorban a
(tárgy-, s nem mű-) alkotás öröméért teszem, s nem feltétlen a dicsőségért. (Másodsorban meg az ajándékozás öröméért, mert szeretem elajándékozni az általam készített cuccokat.) Ha meg pluszba még tetszik is valakinek amiket csinálok, nos az egy plusz jó.
Kicsit még ehhez a témához: Én nem régóta varrok. S amikor elhatároztam, hogy varrok a kislányomnak egy babát, akkor bajban voltam, mert nem tudtam milyet. Elkezdtem az Interneten bóklászni babák, s szabásminták után, mert magamtól, mint abszolút kezdő nem tudtam megálmodni, hogy milyen is egy ilyen szabásminta, míg nem láttam egyet-kettőt. Azok viszont nem tetszettek. Nekem a Dinky Baby típusú babák tetszettek, s fél évbe telt, mire leltem hozzá szm-et. Saját kísérlet eredménye két félkész babafej, s kiszabott test, mely kétséges, hogy valaha kész lesz. El kellett telnie egy bizonyos időnek, s látnom kellett hozzá vagy 100 szabásmintát, mire rájöttem, hogy végre hogyan tudok magamnak készíteni egyet. Tehát, míg meg nem tanultam/tanulom ezt, addig valószínűleg részben másolni fogok. Nevezhettek fantáziálatlannak - nem igazán izgat. A lényeg, hogy kezdő vagyok, s így tanulok. Valamint tetszenek is bizonyos dolgok, amikből szeretném, ha nekem is lenne. Pl. most Húsvétra Tilda nyuszit fogok varrni a kislányomnak. :)

Kép forrása: http://flappergirlcreations.files.wordpress.com/2009/04/sewingpinup.jpg

2 megjegyzés:

bemka írta... 2010. február 26. 16:24

Teljes mértékben osztom a véleményedet.Én is így tanulok.Hovatovább meg sem lehet találni honnan is indult az "eredendő bűn"vagyna, ötlet, annyira egymásra tevődnek az információk.

Skippo írta... 2010. február 26. 19:03

Köszönöm, hogy osztod a véleményem, s hogy olvasol. :) Már írni akartam, hogy nagyon tetszenek a dolgaid, a W-babák, a filcjátékok, s a horgolmányok.. :)Majd rakok fel a linkgyűjteménybe egy-két japán játékos könyv erélhetőséget, amiben remek dolgok vannak. (A filckugliról jutott eszembe...)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...